BIY HU cover 77. nap

77. nap: Isten hűséges – Biblia egy év alatt podcast

A Jordánon túli terület felosztása.

Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: „Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!” Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak. Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. S lám, most ti – a gonoszok ivadékai – atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.”
Mózeshez fordultak, és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak. De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.”

Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, s mind átmentek – harcra készen – a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!”
Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.”

Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra, és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.”

Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” Erre Mózes nekik adta – Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének – az amoriták királyának, Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét s a környékbeli városokat is. Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). Ruben fiai Hesbont, Elealét, Kirjatajimot, Nebót (más néven) Baál-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzá tartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IV. MÓZES HALÁLA
Józsue küldetése.

Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez, ezt mondta nekik: „Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.”
Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!”

A törvény ünnepélyes felolvasása.

Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják, s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek.”

Az Úr rendelkezései.

Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt.
Akkor így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy, és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele. De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem? Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik.

A bizonyság éneke.

Ezért írd le most magadnak ezt az éneket, és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen. Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik, és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi, aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének – utódai ajkáról nem szabad kihalnia! – bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve.” Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”

A törvény helye.

Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe, Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték: „Vegyétek ezt a könyvet – a törvény van benne –, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened. Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!”

Izrael egybegyűl az éneket meghallgatni.

„Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet. Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni, és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság.
Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

FELHÍVÁS DICSÉRETRE

(Alleluja!)
Áldja az Urat minden nép,
minden törzs dicsőítse!

Mert kegyelme hathatósan működik
bennünk, és hűsége megmarad örökké.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, felemeljük hozzád hangunkat, szívünket. Tudjuk, hogy te vagy az Úr, Isten vagy, jó vagy és hívsz, hogy a tieid legyünk. Úgyis hívsz, hogy ismered gyengeségünket, törékenységünket, és tudod, hogy el fogunk fordulni tőled. Te mégis harcolsz értünk. Mégis arra hívsz, hogy hozzád tartozzunk. Hitetlenségünk közepette is szeretsz bennünket. Szeretsz akkor is, amikor mi nem szeretünk téged. Dicsőítünk téged jóságodért. Segíts ma gyöngeségeinken! Segíts, amikor elbukunk! Emlékeztess hűségedre, amikor kudarcot vallunk – arra, hogy visszafordulhatunk hozzád, irgalmadhoz folyamodhatunk és te újjáalkotsz bennünket szereteteddel. Ezért könyörgünk hozzád, a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyvében a 32. fejezettel a történet elbeszélésének a végéhez értünk, noha a könyvnek még nincs vége. Izrael népe legyőzte a midiánitákat, legyőzte Szihont, az amoriták királyát, Ogot, Básán királyát – így most Moáb síksága az övék lett. Ruben és Gád fiai jönnek Mózeshez és azt mondják, hogy itt akarnak maradni, mert állattartásra nagyon megfelelő ez a hely. Erre Mózes a majdnem negyven évvel azelőtt kiküldött kémekhez hasonlítja őket, akik azt mondták, hogy ne foglalják el az ígéret földjét, ne küzdjenek érte, maradjanak kívül, akárhol. Őszintén, mi is hasonlóan működünk: nem akaródzik küzdenünk, és a körülöttünk lévő emberek sem akarnak harcolni. Ez abban nyilvánul meg, hogy hagyjuk egymást úgy élni, ahogy ki-ki akar, és tenni, amit akar – nem kommentáljuk –, és mi is így teszünk. De nem lehetünk ennyire közönyösek. Ugyanis nem individuumok vagyunk, nem különálló atomok, hanem egymáshoz tartozunk.

Van egy Kalkuttai Teréz anyának tulajdonított idézet, ami szerint azért van olyan sok erőszak ebben az életben, olyan sok aggodalom és szegénység, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk. Erre mutat rá Mózes is. Azt mondja: Rendben, Ruben és Gád fiai, ha ti nem mentek át a Jordánon, tudjátok mi fog történni? A többi törzs sem akar majd harcolni. És ez újra és újra megismétlődik. Ugyanez igaz a mi szívünkre is. Könnyen mondjuk, hogy nincs kedvem azt csinálni, amire elhívásom van, egyébként is, ez az én életem, azt teszek, amit akarok! És mindeközben látnak minket mások. Mondhatjuk, hogy nem kell a példánkat követni, nem azért csináljuk – de az emberek mégis azt teszik. Ez is egy teljesen normális, átlagos dolog, hogy igenis követünk másokat: ha ő nem küzd, akkor nekem sem kell. Szoktam említeni, hogy mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának… de azért ne ez legyen az etalon…

