71. nap: A törvény forrása – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, köszönjük igéd ajándékát. Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket a 106. zsoltárral, összefoglalva, hogy mit tettél értünk és mennyi mindenért köszönettel tartozunk neked. Arra hívsz, hogy emlékezzünk a te hűségedre és a mi megtörtségünkre, hogy hányszor eltávolodtunk tőled. És te mégis folyamatosan szólongatsz minket, hogy térjünk vissza hozzád… Kérünk, ma is szólíts bennünket a visszatérésre! Add nekünk ma a bűnbánat lelkét, a bizalom és az irgalmadba vetett hit lelkét és add nekünk Szentlelkedet, hogy ma és mindennap a te néped lehessünk! Ezt kérjük a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen.
Elmélkedés
Folytatódik Balak és Bileám története. Még néhány alkalommal Balak megpróbálja meggyőzni Bileámot, hogy átkozza meg Izrael népét, de nem jár nagyobb sikerrel, mint eddig. Érdekes az, amit ezzel az esettel kapcsolatban akár az Újszövetségben, akár a korai egyházatyáknál olvasunk, ahogy erről tegnap beszéltem: Bileám egyik helyen sem pozitív szereplő. Noha az eredeti történetben úgy tűnik, mintha Bileám azt tenné, amit Isten kér tőle, mondván: „Csak azt fogom mondani, amit Isten akar, hogy mondjak”. És tényleg azt is mondja. Mégis, az értelmezés azt tartja róla, hogy ő egy felbérelt ember, aki a maga javát keresi, és nem feltétlenül azért teszi meg Isten akaratát, mert az az Isten akarata, hanem mert hajlik rá, hogy azt mondja, amiért fizetik. De Isten ebben megakadályozza őt. Isten arra használja Bileámot, hogy megáldja az ő népét. A tegnapi szövegben Isten egy szamarat használt, hogy az ő szavát hirdesse, ma pedig egy ilyen alkalmatlan embert használ Bileám személyében szavai hirdetésére. Néhány napon belül kiderül, mi fog még történni, amellett, hogy Isten megáldja az ő népét. Csak várjátok ki!
A Második Törvénykönyv fejezetei további előírásokat tárnak elénk. Vannak köztük házassággal, bűncselekményekkel és az azokért járó büntetésekkel kapcsolatos törvények. A közös bennük, hogy a törvény forrása minden esetben az Úr. Ő adja ezeket a bölcs törvényeket. De miért is van ezekre a törvényekre szükség? A mai olvasó számára némelyik feleslegesnek vagy tetszőlegesnek tűnhet. De ha már próbáltatok szervezni életetekben valamit, legyen az egy csapat gyerek labdajátéka vagy egy családi, munkahelyi társasjátékozás, kártyázás, ismerős lehet, hogy a szervezés közben hamar azon kapjátok magatokat, hogy szabályokat állítotok fel. Miért? Mert az emberek megszegik a szabályokat. Például egy kidobós labdajátékban, ha az egyik gyerek a másikat fejen dobja, ami ugye kerülendő a sérülés lehetősége miatt, máris dönteni kell: szabályos-e így a találat. És létrejön egy új szabály, ami kimondja, hogy nem, ha a fejeden ér a labda, akkor nem estél ki.
Ehhez hasonló a helyzet a 24. és 25. fejezetben is. Olyan esetek kerültek elő a nép körében, amivel kapcsolatban törvényekre volt szükség. Néhány törvény megfontoltnak tűnik, mások pedig elég véletlenszerűnek. Például a böngészéssel kapcsolatos törvény nagyon szép és megfontolt: a szüret után ottmaradt gabona- és szőlőszemeket vagy olívabogyókat hagyd meg az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek. Ugyanígy a botozás kapcsán, a törvény szerint nem szabad 40 ütésnél többet kiszabni, mert az már módfelett megszégyenítené a bűnöst.
Miért? Mert a negyvennél több ütés már megalázná az embert. Jézus Krisztus esetében azonban – a torinói lepel tanúsága szerint – azt látjuk, hogy őt jóval több mint negyvenszer megkorbácsolták. Miért? Mert nem a zsidó törvények szerint jártak el. Azt tették, amit a rómaiak akartak. Pedig a törvény éppen azért szabott határt az ütések számának, hogy az embert ne alázzák meg.
És rögtön ezután jön a következő parancs: Ne kösd be az ökör száját, amikor gabonát csépel! Elsőre ez kicsit véletlenszerűnek tűnik. De miről is szól ez valójában?
Arról, hogy az ökör, miközben dolgozik, miközben tapossa a gabonát, közben ehet is belőle. Ahogy jár-kel és végzi a munkáját, táplálkozhat. És ebben megjelenik egyfajta szelíd gondoskodás még az állatok iránt is, ami Izrael népének törvényeiben is helyet kap. Azt fogjuk felfedezni, ahogy tovább haladunk a Szentírásban, hogy sokszor nem azt kapjuk, amire számítunk, hanem azt, amire valóban szükségünk van. És ez óriási ajándék.
Ha már ajándékokról beszélünk: a 71. nap van. Szép munka, őszinte elismerésem mindenkinek! Ahogy igyekszünk hűségesek maradni, ahogy egyre inkább az Úrra támaszkodunk az imádságban, és ahogy engedjük, hogy az ő igéje formálja a gondolkodásunkat, a szívünket, a látásmódunkat – imádkozzunk egymásért!
Én imádkozom érted. Tudom, minden nap elmondom, de azért, mert tényleg minden nap imádkozom érted. Nem vagy egyedül. És mi sem vagyunk egyedül. Itt vagyunk egymásnak. Úgyhogy, gyerünk, imádkozzunk tovább együtt!
Isten áldjon Kornél atya!
Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot mindenkinek Ámen 🙏🙏🙏
Köszönöm a tanítást, az imádságot. Imádkozom mindnyájunkért. Ámen