Napi ráhangoló: A próbatételben formálódó hit

Évközi 12. hét, csütörtök

Ter 16,1-12.15-16; Mt 7,21-29

„Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.”

Mind a világban, mind az Egyházban abból derül ki valakiről, hogy szolgalelkű‑e, vagy valóban Isten szabad gyermeke, hogy hogyan viselkedik akkor, amikor élethelyzete hirtelen megváltozik, s hirtelen rosszabbra vagy jobbra fordul a sora. Izrael népéről a negyven évnyi pusztai vándorlás folyamán kiderült, hogy nem méltó belépni az Ígéret földjére, mert amikor valamiben hiányt szenvedett, mindjárt elégedetlenkedni és zúgolódni kezdett az Úr ellen és Mózes ellen, s visszakívánkozott Egyiptomba, rabszolgasága földjére. Hágár jellemének sötétebbik oldala ezzel szemben pozíciójának erősödésekor nyilvánult meg, amikor megfogant, és szolgáló létére kezdte lenézni asszonyát, mintha bizony az ő érdeme, teljesítménye lett volna, hogy gyermeknek adhat életet. Az, ahogyan akkor viselkedünk, amikor magas polcra helyeznek, illetve amikor letesznek onnan, arról is sokat elárul, hogy hitünk, kereszténységünk sziklára vagy homokra épített házhoz hasonlít-e.

Amikor lelepleződünk önmagunk előtt, vagy mások szembesítenek azzal, hogy visszaéltünk Isten kegyelmével, esetleg elbizakodottságunk miatt kétségbeesett helyzetbe kerülünk, meneküljünk mi is a pusztába, mint Hágár, és nyissuk meg fülünket, szívünket az Úr igéje előtt. Mert a puszta a nagy tisztázások helye, ahol Isten igéje mindig a legalapvetőbb kérdéssel szembesít: „Honnan jössz és hová mégy?” A pusztaság sivár éjszakáin és napjain mindennek kiderül az értelme, igazi jelentősége. Az Úr pedig legtöbbször úgy ment meg, úgy gyógyít meg bennünket, hogy visszaküld oda, ahonnan eljöttünk. Nem a körülményeket változtatja meg, hanem minket magunkat, látásmódunkat, hozzáállásunkat, amely által megtanuljuk helyesen látni és értékelni ugyanazt a helyzetet, ugyanazokat a személyeket és ugyanazokat a dolgokat.

Imádság

Urunk Jézus, adj nekünk józanságot, hogy amikor megaláztatásban vagy igaztalannak vélt bántásban van részünk, mindenekelőtt alapos önvizsgálatot tartsunk. Adj bátorságot, hogy amikor úgy látszik, tarthatatlanná vált a helyzetünk, úgyhogy meg kell szöknünk, ki kell menekülnünk belőle, merjünk a pusztába menni, ahol Veled magaddal találkozhatunk, ne pedig langyos kapcsolatok, álvigasztalások puha karjaiban keressünk menedéket. És adj, kérünk, alázatot, hogy miután Veled találkoztunk, és engedtük, hogy a szívünkre beszélj, ne szégyelljünk visszamenni oda, ahonnan elmenekültünk, de már más szemmel, új lelkülettel legyünk jelen ugyanazon a helyen, ugyanabban a helyzetben, ugyanazok között az emberek között.

A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.