Napi evangélium – 2025. január 5., Karácsonyt követő 2. vasárnap

OLVASMÁNY Sirák fia könyvéből

Isten bölcsessége a választott nép között lakott.
A bölcsesség a maga dicséretét zengi, tiszteletben áll Istennél, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli gyülekezetében, és Isten népének serege előtt eldicsekszik. Így beszél hozzájuk: „A mindenség Teremtője parancsot adott nekem, s aki teremtett, kijelölte sátramnak helyét. Így szólt: »A sátradat Jákobban üsd fel, örökrészed Izraelben legyen, és választottaim között verj gyökeret.« Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.”
Ez az Isten igéje.

Sir 24,1-4.12-16 [gr.1-2.8-12]

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből

Isten arra rendelt minket, hogy fogadott fiakká legyünk.
Testvéreim!
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által. Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Amióta értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről, és az összes szent iránt tanúsított szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített.
Ez az Isten igéje.

Ef 1,3-6.15-18

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő
volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem
lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek
világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem
fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért
jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki
higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy
tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,
de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták
be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint,
nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől
születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő
dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel
és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről
mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”
Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből
kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az
igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén
van, ő nyilatkoztatta ki.

Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma:
Jn 1,1-5.9-14
Jn 1,1-18