58. nap: Választott nép – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy ide hívtál ma újra minket. Hűséges Isten vagy, aki mindig visszahívsz magadhoz. Jóságodban segítesz, hogy mi is hűek maradjunk hozzád. Te akkor is hűséges vagy, amikor mi elfelejtkezünk rólad. Te sosem felejtkezel el gyermekeidről.
Segíts, Urunk, Istenünk, hogy teljesen hozzád tartozzunk, hogy hűségesek maradjunk, ne csak igéd olvasásában, hanem – ahogy korábban imádkoztuk – segíts, hogy meghalljuk Izraellel együtt, hogy hozzád tartozunk mindenünkkel, amink van! Segíts, hogy akkor is teljes valónkkal tudjunk szeretni, amikor gyengék vagyunk, amikor küzdünk, amikor elbukunk. Tudjuk, hogy te sohasem hagysz el minket és nem mondasz le rólunk.
Atyánk, bízunk benned, dicsőítünk téged, hálát adunk neked és Jézus nevében kérjük folytonos hűségedet. Ámen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Az egyik meglepő dolog a Számok könyvének 7. fejezetében a rengeteg ismétlés. Ezen kellett ma átverekedni magunkat. Őszintén, én minden egyes névnél vártam, hogy valami hátha változik, de nem. Mindegyikük ugyanolyan ajándékokat hozott. De végigolvastuk, mert ez Isten Igéje, ami ajándék a számunkra. Amiről itt olvasunk, már a Számok könyvének első fejezete előtt megtörtént: a szentély felszentelése. Mielőtt a szentélyben az imádás kezdetét vette, Izrael 12 törzsének képviselői Mózeshez és Áronhoz mennek, és átadják az áldozati ajándékokat és ajándékaikat a levitáknak. Így itt egy kis időutazásban van részünk, ahogy újra számba vesszük, mi történt az imádás megkezdéséig, tehát ez egy összefoglalása annak, ami eddig történt. Fontos, hogy észrevegyük: az imádás helyszínének létrejöttéhez, az oltár felállításához minden egyes törzs hozzájárult a felajánlásaival. Minden törzs ugyanazt hozta, ez teszi ismétlődővé ezt a fejezetet. Ugyanakkor ez Izrael népének alázatát is mutatja. Hiszen Júda törzse sem hoz többet, mint Manassze törzse, aminek az az értelme, hogy mind azt hozzák, amit az Úr kért.
A leviták két családja különleges ajándékot kap a 12 törzstől. Itt 12+1 törzsről beszélünk, hiszen József helyett két fia vált törzsalapítóvá: Efraim és Manassze. A plusz 1 törzs a leviták, ők nem hoznak ajándékokat. Azt látjuk, hogy Izrael törzsei hozzák az ökröket és a szekereket, s azokat Mózes Gerson és Merári családjának adja a szolgálatuk betöltésére. Gerson 2 szekeret és 4 ökröt, Merári pedig 4 szekeret és 8 ökröt kap. Viszont Kehát családja semmit sem kap. Miért? Emlékezzünk csak, mi volt a feladata Kehátnak és fiainak! Az ő feladatuk a szent tárgyak szállítása volt, amelyek arannyal borított akácfából készültek. Karikákon keresztül átdugott, arannyal fedett akácfa rudakkal szállították, és nem volt szabad szekérre tenni azokat. Ebből látszik, hogy Kehát családjának nem volt szüksége felajánlott szekerekre és ökrökre, mivel azok a tárgyak annyira szentek, annyira különválasztottak voltak, hogy azokat csak kézben lehetet vinni. Ez mutatja számunkra a szent tárgyak különlegességét. Ezt érdemes megjegyeznünk.
A Második Törvénykönyv 7. fejezetével kapcsolatban ahhoz a nehéz részhez fűznék megjegyzést, ami Kánaán népeinek irgalmatlan eltörlését parancsolja meg. De miért? – tehetjük fel a kérdést. A válasz nagyon egyértelmű, amit szintén visszatérően olvashatunk e könyv későbbi fejezeteiben, majd Józsue könyvében és gyakorlatilag a Biblia egészében: az Úristen azért foglal állást ilyen keményen a hettiták, periziták, jebuziták és a többi kánaáni néppel való keveredés ellen, mert Izrael népe majd hasonulni akar hozzájuk, és ezt már előre tudja az Úr.
Mózes ekkorra 38 éve vezeti az izraelitákat, és jól ismeri őket. Tudja, hogy ha megszerzik a földet, majd össze akarnak házasodni az ott élők leányaival, hasonulni akarnak hozzájuk. De Izrael népe nem lehet egy ezek közül, nem azért, mert ők különlegesek, ezt világosan meg is mondja, hanem mert az Úr szereti őket. Nehéz elfogadni, hogy Isten kiadja az ukázt: „Nincs kegyelem”. De mit akar ezzel mondani? Valami olyasmit, hogy a lényeg itt az, hogy nem lehettek olyanok, mint más népek, mert szeretlek benneteket. Ez nem azt jelenti, hogy a többi népet nem szeretem, de benneteket különleges szeretettel szeretlek. Rajtatok keresztül, a ti hűségeteken keresztül, a veletek való szövetségen keresztül, a veletek való kapcsolaton keresztül nyer majd áldást az egész világ! De előtte egy olyan földre mentek, ami veszélyes számotokra. Ahol, ha nem tartotok ki hűségesen a hitetekben, ha nem ismeritek el vagy elfelejtitek a szeretetemet irántatok, ha elhagyjátok a hiteteket, veszni hagyjátok a különlegességeteket, akkor a világ nem kapja meg az áldást. Akkor a rajtatok keresztül megvalósuló áldás meghiúsul. Mózesen keresztül újra megerősíti Isten, hogy ez nem az izraeliták nagyszerűsége miatt van így, hanem mert Isten szereti őket, kiválasztotta őket, hogy a világ megáldásában az ő eszközei legyenek. Ezt megelőzően viszont meg kell tartaniuk a hitet.
Ezt a hitet és hivatást nem dobhatjátok oda a más népekkel való összeházasodás kedvéért, akik nem hiszik azt, amit ti, akik nincsenek szövetségben az egy igaz Istennel. Ha ezt feladjátok, akkor nem lesztek azok, akikre a világnak szüksége van. Nektek különlegesnek kell lennetek, nektek különböznötök kell más népektől. Ha nem így tesztek, a világ nem kapja meg az áldást.
Látjátok, Isten itt hosszú távon gondolkodik. Az ő „hosszú távú gondolata” az, hogy: igen, most szeretlek benneteket, most választottalak ki titeket — de ez azt is jelenti, hogy most hűségesnek kell lennetek. A végső cél az, hogy megáldjuk a világot, de most, ebben az időben, különböznetek kell a világtól. Ez kemény beszéd lehet, ugyanakkor igaz beszéd. És ez az a szó, amellyel együtt fogjuk járni az utat. Nem ez a végső szó, hanem egy igaz szó, amely mentén tovább haladunk.
Testvéreim, imádkozom értetek, különösen akkor, amikor nehéz vagy kihívást jelentő olvasmányokhoz érkezünk. Olvasni fogunk csatákról, ahogy korábban is említettem. Olvasni fogunk erőszakról is — sajnos ez az élet valósága, és őseink, Izrael népének valósága, melyet az Úr kiválasztott. De nagyon meghatározott szerepre választotta ki népét az üdvösségtörténetben: arra, hogy hűségesek legyenek, hogy végső soron Isten megáldhassa a világot általuk.
