BIY HU cover 71. nap

71. nap: A törvény forrása – Biblia egy év alatt podcast

Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre.

Bileám áldásai.

Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz, és beszélj!” Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. Erre elkezdte beszédét e szavakkal:
„Balak elhozatott Aramból,
Moáb királya Kelet hegyei közül.
Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot!
Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját!

De hogy átkozhatnám meg azt,
akit Isten nem átkoz?
Hogyan esdhetném le a haragot,
amikor az Úr nem haragszik?

Látom őt a sziklák csúcsáról,
igen, látom a halmok tetejéről:
Lám, ez a nép magányosan vándorol,
nem tartozik a többi nép közé.

Ki tudná számba venni Jákob porát?
Ki tudná följegyezni
Izraelnek csak a negyedét is?
Bár az igazak halálával halhatnék meg én is,
s olyan lenne a végem, mint az övék!”

Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod – igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod –, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?”
Akkor fölemelte szavát, s elkezdte:
„Nos, Balak, halljad!
Cippor fia, figyelj rám!

Nem ember az Isten, hogy hazudjék,
nem ember fia, hogy visszakozzék.
Mond-e valamit, hogy meg ne tenné?
Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?

Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam,
így áldani fogom,
s nem vonok vissza belőle semmit.

Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót,
nem tapasztaltam Izraelben
semmi nyomorúságot.
Vele van Istene, az Úr,
fel-felharsan a királyi ének.

Isten, aki kivezette Egyiptomból,
olyan neki, mint bivalynak a szarva.

Nem szól Jákob ellen semmi előjel,
Izrael ellen semmi jövendölés!
Mindig idejében hirdeti majd
Jákob és Izrael,
mit akar tenni az Isten.

Nézd, mint a nőstény oroszlán,
olyan ez a nép,
oroszlán módjára fölkel,
s nem nyújtózik el,
míg zsákmányát szét nem marcangolja,
áldozata vérét ki nem issza.”

Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Válás.

Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.

Egyéb törvények.

Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. Ne vedd el zálogba a kézimalmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt.
Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok.
Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le, és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt!
Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád.
Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal.
Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját.
Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
Amikor vita támad két ember között, és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát s a vétkes vétkességét, a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre, és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket.
Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben.
Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!

A sógorházasság.

Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: „Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.” A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik, és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját, és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: „A mezítlábas házanépe.”

Szeméremsértés verekedés alkalmával.

Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.

A mértékek védelme.

Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal.
Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A NÉP BŰNVALLOMÁSA

(Alleluja!)
Magasztaljátok az Urat, mert jó:
irgalma örökké megmarad.

Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit?
Ki hirdetheti minden dicsőségét?

Boldogok, kik szem előtt tartják
parancsait,
és az igazsághoz szabják tetteiket
minden időben.

Emlékezzél meg rólam, Uram,
emlékezzél meg jóságosan népedről,
segítségeddel siess hozzám!

Hogy felüdítsen választottaid boldogsága,
hogy örüljek néped örömének,
és együtt dicsekedjem örökségeddel.

Vétkeztünk, ahogy atyáink is,
szembeszegültünk
és gonoszat műveltünk.

Egyiptom földjén atyáink
nem becsülték meg csodáidat,
nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra;
a Vörös-tengernél
a Fölséges ellen lázadtak,

mégis megmentette őket neve miatt,
hogy kinyilvánítsa hatalmát.

Parancsot adott a Vörös-tengernek,
s az szárazzá vált;
úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.

Gyűlölőik hatalmából kimentette őket,
s kiszabadította az ellenség kezéből.

Ellenségüket elborította a víz,
egy sem maradt életben közülük.

Erre hittek szavának és zengték dicséretét.

Ám hamar elfeledték, amit tett,
és nem akartak bízni a szavában.

A pusztában saját vágyukat követték,
a kietlen földön kísértették az Istent.

Megadta nekik, amit követeltek,
de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.

A táborban irigykedtek Mózesre,
s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.

Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant,
eltemette Abiron hadát.

Lobogó láng csapott fel seregeik ellen,
és megemésztette a vétkeseket.

