Családfa gyógyító szentmise

Ismert tény, hogy minél teljesebb a kiengesztelődés családtagok, testvérek, rokonok között, annál nagyobb az áldás is. Amint a 133. zsoltár mondja:

„Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges,
ha egyetértésben élnek a testvérek!

Olyan az, mint a drága kenet a fejen,
amely lecsordul a szakállra,
Áron szakállára,
lecsordul ruhája szegélyére;

Vagy mint a Hermon harmata, amely lehull
Sion hegyére.
Ott adja az Úr az áldást,
és életet mindörökre.”

Az ember Isten képére van alkotva, az Isten pedig három személynek tökéletes egysége.

Ezt a képmást építjük újjá magunkban minden alkalommal, amikor másokkal kiengesztelődünk, és jóvátétellel gyógyítjuk a múltban okozott sebeket. Azon túl, hogy megtapasztalunk egy újfajta békét és derűt, Isten megnyitja belső látásunkat és képesek leszünk a szívünk hangját hallva cselekedni.

Viszont nemcsak saját múltbeli bűneink okozta sebek akadályozzák az áldás kiáradását, hanem családunk elhunyt tagjai által elkövetett bűnök is. Az emberiség nagy családjában ugyanis Ádámtól és Évától kezdve titokzatos módon össze vagyunk kapcsolódva, úgy az áldások kiáradásában, mint a bűn következményeinek viselésében.

A családfa gyógyító szentmise fontosságát segít megérteni például az egyház házszentelési gyakorlata. Minden bűn azzal a következménnyel is jár, hogy gonosz lelkek férkőznek be az ember, egy család életébe, és sokszor egy-egy konkrét helyhez is kötődnek a lakásban. Az évente visszatérő házszentelés gyakorlata éppen arra mutat rá, hogy szükségünk van kivenni magunkat a gonosz lélek uralma alól és Isten uralma alá helyezni magunkat és otthonunkat. A családfa gyógyító szentmisén egy nagyobb „házban” gondolkodunk, amelyben felmenőink is benne vannak. Engesztelést nyújtunk az ő bűneikért és Isten uralma alá helyezzük családunk előző generációit.