Gyerekek a digitális zajban – hogyan maradjon meg a valódi kapcsolódás? – Válaszkereső
A Válaszkereső legújabb adásában Pécsi Rita neveléskutató olyan szülői kérdésekre válaszolt, amelyek egyre több család mindennapjait érintik: képernyőhasználat, iskolai nyomás, mozaikcsalád, mozgásigény, kamaszkori bizonytalanság és a nagyszülőkkel való digitális kapcsolattartás.
Az első kérdés egy kilencéves kislányról szólt, aki alig használ képernyőt, ezért az osztályban kívülállónak érzi magát, mert társai Minecraft-ról, Messengerről és okoseszközökről beszélgetnek. Pécsi Rita szerint a szülőnek nem kell feladnia az elveit, de fontos, hogy a gyerek ne maradjon egyedül. Érdemes hasonló értékrendű családokat, közösségeket keresni, és sok élő, örömteli kapcsolódási lehetőséget adni neki. Keretek között akár egy-egy digitális tartalom közös megismerése is segíthet, hogy a gyerek értse, miről beszélnek a társai.
Egy másik szülő azt kérdezte, mit tegyen, ha négyéves kisfia nagy mozgásigényű, mégsem akar becsatlakozni a szervezett foglalkozásokba. A neveléskutató szerint ebben az életkorban a szabad mozgásos játék sokszor többet ér, mint a rendszeres, kötött program. A gyereknek nem feltétlenül edzésre, hanem kertre, játszótérre, mászásra, biciklizésre, szabad játékra van szüksége.
Szóba került az is, hogyan reagáljon egy szülő, ha tizenkét éves lánya az iskolában azt hallja, hogy mindenki maga dönti el, fiú-e vagy lány. Pécsi Rita szerint a gyerekkel őszintén, életkorának megfelelően kell beszélni a testéről, női mivoltáról és arról, hogy nőnek lenni érték. A szexualitásról való beszélgetést tágabb értelemben jellemnevelésként kell kezelni.
Egy kilencéves kisfiú kapcsán felmerült az ADHD kérdése is. Pécsi Rita hangsúlyozta: nem mindegy, ki és milyen alapon mond ilyen megállapítást. A címkézés helyett szakmai vizsgálatra, a szülők és az iskola együttműködésére, valamint a gyerek önbecsülésének védelmére van szükség.
A digitális eszközök iskolai használata külön kérdésként is előkerült. Egy édesanya attól tart, hogy fia telefonfüggő lesz, miközben tableten kapja a házi feladatot. A neveléskutató szerint érdemes szülői összefogással kérni, hogy legalább a házi feladat ne képernyőn érkezzen. Ha azonban otthon világos szabályok vannak, és a gyerek életében jelen van a mese, a játék, a mozgás és a személyes kapcsolat, önmagában a tabletes házi nem vezet függőséghez.
A mozaikcsaládok nehézségeiről is szó esett. Egy férfi azt kérdezte, hogyan közeledhet felesége előző kapcsolatából származó gyermekeihez. Pécsi Rita szerint a kapcsolatot nem lehet siettetni. A gyerekek veszteségen mentek keresztül, ezért türelemre, finom jelenlétre, elfogadásra és világos határokra van szükség.
Az adás végén egy újszülött és a nagyszülők mindennapos videóhívásai kerültek elő. Pécsi Rita határozottan fogalmazott: a babának nincs szüksége képernyőre, és a szülőknek joguk van határt szabni. Nem kell naponta videózni, fotókat küldeni és „jó képet vágni” a telefon előtt. A nagyszülőkkel való kapcsolatot nem a folyamatos online jelenlét, hanem a személyes találkozások, a róluk való beszélgetés és az élő családi kötődés építi.
Válaszkereső továbbra is arra bátorítja a nézőket, hogy írják meg konkrét helyzeteiket, mert bár egy műsor nem helyettesíti a családterápiát, rövid, irányt adó válaszokkal sok családnak lehet kapaszkodót nyújtani.
