Napi evangélium – 2024. június 9., Évközi 10. vasárnap

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből

Az első ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből,
elrejtőztek a kert fái között, de az Úristen hívta az embert, és így
szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert
mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
De az Úristen így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy?
Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”
Az ember így válaszolt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott
nekem a fáról, azért ettem.”
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony
így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel
minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol és a föld
porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony
közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te
pedig a sarka után leselkedel.”

Ez az Isten igéje.

Ter 3,9-15

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből

Testvéreim! Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint
amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért
beszélünk.
Tudjuk ugyanis, hogy. aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is
feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek
történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, és így hálát is mind
többen adjanak az Isten dicsőségére.
Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak
indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani, pillanatnyi,
könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét az
szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk
figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.
„Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk
lakást: örök otthont a mennyben, amelyet nem emberi kéz épített.

Ez az Isten igéje.

2Kor 4,13-5,1

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben:
Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt
össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt
meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy
megzavarodott.
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták:
„Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének
segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan
űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az
ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a
család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik
önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába
nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg
nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt
megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a
Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös, bűn
terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették:
„Megszállta a tisztátalan lélek.”
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte
és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és
testvéreid keresnek téged odakint.”
Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Azután
végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az
én anyám és az én testvéreim! Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az
az én testvérem, nővérem és anyám!”

Ezek az evangélium igéi.
Mk 3,20-35