A négyes ikrek boldog édesanyja visszautasította az orvosok javaslatát, hogy vegyék el két magzatát

Az édesanya szerint Isten folyamatosan csodákat tett – terhessége alatt, majd a négy kislány születése után is.

Celia Leticia Espinoza Ledezma Querétaróból (Mexikó) származik, most 35 éves. Az Aleteiának mesélte el azt a csodát, ahogyan négy gyönyörű kislány édesanyja lett. Elmondta, miképpen tett Isten csodákat a terhessége alatt, és lányai születése után is.

Szeretnénk hallani a történetét!

Minden nagyon gyorsan történt, hiszen a kislányok a terhesség 28. hetében születtek, tehát nem egészen hét hónaposan. Körülbelül hat hetesen tudtam meg, hogy várandós vagyok. Elmentem az orvoshoz, és közölte, hogy négy kis szemet és két szívverést észlel. Ez meglepett, mert a családomban korábban nem volt ikerterhesség.

Orvosom tovább gondolkodott, csak nézett és nézett, aztán azt mondta: „Képzelje csak! Kétségeim vannak, mert azt hiszem, látok még egy harmadik szívverést, de nem vagyok biztos benne. Más szóval, az ikerterhességet meg tudom erősíteni, de egy harmadik kisbaba is elképzelhető.” Azt mondta, várjunk még néhány hetet, hogy biztosabbak lehessünk.

Aztán elmentem az IMSS (a mexikói társadalombiztosítási intézet) közkórházába a terhességi vizsgálatra, és elmondtam az orvosnak, amit a magánorvosom mondott. Erre ő azt mondta: „Nem hiszem, hogy hármasikrek lennének, de mindenesetre csinálunk majd egy ultrahangot.”

Még aznap elmentem ultrahangra, ahol megerősítették a harmadik babát, vagyis a hármas terhességet.

Veszélyeztetett terhes voltam, mivel több babát vártam, ezért 15 naponta jártam kontrollra. 15 nap múlva visszamentem, az orvos mindent megvizsgált, de nem mondott semmit. Attól tartottam, valami baj van. Volt vele egy másik orvos is, azt megkérte, hogy vele együtt elemezze az ultrahangon látottakat. Egyre jobban aggódtam.

“Hány babát lát?”

” Hányat lát?” – kérdezte orvosom a kollégáját. „Négyet. Négy embrió van” – hangzott a válasz. A hallottak sokkoltak.

Az volt a cél, hogy jussunk el a terhesség 28. hetéig, ez hála Istennek sikerült is. A méhlepényem ugyanis már nem volt elég a babák táplálására. Az idő előrehaladtával háromszor majdnem elvetéltem.

A kislányaim végül szerencsésen megszülettek 2018. október 5-én. Az első 9:25-kor született, utána percenként jöttek egymás után, kivétel volt a harmadik és a negyedik közötti két perc.

Hogy hívják őket?

Maria Isabella, Leylani Marie, Valentina Maryam, Ixchel Maria. Mindegyiket szerettem volna Máriának nevezni, az anyakönyvi hivatal azonban azt mondta, hogy ezt a törvény nem teszi lehetővé.

A Szűzanya iránti tisztelet

Nagyon kötődik a Szűzanyához?

Igen, mindig is kötődtem. Katolikus vagyok, egész életemben a katolikus hitet vallottam, és szeretem Szűz Máriát. Minden nehézségben rábízom magam.

Szívhangot hallgatva

Milyen volt négy kisbaba szívverését hallani?

Nagyon lenyűgöző volt, egyedülálló élmény. Ugyanakkor furcsa is volt érezni a magzatok rengeteg mozgását. Minden vizsgálat órákig tartott, mert soha nem tudták, hogy ugyanazt a gyereket vizsgálták-e, vagy valamelyikük esetleg kimaradt. Nem volt mindennapi eset.

Milyen volt gondoskodni róluk?

Most lesznek négyévesek, így az álmatlan éjszakáknak végre vége van. Eleinte mind a négyen intenzív osztályon voltak. Isten jó volt hozzám, mert sorban kaptam meg őket onnan, egymás után: decemberben kaptam kettőt; januárban a harmadikat; és februárban a negyediket, neki ugyanis bélátfúródása volt.

