Napi evangélium – 2025. január 19., Évközi 2. vasárnap

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Az Úr úgy szereti választott népét, mint menyasszonyát a vőlegény.
Sion és Jeruzsálem a választott nép jelképe.

Így szól az Úr:
Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, amíg
föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya,
nem tündököl.
Meglátják majd a népek igazságodat és a királyok dicsőségedet. Új
néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. A dicsőség koronája
leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.
Nem hívnak többé „Elhagyottnak”, sem országodat „Pusztaságnak”
hanem így neveznek: „Gyönyörűségem”, és országodat: „Menyasszony”,
mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.
Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni
veled, aki téged felépít; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak,
úgy leli örömét benned Istened.
Ez az Isten igéje.

Iz 62,1-5

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

Egy és ugyanazon Lélek osztogatja a különböző adományokat tetszése
szerint.
Testvéreim!
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban
ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a
csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.
A lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Az
egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás
adományát ugyanattól a Lélektől. A harmadik a hitet kapja ugyanabban a
Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a
Lélekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálás
képessége vagy a szellemek elbírálása jut osztályrészül. Más a
különféle nyelvek adományát vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el
ajándékul.
Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint
osztva kinek-kinek.
Ez az Isten igéje.

1Kor 12,4-11

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Jézus első csodája a galileai Kánában.

Abban az időben:
Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott
volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több
boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött
el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent,
amit csak mond!”
Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára,
mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a
korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta
nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.”
Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan
való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy
hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort
adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg
mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában.
Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Ezek az evangélium igéi.
Jn 2,1-11