BIY HU cover 58. nap

58. nap: Választott nép – Biblia egy év alatt podcast

III. A TÖRZSEK VEZÉREINEK ÁLDOZATI AJÁNDÉKA ÉS A LEVITÁK FÖLSZENTELÉSE

A szekerek felajánlása.

Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte, Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: „Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően.” Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak. Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően. Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük. Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük.

Adományok az oltár felszenteléséhez.

A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: „Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez.”

Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka.

A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát). Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak, egy kecskebakot engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuár fiának, Netaneelnek az adománya.

A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka.
A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya.
Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka.

A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya.
A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka.
A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya.

A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka.
A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya.

A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel. Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka.
A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira. Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve, egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya.

Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence. Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint. Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki.

Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul. A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki.

Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték.

S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Izrael, az elkülönített nép.

Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hettitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat – hét nálad népesebb és nagyobb népet –, ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket. Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének.

Isten jósága.

Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezette ki erős kézzel és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait, azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.

Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, akkor az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem. Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük.

Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!

Az Úr hatalma.

Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy űzhetném hát ki őket, ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr a fáraóval és az egyiptomiakkal. Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz! Sőt, darazsakat küld rájuk az Úr, a te Istened, míg mind el nem pusztulnak, akik megmaradtak, vagy elrejtőztek előletek.

Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten. Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok. Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket.

Bálványaikat égesd el tűzbe vetve, ne kívánd meg, s ne tartsd meg az aranyat vagy ezüstöt, ami borítja őket, nehogy bajba juss, hiszen az ilyesmi utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. Utálatnak tárgyát ne vidd házadba, különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is. Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ IGAZ ÉNEKE

(Zsoltár, szombati ének.)

Jó dolog az Urat dicsérni,
nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;

reggel hirdetni irgalmadat,
éjszaka meg hűségedet,

tízhúrú hárfával és lanttal,
énekkel és muzsikával.

Tetteid, Uram, örömmel töltenek el,
kezed művein ujjongok:

„Mily fönségesek a tetteid, Uram,
s gondolataid nem lehet kifürkészni!”

Az értelmetlen ember nem foghatja fel,
a balga nem ismeri meg őket soha.

A bűnösök nőhetnek, mint a fű,
a gonoszok csillogva járhatnak:
örök pusztulásra vannak ítélve mind,

de te fölséges vagy örökkön-örökké.

Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk,
a gonosztevőket szétszórják mind,
de belém erőt öntesz.

Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát,
és fölkentél színtiszta olajjal.

Szemem letekint ellenségeimre,
fülem hallja a gonoszokat.

Az igaz virul, mint a pálma,
fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.

Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk csarnokában virágoznak.

Még öregkorukban is
gyümölcsöt teremnek,
tele vannak nedvvel és élettel,

hogy hirdessék: „Az Úr igazságos,
ő az én sziklám,
igazságtalanság nincsen benne!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ide hívtál ma újra minket. Hűséges Isten vagy, aki mindig visszahívsz magadhoz. Jóságodban segítesz, hogy mi is hűek maradjunk hozzád. Te akkor is hűséges vagy, amikor mi elfelejtkezünk rólad. Te sosem felejtkezel el gyermekeidről.

Segíts, Urunk, Istenünk, hogy teljesen hozzád tartozzunk, hogy hűségesek maradjunk, ne csak igéd olvasásában, hanem – ahogy korábban imádkoztuk – segíts, hogy meghalljuk Izraellel együtt, hogy hozzád tartozunk mindenünkkel, amink van! Segíts, hogy akkor is teljes valónkkal tudjunk szeretni, amikor gyengék vagyunk, amikor küzdünk, amikor elbukunk. Tudjuk, hogy te sohasem hagysz el minket és nem mondasz le rólunk.

Atyánk, bízunk benned, dicsőítünk téged, hálát adunk neked és Jézus nevében kérjük folytonos hűségedet. Ámen.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Az egyik meglepő dolog a Számok könyvének 7. fejezetében a rengeteg ismétlés. Ezen kellett ma átverekedni magunkat. Őszintén, én minden egyes névnél vártam, hogy valami hátha változik, de nem. Mindegyikük ugyanolyan ajándékokat hozott. De végigolvastuk, mert ez Isten Igéje, ami ajándék a számunkra. Amiről itt olvasunk, már a Számok könyvének első fejezete előtt megtörtént: a szentély felszentelése. Mielőtt a szentélyben az imádás kezdetét vette, Izrael 12 törzsének képviselői Mózeshez és Áronhoz mennek, és átadják az áldozati ajándékokat és ajándékaikat a levitáknak. Így itt egy kis időutazásban van részünk, ahogy újra számba vesszük, mi történt az imádás megkezdéséig, tehát ez egy összefoglalása annak, ami eddig történt. Fontos, hogy észrevegyük: az imádás helyszínének létrejöttéhez, az oltár felállításához minden egyes törzs hozzájárult a felajánlásaival. Minden törzs ugyanazt hozta, ez teszi ismétlődővé ezt a fejezetet. Ugyanakkor ez Izrael népének alázatát is mutatja. Hiszen Júda törzse sem hoz többet, mint Manassze törzse, aminek az az értelme, hogy mind azt hozzák, amit az Úr kért.

