Leó pápa a konzisztórium megnyitó miséjén: A háborút soha nem áldja meg Isten
XIV. Leó pápa június 26-án, pénteken szentmisét mutatott be a rendkívüli konzisztórium kezdetén a Szent Péter-bazilikában a bíborosok koncelebrálásával. Arra kérte őket, hogy elmélkedjenek a hit igazi szabadságáról és a béke ajándékáról, hangsúlyozva, hogy „a háború soha nem méltó az emberiséghez, és Isten soha nem áldja meg”.
A XIV. Leó pápa által összehívott rendkívüli konzisztórium június 26-án, pénteken kezdődött az Eucharisztia ünneplésével a Szent Péter-bazilikában. A bíborosok június 26-án és 27-én gyűlnek össze a Vatikánban, hogy elmélkedjenek a mai egyházat és a világot érintő kérdésekről. A találkozó a Szent Péter-bazilikában bemutatott misével kezdődött, amelyen a konzisztórium munkáját Szent Péter és Szent Pál oltalmába ajánlották, akik ünnepével zárul a tanácskozás.
Prédikációjában Leó pápa emlékeztette a bíborosokat, hogy a konzisztórium éltető forrása maga Krisztus, ahogyan az Evangélium hirdeti: „Én vagyok az igazi szőlőtő” (Jn 15,1). Kifejtette, hogy „maga az Evangélium készíti elő a talajt ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4).” Ezután három vezérelvről elmélkedett, amelyekre a megkülönböztetés irányulhat ezekben a napokban: a hit igazi szabadságában való osztozás, az egységben a béke ajándékának kérése, és az engedelmesség általi harmónia elfogadása. „Miközben kérjük Istentől, hogy adjon nekünk erőt és bölcsességet, jelentős, hogy konzisztóriumunk Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepének előestéjén kerül megrendezésre. Álljunk meg tehát, hogy megemlékezzünk a római katolikus egyház e két pilléréről, a két misszionárius vértanúról, akiknek prédikációja eggyé vált életükkel, odáig menően, hogy a Szentírás részévé vált” – hangsúlyozta Leó pápa.
A Szentatya először arra kérte a bíborosokat, hogy engedjék magukat Szent Péter és Szent Pál példája által vezetni, akik arra buzdítják a hívőket, hogy „osztozzanak a hit igazi szabadságában”. Kifejtette, hogy „pontosan az Úr Jézussal való kapcsolatunk szabadít meg minket a bűntől és a félelemtől. Amikor arra hív minket, hogy kövessük Őt, az apostolok utódaiként küld minket a világba.” „A hit az az erény – amelyet soha nem szabad magától értetődőnek venni –, amely életet ad az Egyháznak, mert ez a kegyelem táplálja az egyetlen szőlőtő vesszőit. Az élő Egyház az az Egyház, amely hisz a Szentlélek szívünkbe áradt ajándéka által. És ez az Egyház sok gyümölcsöt terem” – mutatott rá a pápa.
Másodszor, Leó pápa arra kérte a bíborosokat, hogy kérjék „a béke ajándékát az egységben”. Az emberiséget sújtó számos konfliktusra reflektálva hangsúlyozta, hogy „a háború soha nem méltó az emberiséghez, és Isten soha nem áldja azt meg, mert még ha csúcstechnológiás fegyverekkel is rendelkezünk, a Teremtő intelligenciával és szabad akarattal ruházott fel minket, hogy emberként, és ne állatként oldjuk meg a konfliktusokat.” A pápa ezután hozzátette, hogy „a béke az igazságosság kötelessége, mert egy emberi család vagyunk, egy magnifica humanitas, amelynek feje és megváltója Krisztusban található.” Utalva az első enciklikájában felvázolt útra és felidézve Szent VI. Pál tanítását, XIV. Leó arra buzdított, hogy állhatatosan építsük a „szeretet civilizációját”, amelyben az igazságosság és a szeretet elválaszthatatlanul összekapcsolódik. „Ahogy az Evangéliumot hirdeti, örömök és üldöztetések közepette is, az Egyház soha nem részrehajló, mivel mindenkiért van, és mindenkihez a megtérés és üdvösség ugyanazon üzenetét intézi” – emlékeztetett a pápa.
Végül XIV. Leó arra kérte a bíborosokat, hogy öleljék magukhoz az „engedelmesség általi harmóniát”, „olyan meghallgatásként, amely felismeri az értünk testté lett Ige ajándékát”. A figyelmes meghallgatáson keresztül „a Szentlélek vezet minket, rámutat a lelkipásztori kihívásokra és lehetőségekre, megtisztítja szándékainkat, és kijavítja mindazt, ami letér a közös utunkról.” Határozottan kiemelte a szinódus folyamatban lévő végrehajtását, amely „mindenkit arra hív, hogy haladjon előre a hit egységében, a béke előmozdításában és Jézus, az élő Ige iránti engedelmességben.”
A pápa azzal zárta homíliáját, hogy hangsúlyozta: „a kollegiális módon végzett közös munkánk testesíti meg azt a szinodalitást, amelyben minden megkeresztelt részt vesz Isten népének egységében. A szinodalitás és a kollegialitás valójában a keresztény testvériség formái, amelyek összekötnek minket, mint megkeresztelteket és mint püspököket.”
Forrás: Vatican News