A Hórebnél borjút formáltak maguknak,
leborultak az arany képmás előtt.

Dicsőségét fölcserélték a bika képével,
amely szénával táplálkozik.

Elfeledték Istent, aki megmentette őket,
s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.

Csodadolgokat Kám földjén,
félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket,
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját,
és ne hozzon pusztulást rájuk.

Ócsárolták az ígéret földjét,
nem bíztak meg ígéretében.

Sátraikban pártütés támadt,
és nem hallgattak az Úr szavára.

Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik,
hogy eltiporja őket a pusztában.

Szétszórja nemzetségüket
a pogányok között,
elszéleszti őket messze országokba.

Meghajoltak Baal-Peor előtt,
és ettek a halotti áldozatból.

Gonosz tetteikkel haragra ingerelték,
ezért súlyos csapás érte őket.

De fölkelt Pinchasz és ítélkezett,
erre megszűnt a csapás.

Ez érdemül számított neki,
nemzedékeken át mindörökre.

Majd ismét megharagították Meriba vizénél,
miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.

Mert megkeserítették a lelkét,
meggondolatlanul szólt az ajka.

Nem irtották ki a népeket,
amelyeket az Úr megnevezett.

Összeadták magukat a pogányokkal,
és utánozták tetteiket.

Az ő isteneiknek szolgáltak,
és ez lett a vesztük.

Saját fiaikat áldozatul adták,
és leányaikat a démonoknak.

Ártatlan vért ontottak,
fiaik és leányaik vérét
Kánaán isteneinek vitték áldozatul.
Így vérrel szennyezték be földjüket,

tetteikkel megfertőzték magukat,
gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.

Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen,
öröksége iszonyat tárgya lett számára.

A pogányok kezébe adta őket,
s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

Ellenségeik elnyomták őket,
öklük lesújtott rájuk.

Majd újra meg újra megmentette őket,
de álnokságukkal ingerelték,
és visszaestek vétkeikbe.

Ám ismét rátekintett nyomorúságukra,
mihelyt meghallotta könyörgésüket.

Szövetségére gondolt és irgalmas lett,
nagy irgalmában
megváltoztatta szándékát.

Engedte,
hogy részvétet találjanak azoknál,
akik őket fogságba hurcolták.

Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk,
és vezess haza a pogány népek közül!
Hogy magasztaljuk szent nevedet,
és téged dicsérve dicsekedhessünk.

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene
mindörökké!
Mondja az egész nép: Úgy legyen!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük igéd ajándékát. Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket a 106. zsoltárral, összefoglalva, hogy mit tettél értünk és mennyi mindenért köszönettel tartozunk neked. Arra hívsz, hogy emlékezzünk a te hűségedre és a mi megtörtségünkre, hogy hányszor eltávolodtunk tőled. És te mégis folyamatosan szólongatsz minket, hogy térjünk vissza hozzád… Kérünk, ma is szólíts bennünket a visszatérésre! Add nekünk ma a bűnbánat lelkét, a bizalom és az irgalmadba vetett hit lelkét és add nekünk Szentlelkedet, hogy ma és mindennap a te néped lehessünk! Ezt kérjük a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen.

Elmélkedés

Folytatódik Balak és Bileám története. Még néhány alkalommal Balak megpróbálja meggyőzni Bileámot, hogy átkozza meg Izrael népét, de nem jár nagyobb sikerrel, mint eddig. Érdekes az, amit ezzel az esettel kapcsolatban akár az Újszövetségben, akár a korai egyházatyáknál olvasunk, ahogy erről tegnap beszéltem: Bileám egyik helyen sem pozitív szereplő. Noha az eredeti történetben úgy tűnik, mintha Bileám azt tenné, amit Isten kér tőle, mondván: „Csak azt fogom mondani, amit Isten akar, hogy mondjak”. És tényleg azt is mondja. Mégis, az értelmezés azt tartja róla, hogy ő egy felbérelt ember, aki a maga javát keresi, és nem feltétlenül azért teszi meg Isten akaratát, mert az az Isten akarata, hanem mert hajlik rá, hogy azt mondja, amiért fizetik. De Isten ebben megakadályozza őt. Isten arra használja Bileámot, hogy megáldja az ő népét. A tegnapi szövegben Isten egy szamarat használt, hogy az ő szavát hirdesse, ma pedig egy ilyen alkalmatlan embert használ Bileám személyében szavai hirdetésére. Néhány napon belül kiderül, mi fog még történni, amellett, hogy Isten megáldja az ő népét. Csak várjátok ki!

