Félelem nélküli tiszta hit – Szent Pongrác – Szentek élete
A hatodik században írt szenvedéstörténete szerint Pongrác szüleit korán elveszítette, ezért a tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel együtt frígiai hazájából Rómába költözött. Épp abban az utcában szálltak meg, ahol Kornél pápa és vele számos keresztény lakott. A helyi közösség hamarosan megszerette a kedves és élénk fiút, és elvezették őt a főpásztor elé.
Kornél pápa fölismerte Pongrác tiszta lelkületét, és megkeresztelte. Dénes, az idős nagybátyja hamarosan meghalt, Pongrác azonban ekkor már tudta, hogy nem maradt árván, hiszen Krisztusban új közösségre talált. Rendszeresen részt vett a keresztény közösség imáin és szentmiséin, mígnem egy napon a katonák elfogták, és Diocletianus császár elé vezették.
A császár megsimogatta a fiú arcát, majd barátságosan kérte, hogy hagyjon fel „babonaságával”. Pongrác félelem nélkül nézett a szemébe, és így válaszolt:
„Éveim szerint gyermek vagyok ugyan, mégis az enyém Uramnak, Jézus Krisztusnak az igazsága és ereje. Ezért a te intelmed számomra annyi, mintha az a festett kép beszélne ott a falon. Az istenek, akiknek imádását nekem parancsolod, parázna életet éltek, gyermekeiket megölték, szüleiket sem kímélték. Ha ma egy hivatalnokod ilyen tetteket követne el, te azonnal kivégeztetnéd őt. Nem szégyelled, hogy ilyen isteneket imádsz?”
Diocletianus császár döbbenten hallgatott, majd intett az őrségnek. A katonák elvezették Pongrácot, és a Via Aurelián lefejezték. Pongrác vértanú tiszteletére Szimmakusz pápa az 500-as évek elején bazilikát emeltetett a Via Aurelián lévő sírja fölé.
