BIY HU cover 250. nap

250. nap: A száműzetés harmadik hulláma

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

Jeruzsálem pusztulása. Jeremiás további sorsa.

Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán.

Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere.

Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte. A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta. A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait. Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket. A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik.

Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradannak, a testőrség parancsnokának: Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja.

Erre Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.

Jövendölés Ebed-Melech megmeneküléséről.

Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá: Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára, megmentelek téged azon a napon – mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz. Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem – mondja az Úr.

További részletek Jeremiás sorsáról.

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: „Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra, és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog. Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz. Vagy menj vissza Gedaljához, Safán fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta. Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.

A Gedalja kormányzó ellen szőtt gyilkos terv.

Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba, elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia. Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia – szavát esküvel megerősítve – így beszélt hozzájuk és embereikhez: „Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz. Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok.”

Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be.

Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába, és így szóltak hozzá: „Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?” De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik. Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: „Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Judit az ellenség táborába megy.

Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, fölkelt a földről, hívta szolgálóját, és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni. Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel, és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt. Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki. Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt. Amikor meglátták Juditot – arca egészen megváltozott, s ruháját is jól választotta meg –, nagyon megcsodálták szépségét, és így szóltak hozzá:

„Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!”

Judit leborult az Isten előtt, és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: „Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghezvigyem, amit mondtatok nekem.” Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.

Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előörsökkel találkoztak. Ezek elfogták, és megkérdezték tőle: „Hova tartozol, honnan jössz, és hova mész?” Így válaszolt: „A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket. Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.” Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá: „Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe. Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!” Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették.

Jövetelének híre elterjedt a sátrakban, és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették. Álmélkodtak szépségén, és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: „Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet.”

Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba. Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött. Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte. Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.

Judit és Holofernesz első találkozása.

Holofernesz így szólt hozzá: „Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának. Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így! Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk… De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz. Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!”
Judit így válaszolt neki: „Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával. Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek.

Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos. Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál. Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. De most – nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál –, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. Mivel elfogyott az élelmük, és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg. Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól. De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre.

Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi. Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. Akkor visszatérek, és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked. Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.” Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: „A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni.” Holofernesz pedig azt mondta neki: „Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Szeretetet keres, aki elássa a vétket,
aki meg fölkeveri, elveszti barátját.

Az okosnak többet használ
egyetlen intő szó,
mint akár száz ütés a balgára mérve.

A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni,
de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá.

Inkább kölykétől megfosztott medvével
találkozz,
mint bolonddal, amikor rajta a roham.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk és magasztalunk téged. Te vagy az ég és Föld ura. Te vagy mindenek ura. Tudjuk, hogy te vagy a történelem ura. Ez azt is jelenti, hogy te vagy a mi történelmünk ura, a múltunk ura, a jövőnk ura és a jelenünk ura is. Most alávetjük magunkat a te uralmadnak. Alávetjük magunkat a te uralkodásodnak, királyságodnak, vezetésednek, akaratodnak, egy szóval neked. Mert bízhatunk benned. És így is teszünk. Bízunk benned ma és mindennap Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Tudom, hogy mostanában visszatérő motívum lett, hogy mindig mondok valamit a Példabeszédekről, de a 9. és 10. vers hihetetlenül fontos. „Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját” (Péld 17,9). Ez visszavezet minket ismét a beszéd bűneihez és ahhoz, hogy mindannyiunknak vigyáznunk kell a szavainkra. Aki újra és újra előhoz egy ügyet, az elidegeníti a barátját. Igen, mert vannak dolgok, amiket nem kell kimondani. Vannak dolgok, amiket nem kell megismételni. Bizonyos szavak tönkretehetnek kapcsolatokat. Tovább olvasva: van különbség a bölcs és az ostoba között. „Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve” (Péld 17,10). Igen, egy kis korrekció mélyebben hat egy értelmes emberre, egy olyanra, aki bölcsességre vágyik, aki jót akar tenni, mint száz ütés egy bolondra.

Jeremiás könyvére áttérve nagy fordulatoknak, nagy eseményeknek vagyunk tanúi. Jeremiás több mint 40 évig prédikálta, hogy Jeruzsálem el fog esni. Meg kellett volna adni magukat Nebukadnezár királynak. De senki sem hallgatott rá. És mi történik? Most száz ütést kell elviselniük azoknak, akik nem hallgattak rá. Itt van Izrael népe, akiket megtizedelnek, elpusztítanak.

