Egy spanyolországi eutanázia eset tanulságairól
Spanyolországban, a szülők tiltakozása ellenére március 26-eutanaziát hajtottak végre egy 25 éves nőn – adta hírül az EWTN. Noelia Castillo Ramos halálba segítésére két évnyi jogi küzdelem után került sor, amit a család vívott lányuk életéért.
A spanyol jogszabályok szerint eutanáziát csak nagykorú, kérelme idején mentálisan ép és tiszta tudattal rendelkező spanyol állampolgár kérhet (vagy olyan lakos, aki legalább egy éve legálisan tartózkodik Spanyolországban). A kérelmet akkor nyújthatja be, ha orvosilag igazoltan súlyos, gyógyíthatatlan betegségben vagy krónikus, rokkant állapotban szenved.
Noelia gyermekkora óta nehézségekkel küzdött: szülei válása után állami gondnokság alá került, ahol többször szexuális erőszak érte. Pszichiátriai betegsége miatt 67%-os fogyatékosságot ismertek el nála. 2022 októberében öngyilkosságot kísérelt meg, amikor leugrott egy erkélyről. Sérülései miatt kerekesszékbe került, és ez 74%-ra növelte fogyatékossági rátáját, noha nem volt ágyhoz kötött, fel tudott kelni, tudott zuhanyozni, sminkelte és viszonylag ellátta önmagát.
Pszichiátriai intézetben legalább kétszer kezelték, és ezek alatt is voltak öngyilkossági kísérletei. A kórházból 2023 júniusában engedték ki, majd 2024 áprilisában kérte az euthanáziát, amit augusztusra jóváhagytak.
Apja a Keresztény Ügyvédek (Abogados Cristianos) nevű szervezet támogatásával pert indított, megállíttatta az eljárást, elismertette a család vétójogát és bűncselekményt jelentett be az értékelő orvos és az ügyvéd, majd az eljárási biztosítékokkal foglalkozó bizottság tagjai és az őket kinevező korábbi katalán egészségügyi miniszter ellen. A Legfelsőbb Bíróság azonban 2026 januárjában jóváhagyta az eutanáziát, az Alkotmánybíróság pedig februárban elutasította a fellebbezést. Ezt követően 2026. március 24-én az Emberi Jogok Európai Bírósága is elutasította a család kérelmét az eljárás leállítására.
Március 25-én az Antena 3 nevű spanyol televíziónak adott interjúban Noelia így beszélt:
„Nem vágyom semmire, nem akarok enni, nem akarok csinálni semmit. Nehezen alszom, fáj a hátam, fáj a lábam. Mindig is magányosnak éreztem magam, soha nem értettek meg, senki sem volt együttérző velem. A más személyekhez való kapcsolataim mindig is problémásak voltak. Már korábban is nagyon sötét volt a világom és semmi célom sem volt.”
Március 26-án, délután 6-kor, 15 perc alatt három kémiai anyaggal hajtották végre az eljárást; a szülők a fiatal nő döntése miatt nem lehettek jelen.
A Keresztény Ügyvédek szervezet szerint az eset megmutatja az eutanázia-törvény kudarcát: úgy könnyíti meg az öngyilkosságot, hogy nem nyújt előtte megfelelő korszerű pszichiátriai kezelést.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kimondta (STC 94/2023), hogy mentális betegség esetén nem adható eutanázia, és az államnak kötelessége megvédeni az embereket az öngyilkosság kockázatától.
A Keresztény Ügyvédek szervezet pszichológiai/pszichiátriai kezelési protokollt sürget, amely kötelezővé teszi az engedély megadása előtt a pszichológiai és pszichiátriai kezelést, hiszen kezelés nélkül nem létezik szabad döntés – a beteget magára hagyják.
