A mexikói egyházüldözés szentjei – Szentek élete
A huszonnégy mexikói vértanú főként az 1926-28-ban zajló egyházüldözésben adták életüket Krisztusért. II. János Pál pápa 2000-ben avatta szentté őket. Közülük néhány vértanú életét és halálának körülményeit az alábbiakban külön is bemutatunk.
Galván Bermudes Szent Dávid – pap
A guadalajarai szeminárium teológia tanára volt. Fiatalkorában apja mellett cipészként dolgozott. Papként a cipészek megsegítésére egyesületet szervezett. A házasság szentségét védve oltalmába vett egy leányt, akit egy nős katona akart feleségül venni. Ez bosszúból, amikor egy fegyveres összecsapás után Dávid sebesült katonákat látott el, elfogatta és kivégeztette.
Morales Szent Emmánuel – munkás
Fiatal munkás ember, három kisgyermekkel. Tevékenyen részt vett a plébánia életében. Az Actio Catholica ifjúsági tagozatának tagja, az egyházellenes törvények eltörléséért harcoló, vallásszabadságot védő nemzeti liga elnöke. Amikor megtudta, hogy Batis plébánost bebörtönözték, elindult a kiszabadítására.
Épp összegyűjtött néhány fiatalt, amikor egy csapat katona őt kereste. Jelentkezett. Azonnal bántalmazni kezdték, majd a plébánossal együtt vitték a vesztőhelyre. Amikor a plébánost menteni próbálta, így szólt: „Plébános úr, én meghalok, de Isten nem. Ő majd gondoskodik a feleségemről és gyermekeimről.” Utolsó kiáltása ez volt: „Éljen Krisztus király és a Guadalupei Szűzanya!” Majd lelőtték.
Lara Puente Szent Szalvátor – ifjú munkás
Özvegy anyja nevelte, az elemi iskola után egy vasöntőben kapott munkát. Az Actio Catholica ifjúsági részlegében tevékenykedett. Kortársai fölnéztek a kisportolt, becsületes munkás fiúra. Emanuel-lel és Dáviddal együtt fogták el, és lőtték agyon.
Correa Megallanes Szent Máté – plébános
A zacatecasi egyházmegye papjává szentelték, Valparaísoban lett plébános, kiváló lelki pásztor volt. Az üldözések idején többször is bebörtönözték. Épp beteghez ment, mikor utoljára elfogták. Néhány napig Fresnillo-ban tartották fogva, majd átvitték Durangóban. Itt a parancsnok azt kívánta tőle, hogy gyóntassa meg a foglyokat, és számoljon be a gyónásban hallottakról, különben lelöveti.
Máté így válaszolt: „Megteheti, de tudja meg, hogy egy papnak meg kell őriznie a gyónási titkot.” A városon kívül kivégezték.
Uribe Velasco Szent Dávid – plébános
A chiapasi egyházmegye papjává szentelték, Igualában lett plébános. A vidék különösen is szabadkőművesek, protestánsok és különféle szekták hatalmában volt. Amikor elfogták, fölkínálták neki, hogy ha elfogadja az állam rendelekezéseit, az alapítandó szakadár egyházban püspökké teszik. Dávid plébános ezt elutasította. Ezért lelőtték.
Reyes Salazar Szent Szabbasz – pap
A San Juan de los Lagos-i egyházmegye papjává szentelték, Tototlánban lett káplán. Különösen tisztelte a Szentháromságot. A gyermekeket és fiatalokat nem csak katekézisre, hanem mesterségre, zenére is oktatta. 1927 nagyhétfőn érték el a plébániát az üldözők.
Keresték a plébánost és munkatársait. Mivel csak Szabbasz atyát találták, a plébánia templomában az egyik oszlophoz kötötték. Három napig étlen – szomjan ott tartották, kínzások közepette. Nagyszerdán kivitték a temetőbe, és ott lelőtték.
Caloca Cortés Szent Ágoston – káplán
Elfogták és a már fogságban lévő plébános mellé zárták. Az egyik őr megszánta fiatalsága miatt, s fölkínálta neki a szökés lehetőségét, de Ágoston csak a plébánosával együtt lett volna hajlandó menekülni.
A kivégző osztag előtt utolsó szavai: „Istennek élünk, és érte halunk meg.”
Esqueda Ramírez Szent Péter – pap
A San Juan de los Lagos-i egyházmegye papjává szentelték, a püspöki székhelyen lett káplán. Főleg a kisgyermekek hitoktatását szerette, katekéta iskolát is nyitott. Az üldözések idején családokkal éjszakai szentségimádást szervezett.
Miután elfogták, kegyetlenül bántalmazták. Miközben kivégezni vitték, kicsi gyermekekkel találkoztak. S ő utolsó szavaival is oktatta őket.
Ubiarco Robles Szent Trankvillusz – pap
A San Juan de los Lagos-i egyházmegye papjává szentelték, Tepatitlánban lett káplán, plébánosi jogkörrel. Az üldözés idején az egyik legbuzgóbb pap volt.
Guadalajarába indult beszerezni a misézéshez szükséges dolgokat. Figyelmeztették, hogy állomás helye a legveszélyesebbek közé tartozik, ő mégis visszatért. 1928. október 4-én éjszaka fogták el, miközben szentmisére és esketésre készült, hajnalban fölakasztották.
