97. nap: Sámuel próféciája
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Urunk, Istenünk, dicsőítünk téged. Mennyei Atyánk, köszönjük szavaidat. Köszönjük, hogy kinyilatkoztatod nekünk magad. Hálásak vagyunk, hogy meghívtál bennünket ebbe a közösségbe, akik imádkozunk egymásért és együtt haladunk, hallgatva igédet. Alakítsd elménket és szívünket, hogy igéd pontosan azt az átalakítást végezze el bennünk, amit te kívánsz! Hogy ne csak tanuljunk valamit, régi és új történeteket hallgatva, hanem igéd hozzon változást az életünkben! Tudjuk, Urunk, Istenünk, hogy a te igéd nem tér vissza hozzád dolgavégezetlenül, hanem mindig elvégzi azt a feladatot, amiért küldted. Ezért engedélyt adunk neked, bármilyen küldetése is van igédnek ma a mi életünkben, hogy beteljesítsd akaratod. Nem mintha szükséged lenne az engedélyünkre, hanem mert te olyan jó és alázatos vagy, hogy nem kényszerítesz bennünket semmire. Türelmes vagy hozzánk, Istenünk. Fogadd el ezért hálánkat és dicséretünket a mai napon Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Mai olvasmányunkban nemcsak arról a tragikus eseményről és annak okairól hallunk, hogy hogyan került a frigyláda a filiszteusok kezébe, hanem ezt megelőzően, a 3. fejezetben Sámuel elhívásáról is. Azt a részt valószínűleg mindannyian ismerjük, amikor az Úr álmában szólongatja Sámuelt. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Azt olvassuk, hogy abban az időben igen ritka volt, hogy az Úr szólt valakihez. De hol is aludt Sámuel? Az Úr ládája, a frigyláda előtt. Ez arra mutat rá, hogy míg mások a saját ügyeiket intézték, valahol szórakoztak, valahol máshol töltötték az idejüket, Sámuel Isten jelenlétében lakott.
Ezt tesszük mi is, amikor Isten igéjét olvassuk, és részt veszünk ebben az egyéves bibliaolvasásban. Hiszen azt a készségünket fejezzük ki ezzel, hogy „Szólj, Uram, hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9). Hogy ilyen költői képeket is használjak, Isten kegyelme vízesésének zuhatagába helyezzük magunkat és engedjük, hogy beszéljen hozzánk. Nemcsak éljük a mindennapjainkat, és közben mondjuk, hogy „Istenem, beszélj hozzám, amikor csak akarsz”, hanem olyan helyzetbe hozzuk magunkat, hogy meg is halljuk őt. Sámuel ezt már gyermekként megtette. Ott volt Isten jelenlétében, hogy ha Isten szólna hozzá, akkor meg is hallja. Ez az egyik ok, amiért mi is végezzük ezt a bibliaolvasást, a másik pedig, hogy megtisztuljanak életünk bizonyos területei. Túl sok zaj vesz körül bennünket, de ha kizárjuk e zajok nagy részét és odahelyezzük magunkat, ahol tudjuk, hogy lennünk kell, akkor jobban fogjuk hallani Isten hangját.
Aztán itt van még a történetben Éli is, aki megmondja Sámuelnek, hogy hogyan válaszoljon, ha legközelebb meghallja Isten szólítását. Isten pedig egy próféciát mond Sámuelnek. Tulajdonképpen azt, amit a névtelen próféta az előző fejezetben mondott Élinek, és ami most fog beteljesedni. Éli házáról lekerül Isten áldása, és mind Éli, mind a fiai meg fognak halni. Ez meg is történik, mikor a frigyládát elrabolják. Miért kerül fogságba a szövetség ládája? Mert ebben az időben az izraeliták úgy kezelik Isten szent ládáját, mint egy fegyvert, és nem úgy, mint az Úr jelenlétének hordozóját. Ebben mi is hasonlítunk az izraelitákra. Gyakran érzünk kísértést arra, hogy Istent eszközként használjuk.Isten pedig kinyilvánítja számunkra, hogy őt nem lehet használni. Ő felette áll a mi manipulációinknak. Az izraeliták azt gondolták, hogy mivel más esetben győztek, amikor velük volt a szövetség ládája – például Jerikó ostrománál –, elég, ha egyszerűen csak magukkal viszik a ládát, és mindig győzni fognak.