A Második Törvénykönyv fejezetei további előírásokat tárnak elénk. Vannak köztük házassággal, bűncselekményekkel és az azokért járó büntetésekkel kapcsolatos törvények. A közös bennük, hogy a törvény forrása minden esetben az Úr. Ő adja ezeket a bölcs törvényeket. De miért is van ezekre a törvényekre szükség? A mai olvasó számára némelyik feleslegesnek vagy tetszőlegesnek tűnhet. De ha már próbáltatok szervezni életetekben valamit, legyen az egy csapat gyerek labdajátéka vagy egy családi, munkahelyi társasjátékozás, kártyázás, ismerős lehet, hogy a szervezés közben hamar azon kapjátok magatokat, hogy szabályokat állítotok fel. Miért? Mert az emberek megszegik a szabályokat. Például egy kidobós labdajátékban, ha az egyik gyerek a másikat fejen dobja, ami ugye kerülendő a sérülés lehetősége miatt, máris dönteni kell: szabályos-e így a találat. És létrejön egy új szabály, ami kimondja, hogy nem, ha a fejeden ér a labda, akkor nem estél ki.

Ehhez hasonló a helyzet a 24. és 25. fejezetben is. Olyan esetek kerültek elő a nép körében, amivel kapcsolatban törvényekre volt szükség. Néhány törvény megfontoltnak tűnik, mások pedig elég véletlenszerűnek. Például a böngészéssel kapcsolatos törvény nagyon szép és megfontolt: a szüret után ottmaradt gabona- és szőlőszemeket vagy olívabogyókat hagyd meg az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek. Ugyanígy a botozás kapcsán, a törvény szerint nem szabad 40 ütésnél többet kiszabni, mert az már módfelett megszégyenítené a bűnöst.

Miért? Mert a negyvennél több ütés már megalázná az embert. Jézus Krisztus esetében azonban – a torinói lepel tanúsága szerint – azt látjuk, hogy őt jóval több mint negyvenszer megkorbácsolták. Miért? Mert nem a zsidó törvények szerint jártak el. Azt tették, amit a rómaiak akartak. Pedig a törvény éppen azért szabott határt az ütések számának, hogy az embert ne alázzák meg.

És rögtön ezután jön a következő parancs: Ne kösd be az ökör száját, amikor gabonát csépel! Elsőre ez kicsit véletlenszerűnek tűnik. De miről is szól ez valójában?

Arról, hogy az ökör, miközben dolgozik, miközben tapossa a gabonát, közben ehet is belőle. Ahogy jár-kel és végzi a munkáját, táplálkozhat. És ebben megjelenik egyfajta szelíd gondoskodás még az állatok iránt is, ami Izrael népének törvényeiben is helyet kap. Azt fogjuk felfedezni, ahogy tovább haladunk a Szentírásban, hogy sokszor nem azt kapjuk, amire számítunk, hanem azt, amire valóban szükségünk van. És ez óriási ajándék.

Ha már ajándékokról beszélünk: a 71. nap van. Szép munka, őszinte elismerésem mindenkinek! Ahogy igyekszünk hűségesek maradni, ahogy egyre inkább az Úrra támaszkodunk az imádságban, és ahogy engedjük, hogy az ő igéje formálja a gondolkodásunkat, a szívünket, a látásmódunkat – imádkozzunk egymásért!

Én imádkozom érted. Tudom, minden nap elmondom, de azért, mert tényleg minden nap imádkozom érted. Nem vagy egyedül. És mi sem vagyunk egyedül. Itt vagyunk egymásnak. Úgyhogy, gyerünk, imádkozzunk tovább együtt!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

3 hozzászólás

  1. Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot mindenkinek Ámen 🙏🙏🙏