Szent Ágota: A megcsonkított test és a megtörhetetlen lélek – Szentek élete
Szent Ágota – szűz, vértanú
Catania, Szicilia, 230 körül + Catania, 250.
Ágota a keresztény ókor egyik legnagyobb szentje, neve a Római Kánonban is szerepel.
A szicíliai Cataniában született 230 körül, előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, nagyon szép, de Krisztus szeretetére vágyó leány hamar feltűnt Ouintianus helytartónak. Miután hízelgéssel és az ajándékok tömegével nem tudta megszerezni Ágotát, Decius császár (249-251) keresztényellenes rendeletét a maga céljaira fölhasználva letartóztatta a szépséges leányt, és az egyik hírhedt örömtanyára vitette. Ott az intézmény tapasztalt vezetőnőjének kellett volna Ágota átneveléséről gondoskodnia. De az Afroditéről elnevezett és minden odavágó mesterségben járatos hölgy gyorsan fölismerte, hogy Ágota esetében a kívánt érzületváltozást nem lehet elérni. Ezért a helytartó maga lépett akcióba.
Ágotát bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Néhány nap leforgása alatt a kínzások egész sorát kellett kiállnia. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után azonban Ágota a börtönben olyan megerősítést kapott az égből, amilyen még a legendákban sem gyakori: éjszaka megjelent előtte Szent Péter, és meggyógyította. A nyilvánvaló csodát Quintianus semmibe vette és tovább folytatta a kínzást, míg végül Ágota meghalt a börtönben.
Tiszteletét felgyorsította, hogy vértanúságának első évfordulóján szülővárosa, Catania csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. Szokás volt ugyanis akkoriban, hogy vértanúságot szenvedett leányok sírját az általuk viselt fátyollal (Krisztus menyasszonyának szimbólumával) jelölték meg. Amikor az Etna kitört, az Ágota sírjáról elhozott fátyollal a nép körmenetben a hegy felé indult, és a megsemmisítő lávafolyam megállt.
Szent Ágota híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül az egész Egyházban. A római misekánon megemlékezik róla, s ugyanazt teszi a karthagói kalendárium és minden régi vértanújegyzék is. Rómában Symmachus pápa egy régi templomot szentelt neki a Via Aurelián, Nagy Szent Gergely pedig az egykori ariánus templomot szentelte a tiszteletére. Ereklyéinek fölemelésén és elosztásán kívül tiszteletének elterjedését szolgálta a 10. század óta saját ünnepi officiuma is. Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje. A középkorban a tizennégy segítőszent között találjuk. Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá.
A legenda megőrizte Ágota szavait, melyeket az őt megcsonkíttató bírónak mondott: „Embertelen zsarnok! Nem szégyenled, hogy egy nő testéről azt vágatod le amiből, mint gyermeket anyád téged is táplált? Tudd meg, hogy lelkemben továbbra is épek melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak.”
