A Szent Maximilian Kolbe által épített nagaszaki missziós ház, amely túlélte az atomtámadást
Képleírás: Szent Maximilian Kolbe (a szakállas férfi az első sor középén) és társai Nagaszakiban, Japánban, 1936-ban.
Amikor az amerikai hadsereg 80 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 9-én atombombát dobott a japán Nagaszakira, a város teljesen megsemmisült. A robbanásban több mint 40.000 ember halt meg azonnal, és további 60.000-en az azt követő öt év alatt, a sugárzás okozta betegségek következtében.
A plutóniumbomba robbanáspontjától számított másfél mérföldes körzetben minden megsemmisült, beleértve 14.000 házat és az Urakami székesegyházat. A székesegyházban aznap reggel, nem sokkal a „Fat Man” felrobbanása előtt a hívők szentmisére gyűltek össze, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepére készültek.
A bombázás Nagaszaki városát és nagyszámú katolikus lakosságát is elpusztította, de a Nagaszaki külvárosában emelkedő hegyekben épült Seibo no Kishi kolostor megmenekült.
A ferences kolostort Maximilian Kolbe atya és segítői építették 1931-ben. Ez a hely Kolbe „A Szeplőtelen Városa” nevű missziójának második helyszíneként működött. A misszió a lengyelországi Teresinben található Niepokalanów kolostorból indult.
Maximilian Kolbe missziós munkája Japánban
Kolbe elszántan szerette volna külföldi missziós munkáját kiterjeszti Japánra, még azután is, hogy 1922-ben Krakkóban elindította a Knight of the Immaculata (A Szeplőtelen Lovagja) című havi magazint. Miután egy vonaton találkozott négy japán diákkal, akik elmondták, hogy hazájukban sürgősen szükség lenne misszionáriusokra, Kolbe atya 1930-ban felkereste Alfonso Orlini atyát, a konventuális ferencesek generálisát, hogy engedélyt kérjen egy japán misszió elindításához.
Bár eredetileg azt mondták neki, hogy menjen inkább Kínába, Kolbe ragaszkodott hozzá, hogy Japánba szeretne utazni. 1930 márciusában hajóval érkezett néhány szerzetes társával együtt Nagaszakiba – abba a városba, amely gazdag katolikus történelméről ismert.
Az elkövetkező hat év folyamán Kolbe és a szerzetesek felépítették a Mugenzai no Sono-t (szó szerinti fordításban „A Szeplőtelen kertjét”), amelynek a nevét később Seibo no Kishi-re változtatták.
Itt a ferences szerzetesek engedélyt kaptak Nagaszaki püspökétől, hogy kiadják és terjeszthessék a Mugenzai no Seibo no Kishi – A Szeplőtelen Lovagja – c. magazin első számát. Cserébe Kolbe beleegyezett, hogy teológiát tanít a szemináriumban.
A szerzetesek megkezdhették a kolostor és a „városuk” egyéb épületeinek építését is. Kolbe egy hegy mögött fekvő, Nagaszakitól távol eső telket választott a Hongouchi nevű külvárosban. Bár sokan eleinte kritizálták a helyszínt, később éppen ez a furcsa elhelyezkedés védte meg a kolostort és a misszionáriusokat.
A Seibo no Kishi egy kápolnából és egy faházból állt, amelyben volt egy nagy terem, ahol az összejöveteleket és a tanórákat tartották. Volt ezenkívül egy műhely is, ahol a nyomdagépeket tárolták. Ezenkívül Kolbe épített egy barlangot is a közelben, ahol 1932. május 1-jén elhelyezték a Lourdes-i Miasszonyunk szobrát.
Seibo no Kishi túlélte az atombomba-támadást
Kolbe hat évet töltött Japánban misszionáriusi munkával, és ezalatt több egészségügyi problémával is küzdött. Ezt követően 1936-ban megkérték, hogy távozzon és térjen vissza Lengyelországba, és otthon gondoskodjon alapítványáról.
Lengyelországba való visszatérése után Kolbe levelet küldött egy nagaszaki barátjának, amelyben így írt:
„Soha nem fogom elfelejteni Japánt; sőt, mindig imádkozom érte. Minden erőmmel a japánok lelkének üdvösségéért fogok dolgozni. A japánok olyan nép, amely valóban keresi az igazi vallást, ezért sok kegyelmet fognak kapni az Úr Istentől.”
A nácik később Kolbét bebörtönözték, és az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták, ahol önként felajánlotta, hogy ő haljon meg egy másik fogoly helyett. 1941. augusztus 14-én megölték.
Közel négy évvel később, a nagaszaki atombomba robbantásakor, a Seibo no Kishi épületének csupán néhány színes üvegablaka tört be, köszönhetően a fekvésének, azaz annak, hogy egy hegy mögött épült. A támadás utáni napokban a Seibo no Kishi misszionáriusai gondoskodtak az atomrobbanás sérültjeiről, betegjeiről és a haldoklókról.
A Seibo no Kishi kolostor és a Hongouchi templom még ma is megvan Nagaszakiban, és az épületek látogathatók. A Szeplőtelen Lovagja c. magazin japán kiadását továbbra is a japán konventuális ferencesek jelentetik meg; a magazin 2021-ben ünnepelte 1000. számát.
A kiadványban megjelent egy cikk a magazin történetéről, melyben tisztelettel adóztak az első kiadásnak is. Ebben Kolbe egyebek közt olyan témákat is tárgyalt, mint a Csodálatos Érem és a Szeplőtelen Szűz Mária. Ezek voltak Kolbe Militia Immaculatae mozgalmának és niepokalanówi missziójának központi elemei Lengyelországban és Japánban egyaránt.
Egy másik misszionárius szerzetesnek írt levélben 1935-ben Kolbe arról beszélt, hogy vágyik „a Szeplőtelen Szűz Máriához való hasonulásra; arra, hogy belélegezze őt, és örökké az ő szelleme szerint éljen; a sok fáradságról és a kimerítő, de gyümölcsöző munkáról; a sok-sok szenvedésről; a hősi győzelmekről; és Mária nevének édességéről”.
„Niepokalanówban egyetlen dologra kell törekednünk: arra, hogy napról napra egyre jobban a Szeplőtelen Szűzhöz hasonlóvá kell válnunk, az övéivé kell lennünk. Ha ez megtörténik, akkor minden más is megadatik nekünk ezzel együtt” – folytatódik a levél. „Ezért az Egyház a Szentírás szavait alkalmazza rá: „De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.”
Bölcs 7,11
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Catholic News Agency
