A jóindulatú kritikáról
Az Aleteia közelmúltbeli cikke hasznos tanácsokat közölt arról, hogyan tudjuk pozitívan megváltoztatni másokkal való kommunikációnkat, ha megtanuljuk, hogy kritikus megjegyzéseinket kedvesen, jóindulattal fogalmazzuk meg.
Minden beszélgetés, minden online komment, szakmai értékelés és családi beszélgetés tele van ítélkezéssel, bírálattal, véleményekkel és akár sértő, bántó, kritikus megjegyzésekkel. Van, amikor ezek szükségtelenek, de vannak olyan helyzetek, amikor ki kell őket mondani, a kérdés csak az, hogy hogyan tegyük, hogy ne romboljanak, hanem építsenek.
Jobb, ha megmondjuk az igazat, de elsősorban személyesen, magánjelleggel, testvéri szellemben tegyük, ahogyan erre Jézus is tanított:
„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet.”
Mt 18,15
- Mindig ellenőrizzük a motivációnkat. Tegyük fel magunknak a kérdést: Miért van szükség arra, hogy ezt elmondjam? Az őszinte korrekció forrása a szeretet, nem pedig a felsőbbrendűség bizonyítása.
- Jól válasszuk meg beszélgetésünk időpontját. Ha nem a megfelelő pillanatban akarunk tanácsot adni zaklatott, dühös, csalódott embertársunknak, még a legszelídebb szavakat is nehezen fogja fogadni.
- Építsünk be a mondanivalónkba pozitív elemeket. Sőt, kezdjük mindig ezekkel, még ha hibákra is akarunk rámutatni. Szent Pál levelei is gyakran kezdődtek a közösség hitének dicséretével, mielőtt a gyengeségekre rámutatott volna. Ezzel jól előkészíthetjük a talajt ahhoz, hogy javító szándékú szavaink meghallgatásra találjanak.
- Fogalmazzunk jóindulattal, kedvesen, gyengédséggel. „Minden dolgotokat intézzétek szeretettel” – üzente Szent Pál. (1Kor 16,14)
- Mi magunk is legyünk készek arra, hogy alázattal elfogadjuk a kritikát. Ez vezethet el egyfajta konstruktív cseréhez, amelyben egyaránt szükség van bátorságra a megszólaláshoz, alázatra a meghallgatáshoz és szeretetre a kitartáshoz.
Amikor másokon próbálunk segíteni, hogy valamiben egy kicsit jobbak legyenek, mi magunk is jobbakká válhatunk.