A 39. fejezet kulcsfontosságú Jeremiás könyvében, mert kulcsfontosságú Izrael történelmét tekintve is. Ez a pusztítás, a száműzetés utolsó hulláma, amikor végül Nebukadnezár és csapatai körülzárják Jeruzsálemet. Elmentek, hogy harcoljanak Egyiptom hadseregeivel, de visszajöttek. Most itt vannak ezek a hercegek, lényegében Babilon vezetői, és ezt olvassuk: „Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere” (Jer 39,3) – és mit csinálnak? A középső kapuhoz telepednek. Mit jelent ez? Hallottam valakit, aki így írta le: olyan, mintha valakik elfoglalták volna Washington D.C.-t, és besétáltak volna az Ovális Irodába, leültek volna az asztal mögé, és felrakták volna a lábukat. Ezt jelenti az, hogy a babiloni hercegek a középső kapuhoz ülnek. Azt mondják, hogy itt van a kereskedelem helye, itt van az érkezés és távozás helye. Ez a hely, ahol döntéseket hoznak. Ez Jeruzsálem szíve, egyfajta világi, politikai értelemben. Itt verik fel a táborukat. Itt jön Cidkija, akiről tudjuk, hogy gyenge, ingatag személyiség volt. És tegnap hallottuk, hogy elment Jeremiáshoz, hogy mondja el neki személyesen az Úr üzenetét. És Jeremiás azt mondja, hogy „már annyiszor elmondtam neked nyilvánosan, és sosem hallgattál rám, de most elmondom neked személyesen is”. Cidkija azt kéri Jeremiástól, hogy ne mondja el senkinek, amit neki mondott. Jeremiás beleegyezik. Most itt van Cidkija, aki ki sem áll Nebukadnezár ellen. Évekig azt mondta, hogy „nem adjuk meg magunkat, harcolni fogunk Nebukadnezár ellen”, miközben Jeremiás azt mondja, hogy „adjátok meg magatokat és életben maradtok. Adjátok meg magatokat, és békésen élhettek, és Isten valami nagyot fog cselekedni ebben a helyzetben”. De mi történik, amikor Nebukadnezár és csapatai Jeruzsálem ellen jönnek? Cidkija elmenekül. A káldeusok elkapják Jerikó síkságán, ami körülbelül 25-30 kilométerre van Jeruzsálemtől, és elviszik Riblába. És ahogy már sokszor mondtam, Nebukadnezár megöli Cidkija fiait apjuk előtt, majd megvakíttatja Cidkiját, talán azért, hogy amit utoljára lát, az a fiai halála legyen.

Ez számos dologra rámutat. Az egyik, hogy Nebukadnezár egy brutális ember. Ez egy durva kor. Ahogy végighaladunk a Biblián, látjuk, hogy a bibliai történetek hihetetlenül erőszakosak. Ez a történet is ennek a brutalitásnak a része.

Eközben ott van Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka is, akinek szerepe lesz a történetben. Felismeri, hogy itt van Jeremiás. Nem azt akarom mondani, hogy a babiloniak oldalán állt, mert nem állt, hiszen mindig is népének, Izraelnek a javát akarta, de Nebukadnezár szemszögéből nézve, Jeremiás mintha valamiféle szövetségese lett volna, mivel évek óta azt mondta: „adjátok meg magatokat Nebukadnezárnak”.

Ezért Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, felismer valamit Jeremiásban – sőt, még Izrael Istenében is – és azt mondja neki: „Választhatsz. Ha velem jössz Babilonba, biztosítom, hogy kényelmesen élj. De ha inkább itt akarsz maradni Jeruzsálemben, ajándékot és ellátmányt adok neked”.

Jeremiás választás elé kerül: száműzetésbe megy, ahol gondoskodnak róla, vagy marad Jeruzsálemben és az Úrban bízva él tovább. Ha belegondolunk, milyen kulcsfontosságú ez: bizalom az Úrban!

A 39. fejezet végén Ebed-Melech története is bizonyság a bizalomra. Emlékeztek rá? Ő volt az, aki közbenjárt Jeremiásért, amikor az a ciszternába került és süllyedt az iszapban. És mi történik? Isten Jeremiáson keresztül szól, és ezt mondja neki: „…megmentelek téged azon a napon – mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz” (Jer 39,17).