Istennel nem lehet így bánni. Ő nem a mi játékszerünk. Nem tárgy és nem fegyver, nem is bálvány. Isten, az Isten. Az izraeliták ebben az esetben nem voltak megfelelő tisztelettel Isten iránt, és annak rendje s módja szerint el is veszítették a frigyládát. Érdekes, hogy a filiszteusok ugyanabban a templomban helyezik el a ládát, ahol Dágon, az ő istenük van. Így az is nyilvánvalóvá lesz, hogy Istennek nincs szüksége védelemre, hiszen a bálványisten arcra esik a szövetség ládája előtt egyszer, majd még egyszer, ezután pedig leszakad a feje és a két keze is. Ezen kívül még sok nyomorúság szakad Asdódra: Isten daganatokkal sújtja az embereket és halálfélelem vesz erőt rajtuk. Ekkor átviszik a szövetség ládáját Gátba, ahol megismétlődnek ezek a csapások, majd Ekronba viszik, és ott is megtörténnek ugyanazok a dolgok. Ebből mi azt tudhatjuk meg, hogy Isten megvívja a saját csatáit, nem szorul rá arra, hogy megvédjük. Ő erős és képes egyedül is győzni.
Ma Isten érted és értem harcol. Isten azért harcol, mert meg akar győzni minket, hogy Sámuelhez hasonlóan menjünk és táborozzunk le az Ő jelenlétében.Menjünk és ne fussunk el tőle, maradjunk nála és hagyjuk, hogy harcoljon értünk. Isten világossá tette számunkra, hogy hallja a szegények kiáltását. Ha szegény vagy és a szíved sebződött meg, ha a lelked szegény, tudd, hogy az Úr küzd érted. Ha az élet megsebzett, ha mások megsebeztek, az Úr harcol érted. Megmutatja szeretetét irántad.
Bűnbánatra is hív bennünket Isten. Ha Éli megváltozott volna és igazán felelősségre vonta volna fiait, máshogyan alakulhatott volna a történet. Ez igaz ránk és az Egyházra is. Vannak papjaink — persze csak a messzi Alaszkában —, akik kihasználják Istent és a pozíciójukat, mint Hofni és Pinchász. Vannak püspökeink — persze szintén csak Alaszkában —, akik szemet hunynak felettük, mint Éli. A történtek gyakran ennek a magatartásnak a következményei. Nekünk, katolikusoknak és a világ keresztényeinek is tisztában kell lennünk azzal, hogy a közöttünk szolgálók felé magas mércét állít Isten, és akik őket felügyelik, azok felé még magasabb elvárásokat támaszt. Nem könnyű ezzel a tudattal élni, de Istenben bízunk és kérjük segítségét a mindennapokban.
És éppen ezért van szükségünk az imára. Mindannyiunknak. Mindannyian annyira törékenyek és esendők vagyunk, hogy nagyon is Isten kegyelmére szorulunk. Ő harcolni akar értünk — de nekünk is hagynunk kell, hogy harcoljon értünk. Ő győzni akar bennünk — de nekünk engednünk kell, hogy győzelmet arasson az életünkben.
Ezért imádkozunk egymásért. Ezért imádkozom értetek. És ezért kérlek benneteket: imádkozzatok értem is! Szükségünk van egymásra. És ezek az imák valóban számítanak, valóban változást hoznak.










Örülök hogy már hallhatom Kedves Kornél Atya!Próbálok én is erős lenni ezért is imádkozom,hisz nagy dolog előtt állok!Isten áldja !
Nagy ajándék és biztatás ez a közös út! Hála és köszönet Kornél atyának! 🙏🙏🙏