Hittani Kongregáció: Az Egyház nem áldhatja meg azonos neműek párkapcsolatát

A Szentszék március 15-én tette közzé a Hittani Kongregációnak a homoszexuális kapcsolatok egyházi megáldhatóságával kapcsolatban felmerült kételyre adott válaszát és a hozzáfűzött indoklást.

A Hittani Kongregáció teljes közleményének fordítását közreadjuk.

A Hittani Kongregáció válasza egy az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatának megáldásával kapcsolatban felmerült kételyre
A FELTETT KÉRDÉSRE: Van-e hatalma az Egyháznak arra, hogy áldást adjon az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatára?
A VÁLASZ: Nincs.

Indoklás

Bizonyos egyházi körökben azonos neműek élettársi kapcsolatának megáldására irányuló tervek és javaslatok vannak terjedőben. Ezeket a terveket nemritkán az az őszinte szándék vezeti, hogy befogadják és kísérjék a homoszexuális személyeket, akiknek felkínálják a hitben való növekedés útjait, hogy „azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát életükben”. [1.]

Ezeken az utakon Isten szavának hallgatása, az ima, az egyházi liturgikus cselekvéseken való részvétel és a szeretet gyakorlása fontos szerepet játszhat abban, hogy támogassa az ember azon igyekezetét, hogy megértse saját történetét, s hogy szabadon és felelősen elfogadja saját keresztségi meghívását, hiszen „Isten minden embert szeret, és az Egyház is ezt teszi” [2.], elutasítva minden igazságtalan megkülönböztetést.

Az Egyház liturgikus cselekvései között egyedülálló jelentőségűek a szentelmények, melyek olyan „szent jelek, amelyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jeleznek és az Egyház esdeklésére eredményeznek. Előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle helyzeteit” [3.]. A Katolikus Egyház katekizmusában árnyaltabb megfogalmazást is találunk: „a szentelmények nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek; hanem az Egyház imája által előkészítik a kegyelem befogadását és felkészítenek a vele való együttműködésre” (1670).

A szentelmények kategóriájához tartoznak az áldások, amelyekkel az Egyház „az embereket Isten dicséretére hívja, biztatja őket oltalmának kiesdésére, buzdítja őket Isten irgalmának életszentséggel való kiérdemlésére”. [4.] Továbbá „az áldások, melyeket az Egyház a szentségek mintájára rendelt, mindig és elsősorban bizonyos lelki hatásokat jeleznek, melyeket az Egyház esdeklésére nyernek el”. [5.]

Következésképpen, hogy hűek legyünk a szentelmények természetéhez, amikor emberi kapcsolatokra áldást adunk, az abban részesedők helyes szándéka mellett szükség van arra is, hogy az, ami áldást kap, objektíven és pozitívan a kegyelem befogadására és kifejezésére rendelt legyen, Istennek a Teremtésbe beleírt és az Úr Krisztus által teljesen kinyilatkoztatott tervei szerint. Ezért csak azok a valóságok összeegyeztethetők az Egyház által adott áldás lényegével, amelyek önmagukban ezeknek a terveknek a szolgálatára vannak elrendelve.

Ezen oknál fogva nem megengedett áldást adni olyan párkapcsolatokra, vagy akár stabil élettársi kapcsolatokra, amelyek házasságon (vagyis egy férfinak és egy nőnek a felbonthatatlan, az élet továbbadására önmagában nyitott szövetségén) kívüli szexuális gyakorlattal járnak, mint az azonos nemű személyek párkapcsolatainak esetében. [6.] Pozitív elemek megléte ilyen kapcsolatokban, melyek bár önmagukban értékelendők és megbecsülendők, nem képes helyessé, és így jogszerűen egyházi áldás tárgyává tenni őket, minthogy ezek az elemek egy a Teremtő tervének nem megfelelő élettársi kapcsolat szolgálatában állnak.

Továbbá, mivel a személyekre adott áldások kapcsolódnak a szentségekhez, a homoszexuális élettársi kapcsolatok megáldása nem tekinthető megengedettnek, minthogy ez valamiképpen a házasságkötési áldás utánzását jelentené vagy hasonlóságra való utalást jelentene – mely áldást a házasság szentségében egybekelő férfi és nő kapja –, pedig „nincs semmi alapja annak, hogy azonosságot vagy vagy akár csak távoli hasonlóságot állítsunk a homoszexuális élettársi kapcsolatok és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között”. [8.]

