Hogyan tárja fel a karácsony, hogy egyediek és pótolhatatlanok vagyunk?
Karácsony kegyelme felfedi Isten jóságát és azt a nagy méltóságot, amit nekünk ad, megmutatva, hogy mindannyian egyediek és Őáltala szeretve vagyunk.
Minden ember egyedi és pótolhatatlan. Ez magától értetődőnek tűnhet; de az emberek gyakran elfelejtik ezt az axiómát, amikor az élet mozgalmas és bizonytalan. Sokan úgy érezhetik, hogy senki sem törődik velük és hogy az életük jelentéktelen, elveszett a milliárdnyi emberélet között. Karácsony misztériuma és Krisztus megtestesülése azonban világosan rávilágít, hogy egyetlen ember sem átlagos, mindannyian egyediek vagyunk, és saját méltósággal rendelkezünk. XVI. Benedek emeritusz pápának 2010-ben advent első vasárnapjának vesperása alkalmával elmondott szentbeszédében lehetősége volt kifejteni ezt a témát.
A megtestesülés nagy világossággal és meglepő módon mutatja meg nekünk, hogy minden egyes emberi élet rendkívül magasztos és páratlan méltóságot hordoz. Isten nem más földi lény formáját vette fel, hanem emberré lett, ez pedig megerősíti, hogy az ember valóban egyedi és összehasonlíthatatlan a Földet benépesítő minden más élőlény között. Az ember egyedülálló szubjektumként jelenik meg, értelemmel és szabad akarattal bíró személyiség, aki anyagi testben él. Egyszerre és elválaszthatatlanul él a lelki és testi dimenzióban. Isten mélységesen, teljes mértékben és megkülönböztetés nélkül szeret minket; barátságára hív; és egy minden képzeletet, gondolatot, szót meghaladó valóságnak, saját isteni életének részeseivé tesz minket. Átérzéssel és hálával gondoljunk arra, mekkora érték minden ember egyedülálló méltósága, és mekkora a felelősségünk mindenkiért.
Jézus megtestesülése tehát azt mutatja, hogy az ember nem csupán egyedi, hanem pótolhatatlan is. Az ember nem egy szám a sok közül, nem is egy tárgy, hanem olyan személy, akit senki mással nem lehet helyettesíteni. A Jézus Krisztusba vetett hit arra hív minket, hogy új szemmel, bizalommal és reményteli tekintettel nézzünk az emberre. Emellett a tapasztalat és a józan ész is azt igazolja, hogy az ember öntudatos, szabad és cselekvő lény. Mint minden földi valóság csúcsa, megismételhetetlen és pótolhatatlan, ezért alapvető értéknek kell tekinteni, akit mindig tisztelettel és szeretettel kell fogadni. Az embert megilleti az a jog, hogy ne tekintsék tulajdonba vehető tárgynak vagy olyan dolognak, amit szabadon manipulálhatnak, és hogy ne alacsonyítsák le puszta eszközzé mások vagy azok érdekei javára.
Miközben karácsony számos titkát szemléljük, nem szabad elfelejteni azt a nagy méltóságot, amelyet Isten mindenkinek ad, valamint azt az egyéni szoros kapcsolatot Jézussal, aki osztozott az emberi létben. Ez a bizonyosság emel minket minden más teremtmény fölé és arra ösztönöz, hogy erényesebben éljünk, tisztelettel bánjunk egymással és ugyanilyen jóindulatot tanúsítsunk mások iránt. Az emberi élet ellen – születés előtt és után – elkövetett igazságtalanságok szomorú látványa előtt magaménak érzem II. János Pál pápa szenvedélyes felhívását mindannyiunk felelősségvállalására:
„Tiszteld, óvd, szeresd, és szolgáld az életet, minden ember életét! Csak ezen az úton fogsz igazságosságot, fejlődést, igaz szabadságot, békét és boldogságot találni!”.
Evangelium vitae
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