Az egyik picinek stroke-ja volt

Hét hónappal születése után Isabellánál, az első kisbabánál, agyi infarktust diagnosztizáltak, és rohamok kezdődtek. Most is terápiára jár, mert pszichomotoros problémái vannak. Istennek hála, egész jól van.

Említették az orvosok a betegség okait?

Ami a stroke-ot illeti, nem tudják megmondani, hogy a méhemben történt-e, vagy a szülés után. És Leilani-nál, akinek az átfúródása volt, addig minden a legnagyobb rendben volt, szépen fejlődött. Aztán egy hétvégén kicsit megemelték a tejadagját, és mivel az emésztőrendszere még nagyon éretlen volt, nem bírta, és megtörtént a perforáció.

Az a hétvége szörnyű volt. Azt mondták, nem sok esély van arra, hogy életben marad. Annyit mondtak, hogy legyen mindig nálam a telefonom, mert azonnal hívnak, ha a kislányom elment.

A nővérek pedig azzal vigasztaltak, „hogy van még másik három lányom”. Én pedig azt mondtam nekik: „Igen, de én a négyhez jövök!” Egyszerűen nem voltam hajlandó lemondani róla, pedig azt mondták, engedjem el. Istennek hála, jól reagált a kezelésre!

Később is többször visszatértünk a kórházba, miután elbocsátották, mert nagyon kicsi volt a tüdeje és sokszor kellett intubálni.

Hála Istennek, mára már egyikükkel sem kell visszajárni a kórházba. Kivéve azt a kicsit, akivel terápiára járok.

A mostani tanévben kezdték az iskolát és eddig minden rendben van.

“Hagyd meg nekem őket, és hirdetni foglak Téged!”

Csodának tartod a lányaidat?

Igen, ők egy hatalmas csoda. Amikor Leilani beteg volt, azt mondtam Jézusnak: „Uram, nekem ajánlom őket. Tartsd meg őket nekem, és Rólad fogok beszélni, Téged foglak hirdetni. El fogom mondani, hogy milyen csodálatos vagy, és a nagyságodról és a velünk szemben tanúsított irgalmasságodról fogok beszélni.” A három nem volt elég nekem; A negyediket is magam mellett akartam.

Fordultál az Oltáriszentséghez?

Azon a hétvégén, amikor Leilani rosszul lett, kiküldtek hozzám egy rendőrjárőrt, mert nem tudtak elérni, ugyanis lemerült a telefonom.

Az éjjeli ügyeletes orvos azt szerette volna, hogy tisztában legyek az állapota súlyosságával, bármi is történik. A járőr megkérdezte, el tudok-e menni a kórházba. Igent mondtam, és a nővérem vitt el.

Az egész családom megtudta, és a kórház után, hajnalban elmentünk az Oltáriszentséghez. Könyörögtem: „Uram, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, mert én ezt nem akarom átélni.” Minden pillanatban rettegtem, hogy megcsörren a telefonom, de tudtam, hogy Isten hatalmas, és nem hagy el.

Mit szeretnél, mit kezdjenek az életükkel majd?

Bármit is választanak majd, a kellő időben támogatni fogom őket. Egész életükben az édesanyjuk leszek. És ha a megszentelt életre vágynak majd, akkor velük leszek, nagy áldás lenne.

Amikor az orvos az abortuszt javasolta

A történetednek híre kell menjen ebben a mai világban, amely az abortuszt hirdeti.

Így van. Terhességem 13. hetében, a protokollnak megfelelően, az orvosom azt mondta: „Tudom, hogy nem ezt fogja választani, de el kell mondanom: ha eltávolítanánk egy vagy két embriót, a többieknek esélyük lenne a jobb fejlődésre. Erre azonban most kell válaszolnia.” Azonnal azt mondtam: “Nem, mind a négyen maradnak.”

Mit üzensz azoknak a nőknek, akik az abortuszon gondolkodnak?

Mindig is életpárti voltam, és úgy gondolom, hogy a legjobb bátornak lenni, harcolni kell a benned növekvő lényért, ki kell teljesedni anyaként. Valóban, minden körülmények között érdemes komoly elszántsággal küzdeni, és aztán lesz, ahogy lesz. Ez megnyugtat.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia