Boldog Gizelle: Magyarország első koronás uralkodónője – Szentek élete

Gizella, bajor hercegnő, Henrik bajor herceg és Burgundiai Gizella leánya volt. Körülbelül 980-ban született Bajorországban, Regensburgban, és gondos nevelésben részesült. 996-ban ment feleségül Istvánhoz, a későbbi első magyar királyhoz. A regensburgi Alte Kapelle egyik freskója az eljegyzésüket ábrázolja – a képen Gizella leendő férjénél csaknem egy fejjel magasabb.

Eredetileg kolostorba kívánt vonulni, mivel szemlélődő, vallásos lelkületű fiatal lány volt. Amikor azonban Géza fejedelem fia megkérte a kezét, hosszas mérlegelés után beleegyezett a házasságba – Szent Adalbert püspök rábeszélésére. Ő mutatott rá: Istennek kedvesebb, ha egy nép megtérését segíti, mintha kolostorban él szemlélődő életet. Így Gizella lemondott korábbi tervéről, és életét felajánlotta – egy nép jövőjéért.

A tervezett frigyet nagynénje, Gerberga apátnő határozottan ellenezte. Nem értett egyet azzal, hogy fiatal, törékeny unokahúgát politikai érdekből a “barbár herceg” oldalára állítsák, még akkor sem, ha István már keresztény volt, és megígérte egész népe megtérítését.

Henrik herceg végül meghívta Istvánt Bajorországba, hogy személyesen is megismerhessék. A királyfi udvarias, őszinte viselkedése gyorsan elnyerte az apátnő rokonszenvét. A krónikák szerint még egy utolsó próbatételt is kiállt: Gerberga szándékosan halogatta a fiatalok találkozását, majd úgy rendezte, hogy István először a kolostorkertben pillantsa meg Gizellát, aki éppen térdelve imádkozott egy szobor előtt.

Amikor Gerberga rámutatott Gizellára, kíváncsi volt, miként viselkedik István. A magyar herceg letette fegyverét, csendben Gizella mögé lépett, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlanul várakozott, míg Gizella be nem fejezte imáját. E türelmes és alázatos gesztusával elnyerte Gerberga bizalmát – és kezét.

Új hazájában Gizella a nagy európai keresztény uralkodónők sorába lépett. Veszprém lett otthona. A veszprémi püspök ettől fogva a magyar királynék gyóntatója, illetve a koronázásuknál a koronázó főpap is lett. A királyné számára külön koronát készítettek a magyar mesterek.

Gizella elsősorban városát igyekezett megszépíteni: székesegyházat építtetett, apácazárdát alapított, és részt vett az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárdák létrehozásában is. A templomok felszerelését is ő szervezte: miseruhák, oltárterítők, liturgikus kellékek ezrei kerültek ki udvarhölgyei, apácái és saját keze alól. Kiválóan hímzett és varrt – még a Koppány elleni harcra induló István számára is ő készített két zászlót, Szent György és Szent Márton képeivel.

A koronázási palást is az ő keze munkája. A kor szokása szerint a templomi kelyheket és könyveket a püspökök biztosították, de a miseruhákat a királyi udvar kötelessége volt biztosítani. Gizella és segítői – bajor és magyar udvarhölgyek, valamint veszprémi apácák – évtizedeken át végezték ezt a feladatot. Egy-egy templom ötféle liturgikus színben (fehér, piros, zöld, lila, fekete) legalább egy-egy öltözetet kapott – ami összességében 1500–2000 miseruhát is jelenthetett.

Negyven éven át fáradhatatlanul szolgálta egyházát és népét. A későbbi királynék is követték példáját: a koronázási szertartás része lett, hogy a királyné néhány öltéssel maga is hozzájárul a koronázási palást hímzéséhez.

Gizella példás feleség volt. A házastársakat kölcsönös tisztelet, gyengédség és mély megértés jellemezte. Sokszor elkísérte férjét országjáró útjaira, és mindig kész volt a segítségnyújtásra. Szívét és kezét megnyitotta a szegények előtt, jószívűsége legendássá vált.

A krónikák magasztalják ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Szent Imre fiuk halála után egyre inkább visszavonult. István halálát követően teljesen Istennek szentelte életét. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.

A szentek rendkívüli jellemének kialakulásához sokszor szenvedés vezet – Gizella életében sem volt ez másként. Kezdetben az új haza idegensége, majd gyermekei és férje elvesztése, később pedig méltánytalanságok sora érte. Péter király és Aba Sámuel is igazságtalanul bántak vele: megfosztották javaitól, sőt fogságba is vetették. Azzal az ürüggyel, hogy beszámíthatatlan, gondnokság alá helyezték, mivel özvegysége alatt még bőkezűbben gyakorolta jótékonyságát.

Előbb magyar nemesek szabadították ki Péter fogságából, majd bajor lovagok mentették meg Aba Sámuel börtönéből, miután Pétert újra trónra segítették.

Gizella mindvégig türelemmel viselte megpróbáltatásait. Végül, 48 év múltán visszatért szülőföldjére, Bajorországba. Ott valóra váltotta ifjúkori álmát: Passauban belépett a bencés apácák kolostorába, amelyet bátyja, Szent Henrik alapított. Két év múlva apátnő lett.

Egyes magyar történészek szerint Gizella Magyarországon, Veszprémben halt meg, ezzel szemben a német hagyomány szerint Passauban, a Niedernburg templomban temették el. A sírfelirata 1095-öt jelöli meg halála évének.

Halála után kultusza gyorsan kialakult, ám ünnepe nem került be a magyar liturgia propriumába. 1975 áprilisában a passaui püspökség beadvánnyal fordult a Szentszékhez, kérve, hogy engedélyezzék saját könyörgés alkalmazását ünnepén. A kérésnek helyt adtak – a válaszlevélben Gizellát Sancta Gisela néven említik.

Kétszáz évvel ezelőtt Firmian passaui püspök hajlandó lett volna átadni a királyné földi maradványait veszprémi kollégájának, ám a politikai helyzet és a püspökök halála miatt ez nem valósult meg.

Talán még ma sem késő. Itt az ideje, hogy a magyar nép első szentéletű királynéját sajátjának tekintse. Hiszen 42 éven át élt közöttünk. Értünk.