Bizonyíték van rá, hogy a hit jót tesz a családodnak – Ne félj átadni!
Az amerikaiak többsége természetesnek tartja, hogy törődjék gyermekei spirituális fejlődésével, de a modern társadalomban van olyan vélemény is, amely elítél, ha „rákényszeríted” hitedet a gyermekedre.
Egybehangzó kutatások mutatnak arra, hogy a vallásosság jó maguknak a szülőknek, és jó a gyermekeknek is. Lehet, hogy egy katolikus weboldal olvasói számára nem vitás, hogy fontos a hitet átadni a gyermekeknek, mégis bátorítást jelenthet a szülők számára, ha tudják, hogy vannak tudományos bizonyítékok, amelyek messzemenően támogatják a katolikus családi nevelést. Az adatok meggyőzőek, tehát kutatásokon alapul a kötelezettségünk, hogy továbbadjuk a hitet.
Amint az alábbiakban kifejtjük, a Biblia kifejezetten arra int bennünket, hogy neveljük hitben gyermekeinket. A Katolikus Egyház Katekizmusa nyomatékosan kimondja kötelességeinket: „A házasság szentségének kegyelméből a szülők megkapták gyermekeik evangelizálásának felelősségét és kiváltságát.”(KEK 2225) A saját gyermekeink sikeres evangelizálásával kapcsolatban jól dokumentált, pozitív eredmények állnak rendelkezésünkre.
Christian Smith professzor vállalkozott arra, hogy Egyesült Államokban országos felmérést készítsen az ifjúság és a vallás kapcsolatáról. Fiatalok nagy csoportját vizsgálta több éven át, számos alkalommal. Az eredményekről több könyvet és tudományos cikket jelentetett meg. Smith professzor 18 és 23 éves kor közötti katolikusok körében végzett vizsgálatairól 2014-ben megjelent Ifjú Katolikus Amerika című könyvében részletesen leírja, hogyan volt nagyobb valószínűsége annak, hogy a gyakorló katolikusok fizikailag egészségesek és boldogok legyenek.
Kendra Creasy Dean professzor 2010-ben megjelent, Majdnem keresztyén: Mit üzen tinédzsereink hite az amerikai egyháznak című könyve is merít e tanulmány adataiból az alábbi következtetés levonásához:
Bár a vallásos fiatalok sem kerülik el a viselkedési zavarokat és problémás kapcsolatokat, azok, akik vallásos közösségekbe járnak, nagyobb eséllyel teljesítenek jól az iskolában, ápolnak pozitív kapcsolatokat családjukkal, lesznek pozitív életszemléletűek és kötik be biztonsági öveiket – a lista folytatódik, sok olyan eredményt felsorolva, amiért a szülők imádkozni szoktak.
Mormon kutatók is hasonló következtetésekre jutottak. Más kutatók megjegyzik, hogy:
A társadalom- és viselkedéstudományban kiterjedt irodalom foglalkozik avval, hogyan függ össze a vallás és spiritualitás a felnőttkori jólléttel. A felnőttekre vonatkozó eredmények, bár függnek a módszerektől, amelyekkel a vallásosságot és spiritualitást, illetve az elért jóllétet jellemzik, összességükben alátámasztják, hogy kismértékű, de szignifikáns pozitív összefüggés áll fenn a vallásosság és a jóllét tényezői között, ideértve a kábítószer-használatot, a mentális egészséget, a fizikai egészséget és az élettel való általános elégedettséget.
Stephen Cranney adatelemző, az Amerikai Katolikus Egyetem oktatója egyszerűbben fogalmaz:
„A vallás szinte mindig avval jár, hogy boldogabbak vagyunk.” Cranney megjegyzi, hogy „statisztikai és tapasztalati bizonyítékok” tekintetében ténylegesen sokat tudunk arról, hogy „a vallásos vagy nem vallásos emberek boldogabbak-e”.
“Az egészségnek és a vallásosság mértékének összefüggéséről szóló cikkek” százait elemezve azt találjuk, hogy a tanulmányok túlnyomó többsége szerint a vallásos emberek boldogabbak. Ryan Burge professzor 25 ország adatainak áttekintése során összefüggést talált a megkérdezettek vallásossága és a saját bevallásuk szerinti jóllétük között, különösen az Egyesült Államokban élő vallásos emberek körében.
Népszerű írók, vagy olyan híres emberek, mint a mostani alelnök, J.D. Vance, szintén hivatkoznak ilyen kutatásra. Míg a média sztereotip módon szánalmas szerencsétleneknek mutatja be a hívő embereket, a bizonyítékok éppen az ellenkezőjét mutatják.
