Leó pápa katekézise: Isten népét, az egyházat a Krisztusban való hit vonja egységbe

Szerdán délelőtt az általános pápai audiencián a Szentatya folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól kezdett katekézis-sorozatát. A Lumen gentium – k. zsinati konstitúció harmadik elemzéséhez érve arról beszélt, hogy Isten népe, az egyház a föld valamennyi nemzetéből való emberek egysége, akik bár különböző nyelveket beszélnek, más kultúrákhoz tartoznak, de a Krisztusban való hit teszi eggyé őket, Isten gyermekeivé és egymás testvéreivé.

Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. (Jer 31,33)

A Lumen gentium – k. zsinati konstitúció második fejezete Isten népéről szól. Isten, aki a világot és az emberiséget alkotta és üdvözíteni akar minden embert, azáltal teljesíti be üdvözítő művét a történelemben, hogy kiválaszt egy konkrét népet és benne lakik – kezdte katekézisét XIV. Leó pápa. Ezért hívja Ábrahámot és annyi utódot ígér neki, mint égen a csillag és mint a tengerparti homok (vö. Ter 22,17-18). Isten szövetséget köt Ábrahám gyermekeivel, miután kiszabadítja őket a rabságból, elkíséri őket, gondoskodik róluk, egybegyűjti tagjait, ahányszor eltévednek. Ezért ennek a népnek az identitását Isten működése és a benne való hit adja. Arra hivatott, hogy világosság legyen más nemzetek számára, és világítótoronyként vonzza magához az összes népet, az egész emberiséget.

A zsinat megállapítja, hogy „mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg, s annak a teljesebb kinyilatkoztatásnak, melyet Isten megtestesült Igéje fog átadni” (LG 9). Krisztus ugyanis az, aki teste és vére odaajándékozásával önmagában gyűjti össze végérvényesen ezt a népet. Tagjai bármilyen nemzetből valók lehetnek, mert a benne való hit vonja egységbe őket, a Krisztushoz való csatlakozás, a Feltámadott Lelke szerinti élet megélése. Ez az egyház: Isten népe, aki létezését Krisztus testéből nyeri, és aki maga Krisztus teste. Nem olyan nép, mint a többi, hanem Isten népe, akit ő hívott össze a föld valamennyi nemzetéből. Az egyház egyedüli egységesítő elve nem a nyelv, a kultúra vagy a nemzetiség, hanem a Krisztusban való hit: azoknak a gyülekezete, akik hittel tekintenek Krisztusra.

Leó pápa így folytatta gondolatmenetét: messiási népről van szó, mivel feje Krisztus, a Messiás. Nem érdem vagy cím alapján lehet tagja valaki, hanem csakis a Krisztusban való létezés által válhat Isten gyermekévé. Ezért minden feladatot és funkciót megelőzően az számít valóban az egyházban, hogy Krisztusba vagyunk beoltva, a kegyelem által Isten gyermekei vagyunk. És ez az egyetlen kitüntető cím, amire keresztényként törekednünk kell. Azért vagyunk az egyházban, hogy szüntelenül életet kapjunk az Atyától, és hogy gyermekeiként, egymás testvéreiként éljünk. Ebből következően a szeretet határozza meg az egyházon belüli kapcsolatokat: úgy, ahogyan kapjuk és megtapasztaljuk Jézusban. Célunk Isten Országa, ami felé az egész emberiség zarándokol.

Krisztusban, minden ember Urában és Üdvözítőjében egyesítve az egyház soha nem zárkózhat be önmagába, nyitva kell állnia mindenki előtt és mindenki számára. A zsinat emlékeztet rá, hogy „Isten új népébe minden ember meghívást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott és elhatározta, hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjti” (LG 13). Még az is, aki még nem kapta meg az evangéliumot, valamilyen módon Isten népe felé orientált, és az egyház, mivel közreműködik Krisztus küldetésében, arra hivatott, hogy terjessze az evangéliumot mindenhol és mindenkinek, hogy minden ember kapcsolatba kerüljön Krisztussal.

Ez azt jelenti, hogy az egyházban helye kell, hogy legyen mindenkinek, és valamennyi keresztény arra hivatott, hogy hirdesse az evangéliumot, és tanúságot tegyen minden környezetben, ahol él és működik. Így mutatja meg ez a nép katolicitását, befogadva a különböző kultúrák gazdagságát és lelki javait és egyszersmind felkínálva nekik az evangélium újdonságát, hogy megtisztítsa és fölemelje őket. Ebben az értelemben egy az egyház, mégis magában foglal mindenkit – fejtette ki Leó pápa, majd ezzel a gondolattal zárta szerdai katekézisét: Nagyon reményteli jel – főként napjainkban, amikor annyi konfliktus és háború vesz körül minket – tudni, hogy az egyház olyan nép, amelyen belül a hit erejében együtt élnek különböző nemzetiségű, nyelvű vagy kultúrájú férfiak és nők. Olyan jel, amelyet az emberiség szívébe helyeztek, mint az egység és a béke felhívása és próféciája, amelyre az Atyaisten hívja gyermekeit.

Forrás: Vatican News