A lelki abúzusok gyakrabban fordulnak elő, mint gondolnánk – mondja egy vatikáni tisztségviselő

A Vatikán vizsgálatot folytat mintegy tucatnyi megszentelt vagy vallásos életet folytató kongregáció alapítója ügyében. A leggyakoribb vádak a hatalommal vagy lelkiismerettel való visszaéléssel, pénzügyi korrupcióval vagy az érzelmi élet problémáival kapcsolatosak – mondta egy magas rangú tisztségviselő.

José Rodríguez Carballo spanyol érsek, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára egy július 30-án, a Vida Nueva c. spanyol vallási hetilapban megjelent interjúban beszélt hivatalának a vallási kongregációkat felügyelő munkájáról.

Elmondta, hogy az Egyháznak nagyon “világos és pontos kritériumai” vannak arra nézve, hogy megítélje a vallási karizma hitelességét egy-egy új kongregáció vagy egyházi rend jóváhagyásának eldöntésekor.

E kritériumok közül kiemelte a következőket: “közösség az egyházzal; a lélek gyümölcseinek megléte; az evangelizáció társadalmi dimenziója; a megszentelt élet egyéb formáinak megbecsülése az egyházban, és a katolikus hit megvallása”. Mindezzel utalt a doktrinális kongregáció “Iuvenescit Ecclesia” (Megfiatalodik az Egyház) című, a világ püspökeihez intézett 2016-os levelére, amely az egyház életében és küldetésében észlelhető karizmatikus ajándékokkal foglalkozott.

“Sajnos be kell vallani, hogy időnként bizonyos esetekben nehéz felfedezni a karizmák hitelességét és eredetiségét” – mondta az érsek.

Jelenleg a kongregáció a hivatala hatásköré alá tartozó mintegy tucatnyi intézmény alapítója ügyében folytat vizsgálatot – mondta az érsek, anélkül, hogy megnevezte volna az alapítókat vagy az érintett közösségeket. „A legtöbb esetben olyan társulásokról van szó, amelyeknek a kánonjogi elismerése folyamatban van.”

Tájékoztatott arról, hogy ezen a számon felül vannak olyan intézmények is, amelyeket már kánonjogilag elismertek, de alapítóikat még vizsgálják, így ez a szám jóval nagyobb.

Rodríguez érsek elmondta, hogy nem számította bele azokat a közösségeket vagy intézményeket, amelyeket a kongregáció már átvizsgált és amelyek esetében például külső megbízott kinevezésével vagy más esetekben akár megszüntetéssel már lépett.

„Azt is meg kell említeni, hogy néhány esetben a szükséges vizsgálat után a női alapító elhagyta a megszentelt életformát vagy a férfi alapítót világi státuszba helyezték – mondta Rodríguez érsek. –

Mindez nagy kárt okoz a megszentelt életnek és magának az egyháznak is. Ezért, amikor olyan társulásokat hagyunk jóvá, amelyek kánonjogi elismerése folyamatban van, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy megítéljük szükségességüket, előnyeiket és hasznosságukat az egyház számára.”

A püspök joga, hogy jóváhagyja az ilyen társulásokat, mondta, “de egyben súlyos felelősség is”, és tisztánlátásra, megkülönböztető képességre van szükség.

A vizsgálatok megindítását a leggyakrabban a következő egy vagy több ok váltja ki: problémák az intézmény vagyonának személyes haszonszerzésre való felhasználásával kapcsolatban, hatalommal való visszaélés vagy lelki visszaélés, beleértve a lelkiismereti visszaélést, és „az érzelmi élettel kapcsolatos problémák”.

A visszaélés „olyan pszichológiai, fizikai vagy szexuális erőszakra utal, amely vallási kontextusban történik, vagy bármiféle olyan manipulációra, amely károsítja egy ember Istennel és saját belső lényével való kapcsolatát” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy a lelki abúzus nagyon gyakori-e, az érsek azt mondta, hogy az ilyen visszaélés vagy a lelkiismerettel való visszaélés „általában gyakoribb, mint gondolnánk. Ferenc pápa ezt lelki zaklatásként, a lelkiismeret manipulálásaként, agymosásként határozza meg. Ez a fajta abúzus általában a lelkivezetés területén vagy egy közösségen belül történik, különösen akkor, ha a belső színteret (az egyén lelkiismerete és lelkiállapota) nem különböztetik meg a külsőtől.”

Ez a visszaélés a “klerikalizmusban” gyökerezik, ami nemcsak a papságot érinti, hanem minden hatalommal rendelkező férfit vagy nőt – tette hozzá.

Ami a szexuális visszaéléseket illeti, azok általában a vallási intézmény más tagjai ellen irányulnak, „de néha kiskorúak vagy kiszolgáltatott, sérülékeny személyek ellen is” – mondta. Azt is fontos megjegyezni, hogy a szexuális visszaélés nem mindig az egyetlen probléma, hanem lelki abúzus vagy hatalommal való visszaélés is állhat a háttérben.

A Vida Nuevának adott interjúban Rodríguez érseknek azt a kérdést is feltették, hogy a vallásos vagy megszentelt élet egyes új formái vajon miért hajlamosak a “szektásodásra”, abban az értelemben, hogy úgy tűnik, a megosztottság, az előítéletesség vagy a versengés szellemét mutatják.

Néha így próbálnak megvédeni egy karizmát, vagy “megóvni azt a kívülről érkező lehetséges fertőzéstől. A mentalitás vagy az, hogy „mi vagyunk a legjobbak”, vagy az, hogy „mi vagyunk egyedül hűségesek”. Az ilyen csoportokban azt is hiszik, hogy a karizma az alapítóké, nem pedig az egyházé” – mondta.

“Az ilyen esetekben az egyháznak joga és kötelessége beavatkozni a karizmák rendezetlen gyakorlása ellen, ahogyan azt az ősegyház is tette – mondta. – Sokszor az az általános érzésük alakul ki, hogy az egyház üldözi őket, ami gyakran egy olyan, nagyon felszínes lelkiséggel jár együtt, amelynek alig van köze az egészséges teológiához és az egyházi tanításhoz.”

Az érsek szerint ez a szektásodási folyamat fundamentalizmushoz vezethet, ez pedig Ferenc pápa szerint egy, “az evangéliumot megcsonkító ideológia” eredménye, és sajnos több úgynevezett “új közösségben”, illetve a megszentelt élet több új formájában is megfigyelhető.

“A fundamentalizmus megmerevíti a karizmát – mondta az érsek. – A karizma olyan, mint a víz, ha nem folyik, akkor rothadásnak indul”.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: National Catholic Reporter