Leó pápa szombati jubileumi katekézise: A reménység tanúságtételt jelent

Nem szűnik a zarándokok áradata Rómába! – ennek jele, hogy november 8-án szombaton ismét mintegy 30 ezer zarándok gyűlt egybe a Szent Péter téren, hogy meghallgassa Leó pápa tanítását. A Szentatya rövid katekézisében a reménység aktív mozzanatát emelte ki, amennyiben már most tanúságot teszünk arról, amit várunk. E magatartás példájaként említette Boldog Bakanja Izidor kongói világi hívő követésre méltó tanúságtételét.

A Jubileumi Év reménysége Isten meglepetéseiből születik – kezdte katekézisét Leó pápa. Isten más, mint amilyenek megszoktuk Őt. A Jubileumi Év arra ösztönöz minket, hogy felismerjük ezt a sokszínűséget, és átültessük azt a valóságba. Ezért a Kegyelem Éve azt jelenti, hogy megváltozhatunk! Egyébként is mindig ezt kérjük, amikor a Miatyánkot imádkozzuk és azt mondjuk: „…miként a mennyben, úgy a földön is.”

Szent Pál a korinthusi keresztényeknek írt levelében arra hívja őket, ismerjék fel, hogy közöttük a föld már hasonlítani kezdett a mennyországhoz. Azt mondja nekik, hogy gondolják át a hivatásukat és lássák meg, miként hozott össze Isten olyan embereket, akik egyébként soha nem találkoztak volna egymással. Azok, akik alázatosabbak és kevésbé hatalmasok, most értékessé és fontossá váltak (vö. 1Kor 1,26-27). Isten szempontja, mely mindig a legkisebbekkel kezd, Korinthusban már szinte „földrengést” okozott, amely nemhogy elpusztítja, hanem újjáéleszti a világot. A kereszt igéje, amelyről Pál tanúskodik, felébreszti a lelkiismeretet és újraéleszti minden ember méltóságát – tanította a pápa.

Remélni annyit tesz, mint tanúságot tenni, tanúságot tenni arról, hogy már minden megváltozott, hogy semmi sem olyan, mint régen volt – folytatta tovább a Szentatya. Éppen ezért szeretnék ma egy afrikai keresztény reménység-tanúságtevőről szólni nektek. Bakanja Izidor a neve, akit 1994-ben II. János Pál pápa boldoggá avatott és most a kongói világi keresztények védőszentje. Izidor 1885-ben született, amikor országa még belga gyarmat volt, nem járt iskolába, mert nem is volt iskola a városában, ezért kőművesnek tanult. Közben barátságot kötött a katolikus misszionáriusokkal, a trappista szerzetesekkel, akik beszéltek neki Jézusról, mire Izidor beleegyezett, majd követni kezdte a keresztény tanítást és húszéves korában megkeresztelkedett. Attól kezdve tanúságtétele egyre ragyogóbbá vált. Reménykedni ugyanis annyit tesz, mint tanúságot tenni – szögezte le Leó pápa. Amikor pedig tanúságot teszünk az új életről, az általa keltett világosság még a nehézségek közepette is növekszik.

Isidor ekkor már valójában mezőgazdasági munkát végzett egy gátlástalan európai gazda alkalmazásában, aki nem tudta elviselni az ő hitét és a hitelességét, mert a gazdája gyűlölte a kereszténységet és a misszionáriusokat, akik a gyarmatosítók visszaéléseivel szemben védték a helyi lakosokat. Izidor mindvégig nyakában hordta a Szűz Mária képével díszített skapuláréját, és ezért képes volt mindenféle bántalmazást és kínzást elviselni, anélkül, hogy feladta volna a reményt. Reménykedni annyit tesz, mint tanúságot tenni! – ismételte meg a Szentatya. Mielőtt Izidor meghalt, a trappista atyáknak megvallotta, hogy nincs benne harag a bántalmazói iránt, sőt, megígérte, hogy még a túlvilágon is imádkozni fog azokért, akik így bántak vele. Igen, ez a kereszt Szava! Élő szó, amely széttöri a gonoszság láncait. Újfajta erő, amely megszégyeníti a gőgösöket és letaszítja trónjukról a hatalmasokat – ahogy a Magnificat énekli. Így fakad remény. A föld északi felének ősi egyházai gyakran kapják ezt a tanúságtételt a fiatal egyházaktól, ami arra ösztönzi őket, hogy együtt haladjanak Isten országa felé, amely az igazságosság és a béke országa. Afrika különösen is erre a megtérésre hív, és ezt azáltal teszi, hogy oly sok fiatal tanúságtevőt ad nekünk. Reménykedni annyit tesz, mint tanúságot tenni arról, hogy a föld valóban hasonlíthat a mennyországhoz. És ez a Jubileum üzenete – zárta szombati katekézisét Leó pápa.

A különféle csoportokat köszöntve a Szentatya szeretettel üdvözölte Gaeta és Brindisi-Ostuni egyházmegyék jubileumi zarándoklatát, ahonnét a hívek püspökeikkel együtt érkeztek a szentévi Rómába. Kedves barátaim – szólt hozzájuk a pápa – egyházmegyei közösségeitek szilárd lelki örökséggel rendelkeznek, amely a Krisztusba vetett hitben gyökerezik. Merítsetek állandóan ebből a csodálatos forrásból, és merítsetek belőle a bátorságot és az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy magabiztosan szembenézzetek a mai társadalom kihívásaival. A sokféle csoport közt üdvözölte a Munka Világa Jubileumának résztvevőit, az Olasz Szabadfoglalkozásúak Szövetségét. Hangsúlyozta, hogy a munka legyen a remény és az élet forrása, amely lehetővé teszi az egyéni kreativitás és a jóra való képesség kifejezését. A pápa reméli, hogy az intézmények és a civil társadalom kollektív elkötelezettsége érvényes munkalehetőségek megteremtésére irányul, melyek stabilitást és méltóságot kínálnak, egyúttal biztosítják, hogy a fiatalok megvalósíthassák álmaikat és hozzájárulhassanak a közjóhoz. Köszöntötte még a Szentatya az Olasz Történelmi Felvonulások jubileumának résztvevőit, arra buzdítva őket, hogy a keresztény hit nagy értékeit fejezzék ki a nemzet kultúra, a művészet, valamint polgári és vallási hagyományaik kifejezési formáin keresztül.

Forrás: Vatican Media