HectorAguerPlata 101126 ua953e

Aguer érsek exkluzív interjúja a pápa argentínai látogatásáról és Ferenc pápa örökségéről

Héctor Aguer nyugalmazott argentínai érsek a napokban bekövetkezett halála előtt exkluzív interjút adott az AdVaticanum független hír- és médiaszolgáltatónak Leó pápa argentínai látogatásáról, Ferenc pápa örökségéről, az argentin egyház jelen helyzetéről és a tradíciók szerepéről annak jövőjében. Héctor Aguer nyugalmazott argentínai érsek az interjút követő napon november 10-én elhunyt.

Hector Rubén Aguer érsek az argentínai La Plata nyugalmazott érseke. 1943. május 24-én született Buenos Airesben, 1972-ben szentelték pappá. 1992 és 1998 között Buenos Aires segédpüspöke volt, mielőtt La Plata koadjutor érsekévé (utódlási jogú helyettesévé – ford. megj.) nevezték ki. 2000-től 2018-as nyugdíjba vonulásáig La Plata hetedik érsekeként irányította az érsekséget.

cq5dam.thumbnail.cropped.750.422
Leó pápa ellátogatott Argentínába is. Forrás: Vatican News

Aguer érsek XIV. Leó pápa argentínai apostoli látogatásának ideje alatt nyilatkozott az AdVaticanumnak a pápai látogatás jelentőségéről. Őszinte értékelést adott az argentin egyház állapotáról Ferenc pápa tizenkét éves pápasága után, a „nép teológiája” hatásáról, a hivatások számának csökkenése és a szemináriumok bezárása miatti válságról, valamint arról, hogy a fiatalabb katolikusok körében növekszik az érdeklődés az ortodoxia és a tradíciók iránt. Beszélt a hagyományos latin misét sújtó szigorú korlátozásokról, a valódi egyházi közösség és a „szinodalitás” közelmúltbeli hangsúlyozása közötti különbségről, valamint arról, hogy az új pápa alatt sürgős szükség lenne béketeremtésre mind a liturgia, mind a tanítás terén. Végül szólt a közel 20 évről, amelyet La Platában töltött, a papokról, akiket felszentelt, és a XIV. Leó pápáért, valamint az Egyházért felajánlott szenvedéséről és imáiról.

AdVaticanum (AV): Mi a mélyebb háttere XIV. Leó pápa argentínai látogatásának? A pápai látogatás nélkül eltelt sok év után a hivatalos programokon túl mit jelent ez az út az argentin egyház és az argentin hívek számára?

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1018

Héctor Aguer (HA): XIV. Leó pápa Jézus Krisztus helytartója és Szent Péter utódja, az ő látogatásának azt kell szolgálnia, hogy megerősödjünk az egy igaz Úrba vetett hitünkben. E küldetésében senki sem pótolhatja a pápát. Maga Jézus bízta ezt rá: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32).

Szent II. János Pál pápa közel negyven évvel ezelőtt, 1987 áprilisában tett látogatása során sürgető felhívást intézett az argentin egyházhoz: „Emelkedj és ragyogj!” E feladat eddig teljesítetlen maradt. 1960-ban az argentinok 90 százaléka vallotta magát katolikusnak; ma ez az arány alig 57 százalék. És tovább zuhanunk. A hitetlenség, amitől az Úr óvta Pétert, pusztítást végzett társadalmunkban. Csodaszerű eredményeket természetesen nem várhatunk.

Egy pápai látogatás mindig üdvözlendő. A lényeg mindenképpen az, hogy Péterrel együtt megújítsuk Krisztusba vetett hitünket, és teljesítsük, amit Ő parancsol nekünk: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,19-20). Ez az, amért mi itt vagyunk: hogy megkereszteljük, megszenteljük Isten gyermekeit és felkészítsük őket a mennyországra. A lelkek üdvössége az Egyház legfőbb törvénye. Ezért minden aggodalmaskodás és engedmény nélkül kell tanítanunk a hiveket mindannak megtartására, amit az Úr parancsol.

AV: Volt-e bármilyen politikai vita a látogatásról szóló döntés körül az egyházi hierarchia és Milei elnök kormánya közötti mostani feszült légkör miatt?

HA: A pápai látogatások átpolitizálására mindig is voltak különböző irányokból eredő kísérletek. Ez minden pápával megtörtént. Egyházként azonban nem eshetünk ebbe a csapdába. A pápa azért jön, hogy megerősítse gyermekeit a hitben, felkutassa azokat, akik eltávolodtak, és megszólítsa azokat, akik nem ismerik Krisztust vagy az Ő Egyházát. Ez tehát a fő küldetés. Sajnálatos látni, hogyan próbálják különféle kicsinyes ügyekben jelképként használni Szent Péter utódját. A pápa nem azért jön, hogy bármely vezetőt támogasson, vagy hogy bárkit is elmarasztaljon. Azért jön, hogy megmutassa nekünk: Jézus Krisztus a történelem egyetlen Ura. És hogy a népek igazi boldogsága abban rejlik, hogy Krisztust a világegyetem és a nemzetek királyaként ismerjék el és imádják, és következésképpen a társadalmak az evangéliumra épüljenek (amint ezt oly világosan felidézi a Quas primas enciklika, [XI. Pius pápaKrisztus Király ünnepét elrendelő enciklikája – szerk. megj.] amelynek centenáriumát 2025-ben ünnepeltük).

