Elég jó szülő vagyok? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval
A Válaszkereső legújabb adásában Pécsi Rita neveléskutató ismét a nézők által beküldött kérdésekre válaszolt. A beszélgetés központi gondolata, hogy a nevelés lassú, évtizedek alatt érő folyamat, amelyben iránytűt kaphatunk, de kész recepteket sosem. A szülők legnagyobb kihívásai sokszor a mindennapok terheiben, a bűntudatban és a magányosságban jelennek meg, miközben Isten továbbra is a „fővállalkozó” – ő az, aki a gyermekeket megteremtette és életükhöz kísérőtársakat ad.
Elhangzott kérdések és válaszok
Anikó, Székesfehérvár:
„Tisztelt Rita! Lombikprogrammal született a kisfiunk, de a papunk szerint ez ‘ellentétes az Egyház tanításával’. Hogyan magyarázzuk el neki, hogy mégis Isten ajándékának látjuk őt?”
Rita hangsúlyozta: minden élet Isten ajándéka, függetlenül annak körülményeitől. Nem a papnak kell igazolni a gyermek létét, hanem hálás szívvel kell őt fogadni. A lombikprogram morális dilemmáitól függetlenül egy megszületett élet különleges ajándék. A pap álláspontját érdemes tiszteletben tartani, de vitába bocsátkozni nem szükséges.
Mariann, Debrecen:
„Kedves Rita, őszintén: belefáradtam az anyaságba. Négy gyerek mellett dolgozom, és sokszor érzem, hogy ‘elfogytam’. Hogyan tölthetném fel magam, hogy ne menjen rá a házasságunk és a kapcsolatunk a gyerekekkel?”
A mai szülők sokszor egyedül maradnak, hiszen a nagycsalád és a közösség védőhálója meggyengült. Ezért tudatosan kell „szövetségeseket” bevonni – nagyszülőt, pótnagymamát, szomszédot, akár diáksegítőt –, hogy a szülők időt nyerjenek önmaguk és kapcsolatuk számára. Fontos a közös idő, akár heti „randiesték” formájában, és az is, hogy legyen saját feltöltődési forrás: séta, sport, zene, baráti beszélgetés.
Balázs, Tatabánya:
„Kedves Rita! Sokszor érzem, hogy bármit is csinálok, rossz szülő vagyok. Vagy túl engedékenynek, vagy túl szigorúnak tartanak. Hogyan lehet megszabadulni a folyamatos bűntudattól, és hinni abban, hogy elég jók vagyunk?”
A bűntudat gyakran a maximalizmusból fakad. A nevelés azonban nem egyszeri, visszafordíthatatlan döntések sorozata, hanem folyamatos úton levés. Hibázni lehet, és mindig van lehetőség újrakezdeni. Az „elég jó szülő” képes önkritikusan ránézni saját döntéseire, változtatni, és megmutatni gyermekének, hogy a tökéletesség nem követelmény. A gyerekek szemében sokkal inkább a törekvés, a kitartás és a szeretet mutat irányt.
Az adás végén Rita arra buzdított, hogy a szülők írjanak továbbra is pontos, élethelyzethez kötött kérdéseket, mert így tud valódi irányokat adni a válaszokban.