Szóval ez a hozzáállás nagyon aggasztotta Mózest, de végül méltányos megegyezés született: Rendben, hagyjátok itt a feleségeiteket, gyermekeiteket és állataitokat, de ti gyertek, ti is harcoljatok meg az ígéret földjéért, hogy a többi törzs se hátráljon meg a harctól! Igen, végül is ez történt, ahogy majd a következő könyvekben olvasunk róla. Tehát minden törzs átmegy harcolni a Jordánon túli területekért, vállvetve harcolnak azért a földért, amit az Úr megígért nekik – de a megszerzéséért nekik is meg kell tenniük a magukét. A tanulság, hogy nekünk is meg kell tennünk a ránk eső részt. Istennek terve van számunkra, tudja, hová akar bennünket küldeni. Azzá az emberré akar bennünket tenni, akivé Jézus Krisztus megváltása által valóban válhatunk, amire meg vagyunk hívva. De ez egy küzdelmes út. Ha te és én nem vagyunk hajlandók küzdeni, akkor a körülöttünk lévők sem fognak. Nagy kihívás ez!

A Második Törvénykönyv 31. fejezetében Józsuét Mózes utódjaként nevezi meg Isten. Mózessel együtt Józsue a megnyilatkozás sátrába, az Úr jelenlétébe lép, és Mózes erőteljes szavakat mond Józsuénak, amiket Józsue könyvében majd ismételten hallunk újra és újra: „Légy bátor és erős”! De nem azért, mert nagyszerű vagy és bátor önmagadban, hanem mert Isten azt mondja: „Én veled leszek, harcolni fogok az oldaladon!” Mi, te és én is megtapasztalhatjuk ezt, Isten nekünk is mondja, hogy legyünk erősek és bátrak, nem azért, mert minden jól alakul és nincsenek csaták vagy vereségek, amiket elszenvedünk, hanem azért, mert ezt mondja neked és nekem is: „én veled leszek”.

A következő megjegyzés ehhez a fejezethez: Mózes összehívja az elöljárókat, hogy kihirdessen nekik egy éneket. Mi meg csak lesünk, hogy miféle éneket? Az ének a következő fejezetben van, holnap fogjuk venni, de már most elmondom, hogy ezt az éneket Izrael népének sokszor kell és sokszor is fogja énekelni, nehogy azt állíthassák, nem ismerik Istent és nem tudják, mit tett velük. Ez nekünk is fontos. Nem elég bátornak és erősnek lenni, hanem emlékeznünk kell Isten igéjére is: ezt és ezt tette velünk az, akit mi Istennek ismerünk. Tulajdonképpen ezért vágtunk bele a bibliaolvasásba is, nem? Szükségünk van rá, hogy újra és újra emlékezetünkbe véssük, ki valójában Isten!

Az utolsó megjegyzés mára: Hihetetlen, mennyire alaposan ismeri Isten az ő népe szívét! Tudja, hogy el fogják hagyni a hitüket. Isten mégis nekik adja a földet, harcolni fog az oldalukon, a népnek pedig jó sora lesz a földön és meggazdagszik. Amikor ez mind megtörténik, más istenekhez fordul majd… Ezzel tisztában van az Úr. A fájdalom és szenvedés idején mi is kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk Istentől, azt kérdezve: Hol vagy, Uram, miért nem törődsz velem? De talán még többen elfordulunk tőle a jólét idején. Mindig jusson eszünkbe, hogy Isten ott van velünk és azt mondja, hogy ismer minket és mégis harcol értünk, akkor is, ha elbukunk, akkor is, ha hitetlenné válunk. Ez Isten felfoghatatlan misztériuma. Megígéri, hogy hűséges lesz és hűséges is marad, akkor is, ha szeretett népe, te és én, és itt az olvasmányban Izrael, ha mindannyian a szemétre dobjuk a szeretetét. Ha eláruljuk őt, akkor is szeret és megáld bennünket, s azt mondja, hogy legyünk erősek és bátrak, mert velünk van.

Ne hagyjuk abba az imádkozást, mert én szeretném Istent viszontszeretni úgy, ahogy Ő szeret engem. És tudom, hogy ez lehetetlen, de tudom, hogy képes vagyok Őt jobban szeretni, mint ahogy eddig tettem: teljes szívvel félszív helyett; teljes szívvel, ahelyett, hogy másfelé, néha hamis istenek felé kacsintgatnék. Térjünk vissza ma az Úrhoz mindannyian és mondjuk: Istenem, te harcolsz értem, te hűséges vagy, segíts, amikor elbukom, amikor hitetlen vagyok! Segíts, hogy bízzak szeretetedben és erődben, ami felemel és újjáalkot!

Imádkozom értetek. Tudom, ti is imádkoztok értem és egymásért, máskülönben nem tartottatok volna ki eddig. A harc, hogy akartok figyelni Isten szavára, hogy engeditek magatokat formálni általa, ez nem csak rajtatok segít, hanem segíti a gyermekeiteket, házastársatokat, szüleiteket, testvéreiteket, barátaitokat és ezt az egész közösséget, akik együtt vagyunk ezen az úton.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.