Ha azt kérdezed, mit kell tenned, hogy tökéletes legyél, akkor az a feleletem…

John Henry Newman, a katolikussá lett bíboros, immár egyházdoktor gyakorlati tanácsai.

Mindenszentek ünnepén délelőtt Leó pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter téren, melynek során egyházdoktorrá és a nevelés társvédőszentjévé avatta Szent John Henry Newman bíborost.

Szent John Henry Newman meggyőződése szerint minden ember számára nyitva áll a lehetőség, hogy bejárja a tökéletességre és a szentségre vezető utat. Így ír erről:

Az tehát tökéletes, aki naponta tökéletesen végzi a feladatát. Annál többet nem kell tennünk, ha a tökéletességre akarunk törekedni. A napi feladatok körén nem kell túllépnünk.

Ezt azért hangsúlyozom, mert úgy gondolom, hogy ezáltal egyszerűsödnek a nézeteink, és az erőfeszítéseink egy elérhető célra összpontosulnak.

Ha azt kérdezed, mit kell tenned, hogy tökéletes legyél, akkor az a feleletem, hogy

• ne lustálkodj reggel az ágyban, amikor eljött az ideje, hogy felkelj,
• első gondolataidban Istenhez fordulj,
• áhítattal látogasd meg a legszentebb Oltáriszentséget,
• mondd el áhítattal az Úrangyalát,
• Isten dicsőségére egyél és igyál,
• odafigyeléssel mondd a rózsafüzért,
• légy összeszedett,
• tartsd távol magad a rossz gondolatoktól,
• rendesen végezd az esti elmélkedést,
• mindennap vizsgáld meg a lelkiismeretedet,
• este idejében térj nyugovóra – és máris tökéletes vagy.

A felsoroltak fényében világossá válik, hogy a szentséghez vezető út kihívásokkal van teli, és a szentség állapota csak a napi feladatok teljesítésén keresztül érhető el. De kell-e feltétlenül tökéletessé és szentté lennünk? Hiszen mi egyszerűen csak be akarunk jutni a Mennyországba!

A keresztény tanításról szóló elmélkedéseinek fejezetében a későbbi bíboros és szent annak tudását adja át nekünk, hogy Isten akarja ezt így. „Isten személyesen rajtam tartja a szemét, a nevemen szólít, tudja, hogy mire képes vagyok, mire vagyok a legjobb tudásom szerint alkalmas, mi az én legnagyobb boldogságom, és ezt akarja adni nekem.”

Ezzel viszont azt is kifejezi, hogy én nekem erről nincs tudásom! És éppen ezért szükséges, hogy a tökéletességre vezető utat bejárjuk. Mondhatnánk, hogy vissza kell fordulnunk, hogy meg kell térnünk. Minden ember számára egészen más a tökéletességre vezető út. Az embernek az Úrra kell bíznia az ő útjának kiválasztását, hiszen senki sem ismeri ezeket. Ha a tudás és az erő birtokában érezzük magunkat, és ha azt hisszük, hogy magunk is mindent tudunk, akkor tévútra kerülünk, hiszen mi vakok vagyunk a fényre.

Bízhatunk abban, hogy az Úr, a mi Üdvözítőnk és Istenünk tudja, hogy mi a jó nekünk, hiszen ő teremtett minket a saját képmására. És mivel az eredendő bűn miatt kiűzettünk a paradicsomból, ő vissza akar vezetni minket a saját országába.

John Henry Newman: A short road to perfection (1856), 285. sz. részlet

Fordította: Frick József
Forrás: CNA, newmanreader.org, kath.net