Boldog Bánfi Búzád: A Krisztusba kapaszkodó nyáj vigasztalója – Szentek élete
Boldog Bánfi Búzád – domonkos áldozópap, vértanú
* Magyarország, 1200 körül + 1243. december 8.
1200 körül született Magyarországon.
Eletéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén: „Búzád az egész Magyarországon leghatalmasabb Bánfi családból származott. Már felnőtt volt, amikor a múlandó gazdagságot és hírnevet megvetve fiaira hagyta rangját, és 1233 körül nagy buzgósággal a domonkos rendben kezdett szerzetesi életet. Mivel a világi tudományokban már korábban jártasságot szerzett, hamarosan Isten igéjének fáradhatatlan hirdetője lett. Mikor a tatárok Magyarországra törtek, s különös kegyetlenséggel pusztították Isten szolgáit, a prior megparancsolta szerzeteseinek, hogy meneküljenek, de Búzád, nem törődvén az életveszéllyel, kérte, hogy maradhasson és vigasztalhassa a keresztény népet. Oly állhatatosan kérte, hogy végül engedélyt kapott a maradásra. Miután társai már biztonságban voltak, Búzád elindult, hogy meghaljon Krisztusért, s ugyanerre buzdította a népet is. Mikor a tatárok csapata már a közelben volt, a maroknyi nyájat üdvös intelmekkel a Krisztusért elviselt dicsőséges halálra lelkesítette. Ő maga a templomban, mintha feszületen lenne, kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt.
Így ölték meg 1243. december 8-án. A barbárok elvonulása után visszatérő testvérek lefejezve és lándzsákkal átszúrva találták. Az egyik testvér elragadtatásba esett, s hallotta, amint a siratott vértanú mondja neki: „A jelen idő szenvedései nem arányosak az eljövendő dicsőséggel.” Erre a testvér többet már nem siratta, hanem örvendezett.”