Ebed-Melech etióp volt, nem is feltétlenül zsidó. Sőt, eunuchnak is nevezi őt az Írás, és a mózesi törvény az eunuchokat kizárta az Úr templomi közösségéből (vö. MTörv 23,2). Ennek ellenére Isten ezt mondja az etióp eunuchnak, Ebed-Melechnek: „Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem – mondja az Úr” (Jer 39,18).

Ez olyan döntő fontosságú, amit mindannyiunknak hallanunk kell, meg kell értenünk és a szívünkbe kell vésnünk. Nem azért menti meg Isten Ebed-Melechet, mert hős volt, se nem azért, mert tökéletes volt, vagy mert mindig helyesen cselekedett – ez mind nem számít Isten ígérete szempontjából. Hanem Isten azt mondja: „mert bennem bíztál”.

Ezt mindannyiunknak el kell sajátítania: rendben van, Uram, arra hívsz engem, hogy akaratodban éljek, és egyszerűen bízzak benned. Életem minden pillanatában és minden napján azt akarom tenni, amit te akarsz – még akkor is, ha nem értem –, hogy azt tudjam mondani: „Legyen meg a te akaratod”.

Ennek a mintáját látjuk Jézusban, aki azt mondja: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26,39).

Isten akaratának teljesüléséről szól a 40. fejezet is, ahol Jeremiás valóban választási lehetőséget kap. Nebuzaradán megkérdezi tőle: „Mit akarsz tenni? Eljössz velem Babilonba, vagy itt maradsz Gedaljával?”

Fontos megértenünk, ki is volt Gedalja. Nebukadnezár ekkor már nem akart több királyt Izraelben. Ezért kormányzót nevezett ki, és ez lett Gedalja. Az ottmaradt nép – vagyis a szegények, a gyengék, a betegek, azok, akiket nem vitt magával Babilonba, azok fölé rendelte. Illetve azok fölé is, akik a hegyekben éltek – ezek voltak az ellenállók, akik nem adták meg magukat, hanem a hegyekbe menekültek, hogy partizánként harcoljanak. A 40. fejezet végén ma egyiküket megismertük. De még itt van Jeremiás, akinek döntenie kell, hogy menjen vagy maradjon. Jeremiás a maradást választja.

Ahogy már említettem, a 40. fejezet végén találkozunk ezzel a különleges férfival, Jismaellel, Netanja fiával, aki egy –a hegyekben élő – lázadó volt. Jochanan figyelmezteti Gedalját, hogy Jismael meg akarja ölni. De Gedalja, ahelyett, hogy felfegyverkezne és eltenné az útból Jismaelt, nem hisz Jochanannak. Holnap meglátjuk, hová vezet ez…

Ami Judit könyvét illeti: Judit bölcsességének vagyunk tanúi, de a szöveg többször említi a szépségét is. Judit előáll egy tervvel, amely mélyen zsidó hitéből fakad. Meggyőzi Holoferneszt, hogy Achior igazat mondott: „amíg hűségesek vagyunk az Úrhoz, senki sem győzhet le minket”. De – folytatta Judit – „nemsokára hűtlenek leszünk, mert Betilua népe nem fogja átadni az első termést az Úrnak, hanem maguknak tartják meg. És akkor tudni fogod, hogy az Úr már nem harcol értük”. Holofernesz ezt nagyszerű tervnek ítéli. A következő napokban meglátjuk, hogy hogyan bontakozik ki ez a történet. Ezek után nem csoda, hogy már nagyon várom a holnapi részt…

Még két napig olvassuk Judit könyvét, aztán pedig a Siralmak könyvével folytatjuk. Erről csak egy rövid megjegyzés. A Siralmak könyvében Jeremiás azt tárja elénk, amit Jeruzsálem ostroma alatt látott és átélt.

A 39. fejezet erről még csak röviden beszél: megtörtént az ostrom, Jeruzsálem elesett, az ellenség pedig bevonult és elfoglalta a város kapuit. A Siralmak könyvében azonban Jeremiás megrendítő és tragikus képet fest arról, milyen volt az élet az ostrom idején.

Erre holnapután térünk rá.

Ma is imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.