Leó pápa üzenete az idősekhez
A Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából, amelyet Ferenc pápa hirdetett ki, és idén július 27-én ünnepelnek meg, XIV. Leó pápa a remény üzenetét intézte az idősekhez.
Üzenete elején a Szentatya néhány idős bibliai alakot említett, mint például Ábrahámot és Sárát, Mózest és Zakariást. „Isten többször is megmutatja gondviselő szeretetét azzal, hogy az öregkorukat élő emberekhez fordul” – magyarázta. „Ezáltal tanít minket arra, hogy az ő szemében az öregkor az áldás és a kegyelem ideje, és hogy számára az idősek jelentik a remény első tanúit.”
Ezt követően megjegyezte, hogy „az idősek magunkhoz ölelése segít megértenünk, hogy az élet több, mint csupán a jelen pillanat, és nem szabad elfecsérelni felületes találkozásokra és múló kapcsolatokra. Az élet ehelyett folyamatosan a jövő felé mutat.”
Kiemelte továbbá, hogy „igaz ugyan, hogy az idősek gyengeségéhez a fiatalok ereje szükséges, de ugyanúgy igaz, hogy a fiatalok tapasztalatlanságához szükség van az idősek tanúságtételére ahhoz, hogy bölcsességgel építsék a jövőt.”
„Milyen gyakran voltak nagyszüleink a megpróbáltatások közepette példaképei a hitnek és az odaadásnak, az állampolgári erénynek és a társadalmi elkötelezettségnek, az emlékezetnek és a kitartásnak! Az az értékes örökség, amelyet reménnyel és szeretettel hagytak ránk, mindig a hála forrása és a kitartásra való buzdítás lesz” – mondta.
A jubileumi év kapcsán a Szentatya arra hívta fel a hívőket, hogy „törjék át a közöny korlátait…” és adjanak magukból, hogy megakadályozzák az idősek magányosságát és elhagyatottságát.
Ezt úgy kell megtenni, hogy „rendszeres látogatásokat teszünk az időseknél, támogató hálózatokat hozunk létre, imádkozunk értük és velük, és olyan kapcsolatokat építünk ki, amelyek visszaadhatják a reményt és a méltóságot azoknak, akik elfeledettnek érzik magukat”.
A Szentatya emlékeztetett Ferenc pápa szavaira, aki azt kívánta, hogy a hívők, és különösen a fiatalok nyújtsanak segítő kezet azoknak, akik egyedül vannak. Felelevenítette Ferenc pápa utolsó kórházi tartózkodása alatt elhangzott szavait is: „Testünk gyenge, de még így sem akadályozhat meg minket semmi abban, hogy szeressünk, imádkozzunk, magunkat adjuk, ott legyünk egymásért, hitben, a remény ragyogó jeleiként”.
A nagyszülőkhöz és az idősekhez szólva XIV. Leó pápa arra buzdította őket, hogy ne veszítsék el a reményt, még akkor sem, amikor kísértésbe esnek, hogy „ne a jövőre, hanem a múltra nézzenek. A szeretteink iránt érzett szeretet – a feleség vagy férj iránt, akivel életünk oly nagy részét töltöttük, a gyermekeink iránt, az unokáink iránt, akik derűt hoznak napjainkba – nem halványul el, amikor erőnk csökken.”
„Adjuk tovább szeretettel azt a hitet, amelyben oly sok éven át éltünk családjainkban és másokkal való mindennapi találkozásainkban. Dicsérjük mindig Istent jóságáért, ápoljuk az egységet szeretteinkkel, nyissuk meg szívünket azok előtt, akik messze vannak, és különösen azok előtt, akik rászorulnak. Így leszünk a remény jelei, akárhány évesek vagyunk is” – zárta beszédét a pápa.
