Napi evangélium – 2025. június 1., Urunk mennybemenetele
(Húsvét 7. vasárnapja)

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből

Jézus az apostolok szeme láttára fölemelkedett az égbe.
Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és
tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen megbízást adott a
Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, és fölvétetett a mennybe.
Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át
ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Amikor egy alkalommal együtt étkezett velük, megparancsolta nekik,
hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére,
amelyről, mint mondta, tőlem hallottatok: „János csak vízzel
keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok
megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, most
fogod helyreállítani Izrael országát?” Ő azt felelte: „Nem a ti
dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Ezeket az
Atya szabta meg a saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a
Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben,
egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.”
Miután ezeket elmondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő
elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták.
Miközben feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két
férfi állt meg mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket:
„Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a
Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most
szemetek láttára a mennybe ment.”
Ez az Isten igéje.

ApCsel 1,1-11

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből

Isten Jézus Krisztust a mennyben jobbjára ültette.
Testvéreim!
Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg
nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt!
Gyújtson világosságot lelketekben, hogy megértsétek: milyen reményre
hívott meg titeket, milyen gazdag az a fenséges örökség, amelyet ő a
szenteknek szán, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma mirajtunk,
hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból
feltámasztotta őt, és a mennyben jobbjára ültette. Fölé emelte minden
fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven
nevezendő méltóságnak, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben
is.
Mindent lába alá vetett, őt magát pedig az egész Egyház fejévé tette:
ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.

Ez az Isten igéje.

Vagy:
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből

Krisztus magába a mennybe lépett be.
Krisztus nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak
előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt
közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel
magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a szentek
szentjébe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna
szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent,
hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Amint az ember számára el van rendelve, hogy egyszer meghaljon és
utána következzék az ítélet, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát,
hogy sokaknak a bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg,
hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy
beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön,
vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.
Főpapunk is van, akit Isten az ő népe fölé rendelt. Járuljunk hát
hozzá őszinte szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen szívünk
megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta
le. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert
hűséges az, aki az ígéretet tette.

Ez az Isten igéje.

Ef 1,17-23 vagy Zsid 9,24-28;10,19-23

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus elbúcsúzik tanítványaitól, megáldja őket, és visszatér a
mennybe.
Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így
búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel
kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden
népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek
tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a
városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta
őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták.
Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a
templomban, dicsérték és magasztalták Istent.

Ezek az evangélium igéi.
Lk 24,46-53