Az „Eucharisztia bajnoka”, aki járókeretével minden nap részt vesz a szentmisén

A gyermekbénulás okozta fizikai korlátai ellenére, járókeretébe kapaszkodva, minden nap négyszáz métert tesz meg, hogy részt vehessen a szentmisén. Reggel és délután is!

Alfredo José Pacero 53 éves, és a venezuelai Miranda állambeli Guarenasban lakik. Abban a házban, amelyben lakik, nincs lift. A régi fém járókeretével minden nap megteszi le és fel a lépcsős utat az ötödik emeletről.

Ezután körülbelül négyszáz métert gyalogol, hogy eljusson a Jézus Szíve templomba, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy szentmisén vegyen részt.

Naponta négyszer teszi meg ezt az utat, mert tizenhárom éve vesz részt szentmisén reggel és délután. Mindig vidám, látszik rajta az öröm, hogy szentáldozásban részesülhet, hallgathatja Isten Igéjét, és beszélgethet „testvéreivel”, a többi hívővel.

Az Aleteiának úgy nyilatkozott november 20-án, vasárnap, Krisztus Király ünnepén, hogy „saját meggyőződésből” teszi mindezt. November 17-én, csütörtökön vettük fel vele először a kapcsolatot, amikor éppen arra készült, hogy részt vegyen a délutáni szentmisén.

A beszélgetésünkben Alfredo José utalt arra, hogy kiskora óta szenved gyermekbénulásban, amely megakadályozta alsó végtagjai normális kifejlődését. „Nem tudtam járni. Hosszú éveken keresztül csak vonszoltam magam a ház padlóján, mint oly sok más ember, aki ebben a betegségben szenved” – mondta.

„Hála Istennek, idővel, felnőttként megtanultam járni. A járás képességét most arra használom fel, hogy templomba menjek, és magamhoz vegyem Krisztust az Eucharisztiában” – tette hozzá.

Isten Anyja az Egyházban van

A közösség egyik állandó diakónusa, Henry Tovar azt mondta, hogy Alfredo szomszédja a guarenas-i egyházmegye két másik állandó diakónusa, José Arévalo és Daniel Chirinos, akik jól ismerik az „Eucharisztia bajnoka” történetét.

José Arévalo megerősítette, hogy Alfredo José sok évig ágyhoz volt kötve, és néhány alkalommal mormonok keresték fel, akik azt akarták, hogy csatlakozzon egyházukhoz. Alfredo azonban soha nem akart kapcsolatba kerülni velük, „mert azt mondta, hogy nem szeretik Szűz Máriát, neki pedig nem tetszik az olyan hely, ahol rosszat mondanak a Szent Szűzről”.

Noha mindig is hívő volt – magyarázta –, korábban nem gyakorolta vallását oly mértékben, mint most.

„Amikor édesanyám tizenhárom évvel ezelőtt elhunyt, akkor kezdtem el szentmisére járni.”

„Valamilyen ígéretről, vagy valami hasonlóról van szó?” – kérdezte tőle az újságíró. „Nem, a saját elhatározásomból, szabad akaratomból teszem” – válaszolta.

Hallgatni az Igét, és magához venni Jézust

„Mire gondol a szentmisére jövet minden nap?” – kérdezték tőle. Röviden és tömören így válaszolt: „Eljövök, hogy hallgassam Isten Igéjét.”

Alfredo a hozzá hasonló állapotban lévő embereket arra buzdítja, hogy kérjék Isten segítségét. „Hogy meggyógyítsa őket, és járjanak” – mondja. „Jöjjenek a szentmisére, és hallgassák Isten Igéjét!”

A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet állásfoglalása szerint „200-ból egy esetben a gyermekbénulás elpusztítja az idegrendszer egyes részeit, a láb vagy a kar állandó bénulását okozva”, valamint más betegségeket is előidézve.  Így érthető, hogy miért volt Alfredo hosszú évekig ágyhoz kötve, és miért nem tudta elhagyni otthonát.

„Isten azonban talpra állította Alfredót, így ő most minden nap a templomba siet, hogy a szentmisén hálát adjon Neki, és magához vegye az Élet Kenyerét. Mi, Isten szolgái ebben az egyházközségben tanúi vagyunk ennek” – mondta Tovar diakónus, átölelve Alfredót.

Írta: Ramón Antonio Pérez
Fordította: Forgács Hajnalka
Forrás: Aleteia