Szent Gertrúd: ciszterci apátnő – Szentek élete

Szent Gertrúd – ciszterci apátnő

* Szilézia, Lengyelország, 1190 körül + Trzebnicai ciszterci apácakolostor, Lengyelország, 1250 körül

         1190 körül született Sziléziában.

         Gertrúd Sziléziai Szent Hedvig leánya volt. Hedvignek hét gyermeke született, közülük hatot eltemetett, egyedül Gertrúd maradt életben. 1202-ben anyjával közösen alapította a trzebnicai ciszterci apácakolostort, ahol Gertrúd apátnő lett. Anyja, Hedvig, férje halála, 1238 után ebbe a kolostorba vonult vissza.

         Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén: „Gertrúd Henrik sziléziai fejedelem és Szent Hedvig leánya volt. Édesanyjának, Szent Hedvignek életét ismerve láthatjuk, hogy Gertrúd milyen jámborságban és életszentségben nevelkedett. Felnövekedvén kérte anyjától, hogy elhagyhassa a világot és egészen Istennek szentelhesse magát. Anyja a kérést szívesen hallotta, és bőkezű adománnyal kolostort alapított, hogy leánya hasonló szüzekkel együtt apáca lehessen. Az új kolostor lakói rövid idő alatt az erények és az életszentség nagy reménységeiként ragyogtak. A kolostor apátnőjének Gertrúdot választották, aki úgy kormányzott, hogy semmit nem írt elő addig, míg saját maga azt meg nem tette. Inkább a példájával, mint parancsokkal kormányzott. Édesanyját, Szent Hedviget, aki akkor már 30 éve tartózkodott a húsevéstől, amennyire tudta, utánozta, és nem testi, hanem aszketikus életének anyjaként tisztelte. Vallotta, hogy többel tartozik neki erkölcsös és jámbor életéért, mint azért, hogy a világra hozta. Anyja halála után Gertrúd a legnagyobb kincseként őrizte azt a fátylat, amelyet Hedvig Szent Erzsébettől kapott. Hogy mindkettőjük erényes életét kövesse, Gertrúd az alázatra, önmaga megvetésére, a vezeklésre, a szűkölködők megsegítésére törekedett mindaddig, míg bevégezve a halandó élet pályáját, el nem távozott, hogy az égben mindkettőjüknek társnője legyen.