Napi evangélium – 2025. október 2., 26. évközi hét csütörtök

OLVASMÁNY Nehemiás könyvéből

A babiloni fogságból való visszatérés örömére nagy hálaünnepet ült a választott nép:
meghallgatta Isten tanítását, és boldog örömében nem feledkezett meg a szűkölködőről sem.
Azokban a napokban, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, az egész nép egy emberként összegyűlt a Víz-kapu előtti téren. Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt, a férfiak, a nők és mindazok elé, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig felolvasott a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a Törvény könyvére.
Ezdrás írástudó felállt egy erre a célra készített faemelvényre. Kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára – magasabban állt ugyanis, mint a nép –, és amikor kinyitotta, az egész nép felállt. Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép felemelt kézzel ráfelelte: „Ámen, ámen.” Majd mélyen meghajoltak, és a földre borulva imádták az Urat. Azután a nép állva maradt a helyén, miközben szakaszonként felolvastak az Isten törvényének könyvéből, megmagyarázva az értelmét, úgyhogy meg is értették, amit felolvastak. Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás, a pap és írástudó, valamint a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” Amikor ugyanis a Törvény szavait hallotta, sírt az egész nép. Ezután Ezdrás így szólt hozzájuk: „Menjetek, egyetek jó falatokat, és igyatok édes bort! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Mert a mi Urunk szent napja ez. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való örvendezés a ti erősségetek.” Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: „Hallgassatok el, szent ez a nap, ne szomorkodjatok!” Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék-igyék, s az étel-italból juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyekre oktatták őket.
Ez az Isten igéje.

Neh 8,1-4a.5-6.7b-12

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus apostoli munkára küldi a hetvenkét tanítványt.
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: »Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!« Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,1-12