Az azonos neműek közötti élettársi kapcsolatra adott áldás meg nem engedetté nyilvánítása tehát nem igazságtalan megkülönböztetés, és nem is szándékozik az lenni, hanem inkább a liturgikus szertartás igazságára való rámutatás és annak tudatosítása, ami mélységesen megfelel a szentelmények lényegének, ahogy az Egyház érti őket.

A keresztény közösségnek és a pásztoroknak tisztelettel és tapintattal kell fogadniuk a homoszexuális hajlamú személyeket, és meg kell találniuk az egyházi tanítással összhangban álló legmegfelelőbb módjait annak, hogy az evangéliumot a maga teljességében hirdessék. Az ilyen személyek pedig ismerjék fel az Egyház őszinte közelségét – mely imádkozik értük, kíséri őket, osztozik keresztény hitük útján [9.] –, és őszinte készséggel fogadják tanításait.

A megfogalmazott kételyre adott válasz nem zárja ki, hogy áldást kapjanak homoszexuális hajlamú egyének [10.] – akik kifejezik azon szándékukat, hogy Isten kinyilatkoztatott terveihez hűen élnek, ahogyan azt az egyházi tanítás előadja –, de tilosnak nyilvánítja az áldás minden formáját, mely kapcsolataik elismerésére irányulna. Ebben az esetben ugyanis az áldás nem azt a szándékot nyilvánítaná ki, hogy egyes személyeket Isten oltalmára és segítségére bíznak a fent említett értelemben, hanem hogy jóváhagy és támogat egy olyan döntést és életmódot, amelyet nem lehet úgy elismerni, mint ami Isten kinyilatkoztatott terveinek objektíven megfelel. [11.]

Ugyanakkor az Egyház emlékeztet arra, hogy Isten maga nem hagyja abba minden egyes gyermekének megáldását, aki e világban zarándokol, mert számára „fontosabbak vagyunk, mint az összes bűn, amit elkövethetünk”. [12.] De nem áldja és nem is áldhatja meg a bűnt: megáldja a bűnös embert, hogy felismerje, hogy része Isten szeretettervének, és hagyja magát megváltoztatni általa. Ő ugyanis „úgy fogad el bennünket, amilyenek vagyunk, de sosem hagy olyannak, amilyenek vagyunk”. [13.]

A fent említett okokból az Egyháznak nincs és nem is lehet hatalmában, hogy megáldja az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatát a fenti értelemben.

Ferenc pápa az e kongregáció alulírott titkára számára adott kihallgatás során tájékoztatást kapott, és beleegyezését adta a fent említett kételyre adott válasznak [Responsum ad dubium] és a kísérő indoklásnak [Nota esplicativa] a közzétételéhez.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén,
2021. február 22-én, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén.

Luis F. Ladaria SJ bíboros
prefektus

✠ Giacomo Morandi
Cerveteri címzetes érseke
titkár

JEGYZETEK
[1.] Ferenc pápa: Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 250.
[2.] Püspöki Szinódus: A 15. rendes közgyűlés záródokumentuma, 150.
[3.] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium konstitúció, 60.
[4.] A II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat határozata alapján megújított és II. János Pál pápa tekintélyével kiadott Római rituále. Áldások könyve, Általános irányelvek, 9.
[5.] Ugyanott, 10.
[6.] Vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 2357.
[7.] A házastársak megáldása ugyanis a teremtéselbeszélésre utal, amelyben Istennek a férfira és a nőre adott áldása termékeny egyesülésükkel (vö. Ter 1,28) és egymást kiegészítő jellegükkel (vö. Ter 2,18–24) áll kapcsolatban.
[8.] Ferenc pápa: Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 251.
[9.] Vö. Hittani Kongregáció: Homosexualitatis problema. Levél a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 15.
[10.] Az Áldások könyve ugyanis hosszú listát közöl azokról a helyzetekről, amelyekre az Úr áldását lehet kérni.
[11.] Vö. Hittani Kongregáció: Homosexualitatis problema. Levél a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 7.
[12.] Ferenc pápa: Általános kihallgatás 2020. december 2-án, Katekézis az imáról: az áldás.
[13.] Ugyanott.