Természetesen nem azért tanítom a hitet gyermekeimnek, mert bizonyíték van rá, hogy a hit továbbadása jó eredményekhez vezet. Azért nevelem őket katolikusnak, mert hiszem, hogy ez az igazság. Nem találok olyat sem a Bibliában, sem a hagyományainkban, ami azt tanácsolná, hogy a gyermekek maguk döntsenek hitükről.
A Második Törvénykönyvben például közvetlenül a híres Shema-ima (Halld, Izrael) részeként az izraeliták azt az utasítást kapják, hogy „Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz.” (MTörv 6,6-7.)
A 78. zsoltár elveti, a hogy a szülők titkolják a hitet gyermekeik elől, helyette arra biztatja őket, hogy „hirdessék a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, és csodáit, amelyeket művelt”. Isten parancsolta atyáinknak, hogy tanítsák gyermekeiket; „hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek, hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.” (Zsolt 78, 5-7).
Ez a gondolkodás nem korlátozódik az Ószövetségre. Szent Pál arra buzdítja az apákat, hogy gyermekeiket “neveljék fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 6,4)
Az amerikaiak többsége természetesnek tartja, hogy törődjék gyermekei spirituális fejlődésével, de a modern társadalomban van olyan vélemény is, amely elítél, ha “rákényszeríted” hitedet a gyermekedre. Időnként találkozunk emberekkel, néha még okos emberekkel is, akik azt állítják, hogy a szülőknek nem szabad ráerőltetniük vallásukat gyermekeikre.
Ez a modern elképzelés, miszerint hagyjuk, hogy a gyerekek maguk válasszák meg a vallásukat, nem része a mi hitünknek, ahol a Biblia és a Katekizmus a mi felelősségünkké teszi, hogy gyermekeinket hitben neveljük. Ez a megközelítés egészségtelen is. Ha cukormázas kakaós süti helyett zsemlét adsz a gyerekeidnek reggelire, attól még nem érzed úgy, hogy manipulálod őket. Attól se érezd rosszul magad, hogy átadod nekik a hitet.
Lehet, hogy a világ nem ért egyet ezzel, de a világnak nincs igaza.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: The Catholic World Report










INRI,
A gyermekek elsö boldogság-lendületét 0-12 éves kor között adja meg az édesanyjuk napi imávval és énekekkel való Hittani kedves utmutat´sa. Ök az elsö és legfontosabb hittanáruk. Az anyák akkor eredményesek ebben, ha az uruk=örökvölegényként-a férjük gyöngyszemként a tenyrén hordozza öket és lesi minden ´kivánságukat. Nélkülük csak a nagyon nagy egyénisegek jutnak el maguk erejéböl a Jóretemtö ismeretére de azokbol nyagyon kevés van…
A Jóteremtö a gyermekeinknek való megismertetését már Mozesnél is olvashatjuk. Lásd Mozes 5. Könyve 6. Fejezetben:
„Halldjad Izráel, az Úr a mi Istenünk, az Úr egyetlenegy! 5Azért Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédböl és minden erődből! 6Vésd ezeket a szavakat a szivedbe és beszéld el öket fiadnak (lányodnak). 7Beszélj róluk ha lefekszel és ha felkelsz, ha uton vagy és ha hazatérsz. 8Kösd öket jelül a karodra, és tedd fel a homlokodra a szemeid közé disznek. 9írd föl azokat házad ajtófélfáira és a város kapuidra! (Kis börtokban imaszíjakkal kell öket a bal karra illetve a homlokra “fölkötni“=szertartásos módon rögziteni. Vagy kis tokban a lakasbejárat ajtofélfáján is rögziteni. Megj.: ott ahol nálunk a szenteltviztartót.)“ Legalább kétszer naponta kell elimádkozni reggel+este.
Jézus is megerösítette ugyanezt a gyeremek-hittanítást:
Lásd Márk evangeliuma 10. Fejezezet: A gyermekek megáldása.
„13Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket. 14Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. 15Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” 16Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Lupusz/Frakas István Piar Mosonmagyaróvári atya (jelenleg Makkosmárián szolgál) pedig konkrétan az “utánpotlásnevelés okán” tipegö misét ünnepel 0-12 évesekkel extra, és ahol a kíséröik is jelen vannak velük ünnepelvén. Láttam hallottam volt szerencsém velük ünnepelni. Az egyik kisér´ö “vagy elkísért?” a 90 éves doki bácsi volt, akit extra toltak be a “tipegökocsijával”, hogy együtt ünneplejen a picikkel. Gyere el egyszer te-is, ha (hatékony) csodát akarsz ünnepelni…
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.