A kereszténység valódi dinamizmusa Kínában
Az üldözés, amely Kínában a keresztényeket sújtja, brutalitásával tükrözi a kínai kormány félelmeit a keresztények számának elkerülhetetlen országos növekedésétől, a fiatalságtól és a helyi egyházak sokszínűségétől.
A nagy befolyással rendelkező Zen bíboros pere, amellyel a kínai hatóságok példát akarnak statuálni, valójában a kormányuk egyik nagy félelmét hivatott palástolni. Peking szerint az országban működő különböző vallások növekvő befolyása „a méltóság, a becsület és a nemzeti érdekek megsértésében” bűnös. És különösen a kereszténység az.
Fenggang Yang, az Indiana Egyetem professzora már 2014-ben megjósolta, hogy a kínai keresztények száma 2025-ig elérheti a 160, 2030-ig pedig a 247 milliót, s ezzel Kína lenne a világ legnagyobb keresztény országa, megelőzve Brazíliát és az Egyesült Államokat is.
Ezek a becslések, noha számos helyen ismételgetik őket, a legnagyobb óvatossággal kezelendők. Ji Zhe kínai egyetemi oktató egyenesen fantazmagóriáknak minősíti őket.
Mindazonáltal, a kereszténység bizonyos dinamizmust mutat az országban. Ítéljük csak meg inkább. Kinában 1949-et megelőzően csak négy millió volt a keresztények száma – három millió katolikus és egy millió protestáns. Mára a kereszténység az a vallás, amely a leggyorsabban növekszik az országban : a kínai kormány 2018-ban 44 millió keresztényt számlált össze. Kétségtelenül sokkal nagyobb szám, de tekintettel a kínaiakat fenyegető üldöztetés veszélyére és a kormány számlálási módszereire, nehéz ezt hitelesen megállapítani.
Közel 10 millió a katolikus
Túl a hívek számát érintő, néha nagyon látványos becsléseken, – amelyek alapján Claude Meyer sinológus szerint úgy tűnik, igazi „vallási láznak ” lehetünk tanúi – a megfigyelők megállapítják, hogy a helyi egyházak egyre szervezettebbek. Ezek az egyházak főleg a katolikusokat (körülbelül 10 millió hívő), a magasabb létszámú protestánsokat és a kicsi, kb. 20.000 fős ortodox hívő közösséget fogják egybe. A katolikus egyház maga is „megosztott,” a Hivatalos Egyház avagy a Kínai Katolikusok Hazafiak Egyesülete (APCC), és az ún. „földalatti ” Egyház között.
Vajon ezek a számok magyarázatot adnak arra, hogy a kínai kormány ellenőrzést gyakorol a “házi egyházak” felett, ahogyan a hatóságok által be nem jegyzett egyházakat nevezik? Minden „idegennek” tekintett hit „kínaizálásának” a szándéka már nagyon régi jelenség Kínában, eredete a császárság kezdetéhez nyúlik vissza, (Kr.e. III. sz.), majd a kommunista forradalom folyamán erősödött fel. Az Egyház központosított felépítése nagyon távol áll a kínai vallásfelfogástól. A XIII. században Kínába érkezett katolikusokat, néhány evangelizációs kísérletet követően 1348-ban kiutasították. A jezsuita missziók XVI. századi megjelenéséig nem lehet bizonyossággal állítani, hogy voltak e még keresztények az országban. Az elfogadás és az üldözés időszakai követik egymást : a kereszténységet tiltották a kulturális forradalom idején, majd újra ismét engedélyezték 1978-tól, úgy tűnik, hogy egészen a jelen időszakig ki volt téve az üldözés veszélyének, és soha nem sikerült igazán meggyökereznie az országban.
A Vatikán kényes helyzete
Tekintettel a kereszténység dinamizmusára az országban, a kínai kormány és a Szentszék közötti viszály egyik legnagyobb okának, a püspökök kinevezésének a kérdése elsőrendű fontosságú a Vatikán számára. A Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár által letárgyalt, 2018-ban megkötött és 2020-ban először két évre megújított megállapodás többek között lehetővé teszi, hogy Róma és az APCC közösen nevezzen ki püspököket. Ez egy olyan egyezség, amelyet Zen bíboros hevesen elítél. A Vatikán álláspontját bírálva, a bíboros azzal vádolta a kínai kormányt, hogy “a Szentszék segítségével” elnyomja a földalatti egyházat. Pietro Parolin bíboros 2021-ben a maga részéről kijelentette, hogy a meghozott intézkedések „nem oldották meg a még meglévő valamennyi problémát, mert azok valószínűleg hosszú időt igényelnek majd, ”de “a helyes irányba, az egyházon belüli megbékélés felé haladnak”. A “földalatti” egyház magára hagyását kockáztató sok óvatos intézkedést látunk.
Joseph Zen bíboros atyát, Hongkong emeritus püspökét egyébként november 25-én, pénteken, 491 euró befizetendő pénzbírságra büntették. A 90 éves elöljárót egy humanitárius segélyalap szabálytalan létrehozásában, “pénzeszközök nyilvántartásba vételének elmulasztásában” találták bűnösnek. Bár enyhe ez a szankció, de megmutatja a kínai kommunista rezsim törekvését a Hong Kong-i katolikus egyház befolyásának korlátozására. A bíborost 2022. május 12-én, “külföldi erőkkel való összejátszás” címén tartóztatták le, de végül a nem ezen a címen emeltek vádat ellene, ami a 2020-as nemzetbiztonsági törvény rendelkezései alapján akár életfogytiglani börtönbüntetést is jelenthetett volna a számára.
