A pápa keze és a hatalom gyűrűje

Amiről a katolikusoknak tudniuk kell, mielőtt térdet hajtanak a pápa előtt.

Bevezető

Egy misztériumra és misszióra épülő Egyházban kevés gesztus hordoz olyan szimbolizmust, mint a pápa kezének és halászgyűrűjének csókkal illetése.

Ezek nem egy letűnt kor különös szokásai, hanem a teológiai igazságok, a lelki hierarchia és az apostoli folytonosság erőteljes jelei.

Egy olyan korban, amelyben az emberel bizalmatlanok a hatóságok iránt és kigúnyolják a hódolatot, a katolikusoknak tudniuk kell, hogy mi rejlik a gesztus mögött, mielőtt meghajolnának, hogy el ne felejtsék, végső soron kinek szolgálnak.

Ez a cikk mélyebb betekintést nyújt ezekbe a hagyományokba – amelyek szorosan kapcsolódnak a Szentíráshoz, a történelemhez és a liturgiához -, és elénk tárja jelentésüket a mai Egyház számára.

I. A pápa kezének csókkal illetése

A. Történelmi gyökerek: A birodalomtól az evangelizációig

Az ókori Rómában egy nagyméltóságú ember kezének vagy gyűrűjének a megcsókolása azt mutatta, hogy alávetik magukat a törvényes és polgári hatóságnak. Nem puszta hízelgés volt, hanem az illető személy iránti hűség nyilvános elismerése.

Ahogy a kereszténység terjedt, a Római Birodalom pedig gyengült, az Egyház a hűségnek ezt a jelét megörökölte és átalakította. Így vált a Krisztus helytartója iránti tisztelet szent aktusává.

A középkor idején a zarándokok nagy távolságokat tettek meg azért a kiváltságért, hogy letérdelhessenek a pápa előtt és csókkal illethessék a kezét, jelezvén, hogy elismerik lelki fennhatóságát a küzdő Egyház felett a Földön.

Bibliai alapok:

„Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,19)

„Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről.” (Zsid 13,17)

B. Teológiai mélység: egy hivatal, nem egy ember iránti tisztelet

A katolikusok nem az ember miatt csókolják meg a pápa kezét, hanem a szent hivatala miatt. Ő Péter utóda, akire rábízták az Egyház vezetését. Ez sem nem a pápa hírességként ünneplése, sem pedig babonaság, hanem Krisztus földi uralmának látható jele iránti tisztelet.

„Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16)

C. Az egység és a gyermeki szeretet jelképe

A pápa kezének csókkal illetése a lelki atya iránti gyermeki szeretetet érzékelteti, valamint kifejezi az egységet Péter székével. Amikor a püspökök és papok megcsókolják a pápa kezét, az az egyházi közösséget jeleníti meg. Amikor pedig egy világi teszi ugyanezt, a látható Egyházba vetett hitéről tesz tanúságot.

D. Modern környezet és félreértések

Ferenc pápa néha elhúzta a kezét, de nem a hagyomány iránti megvetésből, hanem hogy elkerülje ennek a lelki momentumnak a látványossággá válását. A hagyomány még él ünnepélyes audienciákon és liturgikus alkalmakkor, mint a tisztelet élő jele.

Figyelmeztetés: Soha sem szabad ezt a gesztust puszta rítussá redukálni. Ez egy spirituális valóság külső jele, amelyet meg kell értenünk, hogy kellően tiszteljük.

II. A halászgyűrű – A küldetés és a hatalom pecsétje

A. Bibliai eredet: Az evangélium hálója

A halászgyűrű Pétert ábrázolja, ahogyan hálót vet. Ez nem költői, hanem mélyen biblikus.

„Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4,19)

A pápa, mint Péter utóda, az igazság hálóját veti ki a világ tengerébe. Gyűrűje erre az isteni megbízásra emlékezteti őt.

B. Az apostoli küldetés pecsétje

A történelem során a gyűrű a pápai hivatal pecsétjeként funkcionált. A pápai dokumentumokat ennek lenyomatával látták el, hogy igazolják eredetiségüket. Ez jelképezte a pápának, mint az Egyház legfőbb pásztorának lelki fennhatóságát.

„Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,19-20)

C. Az összetörés szertartása – Emlékeztetés a szerénységre

A pápa halála után a camerlengo ünnepélyesen összetöri a gyűrűt egy ezüstkalapáccsal. Ez a drámai szertatás gátat vet a hamisításnak, azonban ennél sokkal fontosabb az, hogy emlékeztet bennünket arra, hogy még az Egyház legnagyobb hatalma is halandó. Csak Krisztus örökkévaló. A pápa halálával a méltósága is meghal, amíg meg nem választják az új pásztort.

„Mert por vagy, és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19)

D. A folytonosság és az engedelmesség jele

Minden új pápa megkapja a halászgyűrűt, amely a latin nevét viseli. Habár mindegyik gyűrű más, a hálóját kivető Péter képmása változatlan marad. Egyértelmű jelentése ennek az, hogy az emberek jönnek és mennek, de a küldetés megmarad. Krisztus Egyháza nem véleményeken alapuló demokrácia, hanem isteni intézmény egyértelmű utódlással.

III. A jelentés feledésbe merülésének veszélyei

A. Amikor a tiszteletadás rutinná válik

Ha egy gesztust nem értünk meg, az babonává válik. Amikor a katolikusok szokásból vagy látványosságból csókolják meg a pápa kezét, azt kockáztatják meg, hogy tiszteletadásuk színjátékká válik.

„Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.” (Mk 7,6)

B. Amikor a lázadás reformnak álcázza magát

Vannak, akik a „haladás” nevében elutasítják a hagyományt, azonban az ilyen szakítás gyakran a tekintéllyel szembeni mélyebb kényelmetlenséget jelzi. Az igazi reform soha nem szakad el a hagyománytól, hanem megtisztítja és megújítja azt.

C. Amikor a katolikusok elfelejtik, hogy a pápa kit képvisel

A pápa se nem híresség, se nem egy lelki vezérigazgató. Ő Isten szolgáinak szolgája, aki Péter gyűrűjét viseli. Ha megfelelően illeted csókkal a pápa kezét, azzal elismered, hogy maga Krisztus kormányozza Egyházát emberi intézményeken keresztül.

„Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” (2Kor 4,7)

IV. Végső következtetés: miért térdelünk le?

A pápa kezének csókkal illetésével és a halászgyűrűnek való tiszteletadással nem egy fehér reverendás embernek járunk a kedvében. Az isteni tekintély misztériuma előtt hajlunk meg, amely gyarló embereken keresztül működik. Arra emlékeztet, hogy Krisztus nem hagyta el az Egyházát. Még mindig Ő vezeti Péteren keresztül, az ő utódain keresztül, valamint a mélyre kivetett hálón keresztül. Hajtsunk tehát térdet. Nem azért, mert egy ember áll előttünk, hanem azért, mert Isten működik rajta keresztül.

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: The Australian Catholics Page