Pelczar Szent József Sebestyén: A professzor, aki a legszegényebbeket szolgálta – Szentek élete
Pelczar Szent József Sebestyén – püspök, rendalapító
* Korczyna, Lengyelország,1842. január 17. +Przemysl, 1924. márc. 28.
1842-ben született a lengyelországiKorczynában. Kiváló tanuló volt. Szülővárosában és Rzeszowban tanult, ahonnan a hatodik osztály után belépett a kisszemináriumba.
1860-tól a przemysli nagyszemináriumban tanult teológiát, majd Rómában a Collegium Romanumban és a Szent Apollinaris Intézetben folytatta tanulmányait, ahol teológiából és kánonjogból doktorált.
Hazatérve a przemysli szeminárium tanára, később a Jagelló Egyetem teológiai karának professzora és dékánja lett. Nagy hatással volt más oktatókra és professzorokra is, akik példáját követve megváltoztatták az oktatás módját, hangsúlyozva a hallgatók önálló gondolkodását.
A Népművelési Társaságnak 16 évig volt elnöke, ezalatt több száz könyvtárat alapított, több mint ezer könyvet adott ki és inasiskolát indított. Az árvák, a tanoncok és inasok, különösen a betegek és munkanélküliek gondozására megalapította a Miasszonyunk, a Lengyel Korona Királynője vallásos testvérületet.
Érzékeny volt az emberi szegénységre, a legszegényebbeket segítette, és minden hónapban professzori fizetésének nagy részét a konyhára fizette a diákok részére. Mottója az volt: “Minden Jézus Szent Szívéért a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen kezei által”. Innen ered a neve az általa 1894-ben alapított Jézus Szentséges Szívének Szolgálói Kongregációnak. A Kongregáció küldetése, hogy a szolgálatot teljesítő leányok Jézus Szíve szeretetének jelei és eszközei legyenek, a betegek és minden szükséget szenvedő számára.
1900-ban megyés püspökké nevezték ki. Gyenge egészsége ellenére fáradhatatlanul dolgozott egyházmegyéjéért. Püspökként templomokat építtetett, támogatta az oktatást és a szociális intézményeket. Naponta látogatta meg a szegényeket és betegeket, gyakran névtelenül. Számos teológiai, történelmi és jogi könyv, valamint imakönyv szerzője.
Pelczar József Sebestyén szilárd hitű ember volt. “Hála Istennek, soha nem engedtem meg magamnak a legkisebb kételyt a hittel szemben” – írta önéletrajzában. A hitből áradt az örök élet reménye, betegségében azt mondta: “Ha Isten akarata, hogy ez a betegség legyen az utolsó életemben, készen állok a halálra, amire egész életemben készültem.”
1924. március 28-án hunyt el Przemysliben.
Szent II. János Pál pápa avatta szentté 2003-ban.