A leviták két családja különleges ajándékot kap a 12 törzstől. Itt 12+1 törzsről beszélünk, hiszen József helyett két fia vált törzsalapítóvá: Efraim és Manassze. A plusz 1 törzs a leviták, ők nem hoznak ajándékokat. Azt látjuk, hogy Izrael törzsei hozzák az ökröket és a szekereket, s azokat Mózes Gerson és Merári családjának adja a szolgálatuk betöltésére. Gerson 2 szekeret és 4 ökröt, Merári pedig 4 szekeret és 8 ökröt kap. Viszont Kehát családja semmit sem kap. Miért? Emlékezzünk csak, mi volt a feladata Kehátnak és fiainak! Az ő feladatuk a szent tárgyak szállítása volt, amelyek arannyal borított akácfából készültek. Karikákon keresztül átdugott, arannyal fedett akácfa rudakkal szállították, és nem volt szabad szekérre tenni azokat. Ebből látszik, hogy Kehát családjának nem volt szüksége felajánlott szekerekre és ökrökre, mivel azok a tárgyak annyira szentek, annyira különválasztottak voltak, hogy azokat csak kézben lehetet vinni. Ez mutatja számunkra a szent tárgyak különlegességét. Ezt érdemes megjegyeznünk.

A Második Törvénykönyv 7. fejezetével kapcsolatban ahhoz a nehéz részhez fűznék megjegyzést, ami Kánaán népeinek irgalmatlan eltörlését parancsolja meg. De miért? – tehetjük fel a kérdést. A válasz nagyon egyértelmű, amit szintén visszatérően olvashatunk e könyv későbbi fejezeteiben, majd Józsue könyvében és gyakorlatilag a Biblia egészében: az Úristen azért foglal állást ilyen keményen a hettiták, periziták, jebuziták és a többi kánaáni néppel való keveredés ellen, mert Izrael népe majd hasonulni akar hozzájuk, és ezt már előre tudja az Úr.

Mózes ekkorra 38 éve vezeti az izraelitákat, és jól ismeri őket. Tudja, hogy ha megszerzik a földet, majd össze akarnak házasodni az ott élők leányaival, hasonulni akarnak hozzájuk. De Izrael népe nem lehet egy ezek közül, nem azért, mert ők különlegesek, ezt világosan meg is mondja, hanem mert az Úr szereti őket. Nehéz elfogadni, hogy Isten kiadja az ukázt: „Nincs kegyelem”. De mit akar ezzel mondani? Valami olyasmit, hogy a lényeg itt az, hogy nem lehettek olyanok, mint más népek, mert szeretlek benneteket. Ez nem azt jelenti, hogy a többi népet nem szeretem, de benneteket különleges szeretettel szeretlek. Rajtatok keresztül, a ti hűségeteken keresztül, a veletek való szövetségen keresztül, a veletek való kapcsolaton keresztül nyer majd áldást az egész világ! De előtte egy olyan földre mentek, ami veszélyes számotokra. Ahol, ha nem tartotok ki hűségesen a hitetekben, ha nem ismeritek el vagy elfelejtitek a szeretetemet irántatok, ha elhagyjátok a hiteteket, veszni hagyjátok a különlegességeteket, akkor a világ nem kapja meg az áldást. Akkor a rajtatok keresztül megvalósuló áldás meghiúsul. Mózesen keresztül újra megerősíti Isten, hogy ez nem az izraeliták nagyszerűsége miatt van így, hanem mert Isten szereti őket, kiválasztotta őket, hogy a világ megáldásában az ő eszközei legyenek. Ezt megelőzően viszont meg kell tartaniuk a hitet.

Ezt a hitet és hivatást nem dobhatjátok oda a más népekkel való összeházasodás kedvéért, akik nem hiszik azt, amit ti, akik nincsenek szövetségben az egy igaz Istennel. Ha ezt feladjátok, akkor nem lesztek azok, akikre a világnak szüksége van. Nektek különlegesnek kell lennetek, nektek különböznötök kell más népektől. Ha nem így tesztek, a világ nem kapja meg az áldást.

Látjátok, Isten itt hosszú távon gondolkodik. Az ő „hosszú távú gondolata” az, hogy: igen, most szeretlek benneteket, most választottalak ki titeket — de ez azt is jelenti, hogy most hűségesnek kell lennetek. A végső cél az, hogy megáldjuk a világot, de most, ebben az időben, különböznetek kell a világtól. Ez kemény beszéd lehet, ugyanakkor igaz beszéd. És ez az a szó, amellyel együtt fogjuk járni az utat. Nem ez a végső szó, hanem egy igaz szó, amely mentén tovább haladunk.

Testvéreim, imádkozom értetek, különösen akkor, amikor nehéz vagy kihívást jelentő olvasmányokhoz érkezünk. Olvasni fogunk csatákról, ahogy korábban is említettem. Olvasni fogunk erőszakról is — sajnos ez az élet valósága, és őseink, Izrael népének valósága, melyet az Úr kiválasztott. De nagyon meghatározott szerepre választotta ki népét az üdvösségtörténetben: arra, hogy hűségesek legyenek, hogy végső soron Isten megáldhassa a világot általuk.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.