Napi evangélium – 2025. április 27., Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből

A hívők száma napról napra növekedett.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében.
Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki
sem mert közéjük elegyedni, de a nép sokra tartotta őket.
A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az
Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket,
hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt,
még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odatódult, vitték a
betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, és ezek mind
meggyógyultak.

Ez az Isten igéje.

ApCsel 5,12-16

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből

Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.

Én, János, testvéretek Krisztus Jézusunk és az ő országának türelmes
várásában, és társatok az üldöztetésben, a Patmosz nevű szigeten
voltam, az Isten szava miatt, meg azért, hogy Jézus mellett tanúságot
tegyek.
Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a
hét egyháznak. Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint
megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt
pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt,
aranyöv övezte mellét.
Amikor megpillantottam, mint egy halott, a lába elé rogytam, de
megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és
az utolsó, és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a
halálnak és az alvilágnak a kulcsa.
Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.”

Ez az Isten igéje.

Jel 1,9-11a.12-13.17-19

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Nyolc nap múlva eljött Jézus.

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus
megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól
való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt
hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a
kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya,
úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így
folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer
bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a
szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta:
„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így
válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de
azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek
legyen benne.

Ezek az evangélium igéi.
Jn 20,19-31