Leó pápa: A vasárnapi Eucharisztia elengedhetetlen a keresztény élet számára
Húsvét második vasárnapján XIV. Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Regina Coeli elimádkozására összegyűlt híveket. Katekézisében kifejtette, hogy az Eucharisztia ünneplésekor erőfeszítéseink Isten kegyelméből egyesülnek az egyetlen test, Krisztus Teste tagjainak cselekedeteiként, hozzájárulva az egész emberiséget átfogó, egyetlen nagy üdvözítő terv megvalósításához.
Beszédében a Szentatya kifejtette, hogy Tamás apostolnak a feltámadt Jézussal való találkozásából fakadt hitvallása, amely a legmagasabb rendű az egész negyedik evangéliumban: „Én Uram, én Istenem!”.
A pápa szép vasárnapot és ismételten boldog Húsvétot kívánva köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt nemzetközi hívősereget, emlékeztetve rá, hogy Húsvét második vasárnapját, Szent II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasságnak szentelte. A Szentatya elmélkedését a Szent János könyvéből vett evangéliumi szakaszhoz fűzte, amelyben a feltámadt Jézus megjelenik Tamás apostolnak (vö. Jn 20,19-31). Ez nyolc nappal Húsvét után történik az egybegyűlt közösségben, ahol Tamás találkozik a Mesterrel, aki arra kéri, hogy nézze meg a szögek nyomait, tegye kezét oldalsebébe és higgyen. Ez egy olyan jelenet, amely elgondolkoztat bennünket a Feltámadottal való találkozásunkról. Hol találhatjuk Őt meg? Hogyan ismerhetjük Őt fel? Hogyan higgyünk? – tette fel a kérdéseket Leó pápa. Válaszában megállapította, hogy János evangelista, aki beszámol az eseményről, pontos útmutatásokat ad: Tamás a nyolcadik napon, az egybegyűlt közösségben találkozik Jézussal és áldozata jeleiben ismeri fel őt. Ebbő l a tapasztalatából fakad hitvallása, amely a legmagasabb rendű az egész negyedik evangéliumban: „Én Uram, én Istenem!”.
Természetesen nem mindig könnyű hinni. Nem volt könnyű Tamás számára, és nekünk sem az – fejtette ki Leó pápa, rámutatva, hogy hitünket táplálnunk és ápolnunk kell. Ezért a „nyolcadik napon”, vagyis minden vasárnap, az egyház arra hív minket, hogy tegyünk úgy, mint az első tanítványok: gyűljünk össze és ünnepeljük együtt az Eucharisztiát. A szentmisén meghallgatjuk Jézus szavait, imádkozunk, megvalljuk hitünket, megosztjuk Isten ajándékait a szeretetben, felajánljuk életünket egyesülve Krisztus áldozatával, táplálkozunk Testéből és Véréből, hogy azután mi is tanúi legyünk Feltámadásának, ahogyan azt a „mise” szó is jelzi, vagyis „küldetés”, „misszió” – idézte XIV. Leó pápa a Katolikus Egyház Katekizmusának tanítását, miszerint a szentmise, „amelyben az üdvösség misztériuma beteljesedik, a hívek küldetésével (missio) végződik” (vö. a Katolikus Egyház Katekizmusa, 1332. pont).
A vasárnapi Eucharisztia elengedhetetlen a keresztény élet számára. A pápa utalt rá, hogy hétfőn indul afrikai apostoli útjára és éppen az afrikai egyház első századainak vértanúi, az abitenei vértanúk hagytak ránk erről egy gyönyörű tanúságot (Kr.u. 304-ben). Amikor felajánlották nekik, hogy megkímélik életüket, ha lemondanak az Eucharisztia ünnepléséről, azt válaszolták, hogy nem tudnak élni anélkül, hogy megünnepelnék az Úr napját. (Sine Dominico, non possumus). A szentmisén táplálkozik és növekszik a hitünk. Erőfeszítéseink, korlátaink ellenére, a szentmisén Isten kegyelméből az egyetlen test, Krisztus Teste tagjainak cselekedeteiként egyesülnek, az egész emberiséget átfogó, egyetlen nagy üdvözítő terv megvalósításában. Az Eucharisztia által a mi kezünk is „a Feltámadt kezeivé” válik, tanúskodva jelenlétéről, irgalmáról, békéjéről a munka, az áldozatok, a betegség, az évek múlásának jeleiben, amelyek gyakran a kezekbe vésődnek, csakúgy, mint egy simogatás, egy kézfogás, egy jótékonysági gesztus gyengédsége.
Kedves testvéreim! – mondta beszéde befejező részében Leó pápa. Egy olyan világban, amelynek olyan nagy szüksége van a békére, ez arra kötelez bennünket, hogy minden eddiginél kitartóbban és hűségesebben vegyünk részt a Feltámadt Jézussal való eucharisztikus találkozásunkon, hogy onnan a szeretet tanúiként és a kiengesztelődés hírnökeiként indulhassunk el. Segítsen nekünk ebben Szűz Mária, aki boldog, mert ő volt az első, aki hitt, anélkül, hogy látott volna (vö. Jn 20, 29).
Forrás: Vatican News
