Emberi testek előállítása szerveik felhasználásához

Sokan ismerünk olyan embereket, akiknek az élete egy szervátültetéstől függött. Sokan tudjuk azt is, hogy mekkora kihívást jelent beszerezni és időben beültetni a szükséges szervet úgy, hogy az átültetés sikeres legyen (például a szívet csak a halál után négy-hat óráig lehet átültetésre alkalmas állapotban tartani).

Az is közismert dolog, hogy a mai kísérletek nagy részét állatokon végzik. Érthető módon a patkányokhoz vagy egerekhez hasonló rágcsálók felhasználásával kapott eredmények gyakran nem igazán felelnek meg az emberi biológia sajátosságainak, és ez korlátozza előrejelző képességüket.

A Stanford Egyetem három tudósa szerint ezeknek a gyakorlati nehézségeknek a középpontjában az áll, hogy súlyos hiány mutatkozik „etikus forrásból származó emberi testekből”.

A három tudós egy olyan lehetséges megoldásról ír, amely forradalmasíthatja az orvostudományt.

„Lehet, hogy van kiút ebből az erkölcsi és tudományos zsákutcából. A biotechnológia legújabb eredményei most már lehetőséget nyújtanak olyan élő emberi testek előállítására, amelyek nem rendelkeznek azokkal az idegi komponensekkel, amelyek lehetővé teszik számunkra a gondolkodást, a tudatosságot vagy a fájdalom érzékelését. Bizonyára sokan zavarónak találják majd ezt a lehetőséget, de ha a kutatók és a politikai döntéshozók megtalálják a módját annak, hogy közös nevezőre hozzák ezeket a technológiákat, egy napon talán képesek leszünk „tartalék” testeket létrehozni, akár emberi, akár nem emberi formában.”

Ez azt jelenti, hogy tudnánk olyan tudattalan élő emberi testeket alkotni, amelyek kifejezetten tudományos célokra szolgálnának.

Ez egyfelől megoldaná a szervhiány problémáját, és bárhol a világon könnyebben hozzáférhetővé tenné a szervadományozást. Másfelől megnyitná az utat az élő emberi testeken végezhető további kutatások előtt, ami komolyan felgyorsítaná a gyógyszerkutatást és más terápiás fejlesztéseket. Harmadsorban, az ilyen „tartalék” testek – vagy ahogy Charlesworth, Greely és Nakauchi nevezi őket, bodyoidok – használata csökkentené, esetleg meg is szüntethetné az állatokkal szemben elkövetett erőszakot az állatkísérletek során.

Charlesworth, Greely és Nakauchi óvatosan kerülik, hogy a bodyoidok előállítását nyíltan támogassák. „Még ha lehetségesnek is tűnik” – írják –, „a bodyoidok előállításának szükségességéről szóló döntés alapos átgondolást, megbeszélést és vitát igényel.”

Cikkükben visszhangozzák azt az elvet, amely XVI. Benedek pápa tudományról és technológiáról szóló írásaiban is megtalálható: nevezetesen, ha valamit meg tudunk tenni, mindig először meg kell fontolnunk, hogy meg is kell-e tennünk. Az etikai és társadalmi kérdések legalább annyira fontosak, mint a tudományosak. Az, hogy valamit meg lehet tenni, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenni.

Egészen a közelmúltig a bodyoidok előállításának gondolata a tudományos fantasztikum és a filozófiai spekulációk birodalmába tartozott. De ma már elképzelhető, és talán forradalmi is. Itt az ideje, hogy megvizsgáljuk.

Matthew Nelson cikke részletesen elemzi az erkölcsi aggályokat és a vallási szempontokat. Véleménye szerint nem szabad a bodyoidok fejlesztését folytatnunk, mert a bodyoid egy élő emberi test, és minden élő emberi test egy személy. Továbbá minden emberi személy – akár rendelkezik tudattal, akár nem, és fogantatása akár természetes módon, in vivo, akár laboratóriumi körülmények között, in vitro történt – ugyanazzal az Isten által adott méltósággal, és így ugyanazzal az élethez és szabadsághoz való joggal rendelkezik. És minden élő emberi személy, aki a fogantatás pillanatától a természetes haláláig Isten képmására lett teremtve, soha nem kezelhető végső soron használati tárgyként – függetlenül attól, hogy másoknak milyen hasznára lehet ezzel.