Ez a Dosztojevszkij-idézet segít abban, hogy megértsük az ima fontosságát

Ferenc pápa gyakran idézi beszédében az orosz irodalom néhány legszebb remekművét író Fjodor Dosztojevszkijt. Köztük a Karamazov testvérek című művet is. Ez Őszentsége egyik kedvenc könyve és középiskolában is rendszeresen ajánlják olvasmányként, ugyanakkor az imádság hihetetlen definícióját is meghatározza, megfogalmazza ez a könyv.

Az ima nem más, mint az Istennel folytatott közvetlen párbeszéd, ami a hit elengedhetetlen részét képezi. Mindennap imádkozni, annyit jelent, mint csendben lenni, hallgatni, imádni, megnyílni a világ előtt. Ez nem fakultatív cselekedet vagy olyan, ami csak egyeseknek van fenntartva. Szent Pál szüntelenül figyelmeztet arra, hogy «Imádkozzatok szüntelenül. Bízzatok Krisztusban fáradhatatlanul».A hívek imádkoznak hálaadásként, valamiért vagy valakiért. Imádkoznak élőkért és holtakért is. Az imádság több teológiai mű központjában áll, ahogyan a nagy szentek írásaiban is különleges helyet foglal el. De ha nincs időd ezekbe belemerülni, kezdd ezzel a rövid Dosztojevszkij-részlettel, amelynek remekbe foglalt szavai találóan leírják a hit ezen cselekedetének fontosságát.

Fiatalember, ne feledkezzél meg az imádkozásról. Minden imádságodban, ha az őszinte, új érzés jelenik meg, abban pedig olyan új gondolat, melyet előbb nem ismertél s amely új bátorságot ad neked; és meg fogod érteni, hogy az imádkozás – nevelő hatású. És ne feledd azt sem, hogy ha csak teheted minden nap így imádkozzál: «Uram, irgalmazz mindazoknak, akik ma előtted megjelennek». Mert a nap minden órájában és minden percében ezer meg ezer ember hagyja el földi életét és jelenik meg az Úr színe előtt – és hányan hagyják el a földet magányosan, anélkül, hogy valaki tudott volna elköltözésükről, elhagyják a földet szomorúságban, búbánatban, nincs, aki gyászolja vagy csak ismerje is őket, azt sem tudják róluk: éltek-e ők vagy sem. És íme: megeshetik, hogy a föld másik végéről felhat az Úrhoz a te imádságod az ő lelki üdvéért, bár soha te őt nem ismerted, sem ő téged. Mennyire meghathatja az az ő lelkét, ha abban a pillanatban azt érzi, hogy van a földön olyan emberi lény is, aki őt szereti. De még az Isten is nagyobb szeretettel néz mindkettőtökre, mert ha már te is annyira megszántad őt, hát mennyivel inkább megszánja az Úr, aki végtelenül irgalmasabb, s akinek szeretete végtelenül nagyobb, mint a tied. És megbocsát neki, az irántad érzett szeretetből.

Fordította: Hegedüs Katalin
A regényből kiemelt idézet fordítója: Szabó Endre (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek. 1-3.; Budapest, Révai, 1922., p. 146.)
Forrás: Aleteia