cq5dam.thumbnail.cropped.1500.844
Leó pápa Latin-Amerikai látogatást tett
Forrás: Vatican News

AV: Összességében hogyan értékelné Ferenc pápa örökségét? Pápaságának mely aspektusait tartja a legjelentősebbnek vagy legmaradandóbbnak, és melyek azok, amelyek Ön szerint továbbra is formálni fogják az argentin egyházat, illetve az Egyház egészét?

HA: Ferenc pápa, akit jezsuita társa, Juan Carlos Scannone a „nép teológiája” (a felszabadítási teológia argentin változata) szellemében nevelt, progresszivizmussal töltötte fel az argentin püspöki kart. Az, hogy tizenkét éves pápasága alatt hazánkban nagyszámú kinevezés, például nagyon fiatal segédpüspökök kinevezése, történt, súlyosan meghatározza az elkövetkező évtizedeket. Argentínában az egyház jelenléte szinte teljesen eltűnt az irányadó kulturális életből. Csaknem kizárólag „szociális” irányba fordult, míg Jézus Krisztus világos, határozott és megalkuvás nélküli hirdetése feltűnően hiányzik.

Így aztán üresek a szemináriumok, üresek a kolostorok, és drámai a paphiány. Teljes közösségek halnak ki hivatások hiánya miatt. Az olyan vád, hogy „nem vagy eléggé szinodális”, vagy nem vagy nyitott a „találkozás kultúrájára”, a számkivetettség különféle formáinak elszenvedéséhez vezet. Vagy azt gondolják „találkozásnak”, amikor csak úgy összegyűlnek emberek? A hívek valamennyien, és pláne a papok nem arra hivatottak-e inkább, hogy Krisztussal éljenek meg szabadító és személyes találkozást, és Őhozzá vezessenek más testvéreket is?

Ferenc pápa idejében Argentínában bezárták a San Rafael és a San Luis szemináriumokat; mindkettő arról volt híres, hogy a leendő papok jó képzésben részesültek. Más, szintén szilárd tanítással rendelkező szemináriumok ma elsorvadás vagy megszűnés közt vergődnek. Vannak olyan egyházmegyék, ahol több püspök van, mint kispap. Ez csak néhány példa arra a szabadesésszerű zuhanásra, amelyről korábban beszéltem.

Azonban pozitív jelnek látjuk mind a világiak, mind a szerzetesek és papok új generációit: egyre nagyobb az érdeklődés az ortodoxia és a tradiciók iránt. Csak ennek alapján képzelhetünk el másfajta jövőt.

Ferenc papa Egyedi
Ferenc pápa
Fotó: Cathopic

AV: Ön szerint miért nem látogatott Ferenc pápa tizenkét éves pápasága alatt Argentínába? Mit gondol, milyen tényező játszotta a legnagyobb szerepet ebben a döntésben?

HA: Többször is elhangzott, hogy Ferenc pápa azért nem kívánt Argentínába jönni, mert el akarta kerülni egy ilyen látogatás „politikai célú felhasználását”. Ez nagyon gyenge érv. Ahogy már mondtam, minden pápai látogatást minden országban mindig át akarnak politizálni. De a pápa nem azért van ott, hogy az egyik vagy a másik oldalra álljon, hanem középen kell állnia, fölfelé emelkedve. Ott kell vezetnie gyermekeit, szilárdan az Úr mellett állva.

II. János Pál pápa megválasztása után röviddel Lengyelországba utazott, a kommunizmus legnehezebb éveiben. XVI. Benedek ugyanígy tett Németországgal. Jorge Bergogliót 1978-ban ismertem meg a San Miguel egyházmegyében. Több mint négy évtizeden át volt kapcsolatom vele. Nagyon jól tudom, hogyan gondolkodott és cselekedett. Azt hiszem, azért nem akart Argentínába jönni, mert attól félt, hogy nem fogadják túl jól, és hogy nem várja majd olyan óriási tömeg, mint Szent II. János Pált a 1982. és 1987. évi látogatásakor.

AV: Víctor Manuel Fernández bíboros követte Önt La Plata érseki székében. A polarizálódó, eltérő nézetek miatt nyilván komoly változás történt az érsekségen belül. Hogyan jellemezné Fernandez bíborosnak az érsekségben töltött éveit, figyelembe véve, hogy fennálló egészségi állapota miatt nem jön Dél-Amerikába?

