A Krisztussal való kapcsolatunk nyitja meg szemünket az igazságra – Leó pápa Úrangyala imája

Nagyböjt negyedik vasárnapján, Laetare, az Öröm vasárnapján, amely jelzi Húsvét közeledtét, XIV. Leó pápa a vakon született meggyógyításának evangéliumi szakaszához fűzve elmélkedését arra buzdított, hogy „nyitott szemmel éljük meg kereszténységünket”, annak tudatában, hogy Krisztus szeretete gyógyított meg bennünket, önmagunktól nem vagyunk képesek megérteni az élet misztériumának mélységét.

A vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából köszöntve a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőt, a pápa kifejtette, hogy a hit nem egyfajta „ugrás a sötétbe”, ahogy azt az évszázadok során gondolták, hanem „részesedés” Krisztus látásmódjából. Őhozzá hasonlóan nyissuk meg szemünket mások szenvedéseire, a világ sebeire, éber, figyelmes és prófétai hittel vigyük el a világba az evangélium fényét.

Nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumi szakasza egy vakon született meggyógyítását beszéli el (vö. Jn 9,1-41). Ennek az epizódnak a jelképei révén János evangelista az üdvösség misztériumáról szól nekünk – kezdte beszédét Leó pápa. Miközben homályosságban éltünk, miközben az emberiség a sötétben járt (vö. Iz 9,1), Isten elküldte Fiát, mint a világ világosságát, hogy megnyissa a vakok szemét és megvilágítsa életünket.

A próféták megjövendölték, hogy a Messiás megnyitja majd a vakok szemét (Iz 29,18; 35,5; Zsolt 146,8) – utalt a Szentatya Izajás próféta és a 146. Zsoltár szavaira, megállapítva, hogy Jézus maga is hitelesíti küldetését: Máté evangéliumában mondja, hogy „a vakok látnak” (Mt 11,4) és János evangéliumában így mutatkozik be: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Valóban, mindannyian mondhatjuk, hogy „született vakok” vagyunk, mert önmagunktól nem vagyunk képesek megérteni az élet misztériumának mélységét. Ezért Isten megtestesült Jézusban, hogy emberi mivoltunk sara, összegyúrva kegyelme leheletével új fényt kaphasson, amely képessé tesz, hogy végre önmagunkat, a többieket és Istent az igazságban láthassuk.

Leó pápa meglepőnek nevezte azt a tényt, hogy az évszázadok során elterjedt és még ma is fennálló nézet szerint a hit egyfajta „ugrás a sötétbe”, lemondás a gondolkodásról, mintha a hit szerint élni azt jelentené, hogy „vakon” hiszünk. Az evangélium azonban azt mondja nekünk, hogy a Krisztussal való kapcsolatunk megnyitja szemünket, olyannyira, hogy a vallási vezetők kitartóan kérdezik a meggyógyított vaktól: „Hogyan nyílt meg a szemed?” (Jn 9,10) és „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” (Jn 9,26).

Mi is, akik meggyógyultunk Krisztus szeretete által, arra kaptunk meghívást, hogy „nyitott szemmel” éljük meg kereszténységünket. A hit nem egy vak cselekedet, nem azt jelenti, hogy lemondunk az értelemről, hogy elhelyezkedünk egy olyan vallási bizonyosságban, amely elfordítja tekintetünket a világról. Éppen ellenkezőleg, a hit segít nekünk, hogy „Jézus szempontjából, az ő szemével” lássunk, a hit „részesedés az ő látásmódjából” – idézett XIV. Leó pápa elődje, Ferenc pápa „Lumen fidei”, a „Hit világossága” k. enciklikájából. Ezért tehát azt kéri tőlünk, hogy „nyissuk ki szemünket”, ahogyan Ő tette, különösen mások szenvedéseire és a világ sebeire.

Ma, különösen az emberi szív olyan sok kérdése, a korunkat jellemző igazságtalanságok, az erőszak és a szenvedés drámai helyzetei láttán, szükség van egy éber, figyelmes és prófétai hitre, amely megnyitja a szemeket a világ sötétségeire és elhozza az evangélium világosságát a béke, az igazságosság és a szolidaritás iránti elkötelezettség révén – tanította XIV. Leó pápa, majd Máriához fohászkodva fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét:

„Kérjük Szűz Máriát, járjon közben értünk, hogy Krisztus világossága megnyissa szívünk szemét, hogy szerényen és bátran tanúságot tehessünk Őróla”.

Forrás: Vatican Media