HA: Isten megítéli majd az ő tetteit, ahogy az enyémeket is. Csak annyit mondhatok, hogy közel húsz évnyi érsekségi szolgálatom alatt 49 papot tudtam szentelni. A legnagyobb dolog, amit egy püspök tehet, hogy részelteti az arra elhívottakat az egyetlen igaz papságban, Jézus Krisztus papságában, hogy azután együtt szolgálhassák Őt. A papok közül, akiket felszenteltem, van több fiatal, akik buzgók, férfiasak, jól elsajátították a szilárd tanítást. És egyre több felelősséget vállalnak a plébániákon és missziókban, különösen a munkásnegyedekben. Az ő apostoli lelkületük, Krisztus és a lelkek egészsége iránti szenvedélyük vezet oda, hogy e közösségek számban és szentségben virágoznak. Ez az egyik legnagyobb elégtétel egy idős püspök számára, akinek hamarosan számot kell adnia életéről az Úrnak.

AV: A tradicionális latin misét illetően mi a jelenlegi helyzet Argentínában? Jelenleg milyen korlátozások vannak ünneplésével kapcsolatban, és miért gondolja Ön, hogy fel kellene oldani ezeket a korlátozásokat, megengedve a római rítus régebbi formájának ünneplését a hívek javára, akiket vonz annak szépsége és tiszteletteljes volta?

HA: A tradicionális misét, tekintettel az argentin püspöki kar túlnyomórészt progresszív összetételére, a lenézés és korlátozás sokféle formája sújtja. Rendkívül kevés olyan eset van, amikor vonakodva bár, de engedélyezik celebrálását.

Többször is említettem már, hogy sok argentin püspök elefántcsonttoronyban él, nem veszi észre, hogy a fiatalok, akik visszatérnek az Egyházba vagy felfedezik azt, főleg azért tesznek így, mert lenyűgözi őket Jézus Krisztus misztériuma. Nem azért jönnek az Egyházba, mert több világi dologra vágynak, hanem azért, hogy megszentelődjenek egy ellenséges világ közepette.

Az alapvető megoldás XVI. Benedek pápa Summorum Pontificumához való visszatérés, és ezáltal a Traditionis Custodes és az előző pontifikátus egyéb drákói intézkedéseinek hatályon kívül helyezése. A „minden idők miséjét” – amelyről XVI. Benedek azt mondta, hogy soha nem törölték el – teológiai mélység és irodalmi szépség jellemzi, amelyek gyökerei a VI. századra nyúlnak vissza. A teológia az Egyház hitvallását veszi alapul, és ami a nyelvezetet illeti, nem szabad elfelejteni, hogy akkor nem elszavalták, hanem egyszerűen énekelték a szövegeket; ebben a latin rítus egyezik a különböző keleti rítusokkal. A gregorián ének, szabad ritmusával és bonyolult, mégis tökéletesen tiszta, kóruséneklésre alkalmas részeivel sajátos előnyt jelent. Tragédia, hogy az egyházi vezetés elhagyta azért, hogy gitárzenével helyettesítse.

AV: Hogyan érti Ön a szinodalitást, ahogyan azt az elmúlt években javasolták és gyakorolták? Ön szerint van-e különbség a szinodalitás argentin, német, sőt akár a római értelmezése között?

HA: Az Egyházról kezdettől fogva mint „közösségről” beszélünk, nem pedig mint „szinodalitásról”. A Püspöki Szinódus azért létezik, hogy ezt a közösséget szolgálja, nem azért, hogy felhigítsa vagy „demokratizálja” a hierarchikus döntéseket, sem pedig azért, hogy megkérdőjelezze az Egyház hitét, erkölcsét és fegyelmét.

Az utóbbi évek „szinodalitása” azt próbálta exportálni, amit a Buenos Aires-i egyházzal tettek, amikor Bergoglio bíboros volt az érsek a század első évtizedében. Akkoriban „tanácskozó testület állapotában lévő egyházról” beszéltek. Nem volt hiány olyan plébániákból, amelyek hasonló transzparenseket és plakátokat akasztottak ki, mint a baloldal által elfoglalt egyetemi diáktanácsok.

Kísérlet történt a német „szinódusiak” kielégítésére, és ma úgy tűnik, hogy már minden vita tárgyát képezi imitt vagy amott. XIV. Leó pápának meg kell nyugtatnia az Egyházat; a liturgikus béke megteremtésével együtt a sok elhajlásnak is határt kell szabnia.

AV: Számít Ön arra, hogy találkozik XIV. Leó pápával argentínai látogatása során? Ha lehetőség adódik erre, mit szeretne mondani Őszentségének?

HA: Nagyon gyenge egészségi állapotban vagyok, és a XIV. Leó pápával való találkozások egyikén sem tudok részt venni. Imádkozom érte, és szenvedéseimet a halálom előtti megtisztulásban felajánlom szent Anyaszentegyházunkért. A pápa (mint ágostonrendi szerzetes) Szent Ágoston püspök és egyháztanító fia. Szent Ágostont egész életemben csodáltam, és sokszor táplálkoztam tanításából. Ő is barbárok idejében élt. Az Úr erősítse meg a pápát, hogy lecsendesítse a vizeket az Egyházon belül. Az Egyház bárkája tovább vitorlázik; senki sem állíthatja meg, „s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta ” (Mt 16,18).

Forrás: AdVaticanum. Fordította: T. Nagy Edit

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.