55. nap: Engedelmesség Istennek – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, olvassuk, imádkozzuk a 88. zsoltár szavait és tudjuk, hogy közel vagy hozzánk a lelki sötétség idején, közel vagy, amikor egyedül vagyunk és magányosnak, elszigeteltnek érezzük magunkat. Ezt az imát adtad az ajkunkra, ezt a zsoltárt, amit a hagyomány szerint Jézus is imádkozott, mikor elhagyták a barátai, és Kajafás, a főpap börtönében volt, mielőtt átadták Pilátusnak, hogy igaztalanul halálra ítélje; az utolsó éjjelét abban a börtönben töltötte. Urunk Istenünk, úgy tudjuk, hogy a te Fiad, Jézus maga is elmondta ezt az imát: „Csak a sötétség a társam”. De amikor sötétségben, éjben járunk, tudjuk, hogy a sötétség nem sötét neked. És amikor sötétségben vagyunk, nem vagyunk egyedül, mert te otthonoddá tetted a sötétséget Fiad, Jézus elhagyatottságában és elutasítottságában. Urunk Istenünk, segíts, hogy a sötétségben is meglássuk arcodat. Segíts, amikor a sötétségünktől nem látjuk, hogy te jelen vagy! Segíts, hogy mindig legyen bizodalmunk benned! Ezt imádkozzuk Jézus nevében, annak a Jézusnak a nevében, aki belépett a sötétségbe értünk. Szeretünk téged és kérünk téged, hallgasd meg az imánkat! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
Elmélkedés
Azért imádkozom így, mert a mai zsoltár különleges. A 88. zsoltár az egyetlen, ami a sötétséggel ér véget. A többi zsoltárnak van egy reményteli zárlata még fájdalmak közepette is. Még az elkedvetlenedés, zaklatottság, kudarc ellenére is egy ígérettel fejeződnek be, kivéve a 88-ast, ahol a zsoltáros azt mondja: „már csak a sötétség ölel körül”. De, ahogy most imádkoztam: meg vagyok győződve arról, hogy Isten a sötétségben is ott van velünk, még ha mi nem is fedezzük fel Őt.
Most újra szeretném kontextusba helyezni a Számok könyvét és a Második Törvénykönyvet, kicsit ismétlésként. Szóval a Számok könyve a pusztai vándorlás elejét mutatja, még nem kezdték meg a vándorlást. Még nem kapták meg a feladatot, hogy elfoglalják az ígéret földjét. 13 hónappal vagyunk a szolgaságból való szabadulás után, a második év elején. Ehhez képest a Második Törvénykönyv a 38 évvel későbbi, a pusztai vándorlás utáni állapotot mutatja be. Itt Mózes az utolsó beszédét intézi a néphez, mielőtt Izrael bevonul az ígéret földjére, ő pedig az Úrhoz tér, befejezi földi életét. Ezt jó, ha fejben tartjuk, mikor a két könyv történeteit olvassuk. A Számok könyvében a nép összeírásáról és a levitákról hallottunk éppen, a Második Törvénykönyvben pedig Isten és a nép különleges kapcsolatáról, a szövetség megtartásának fontosságáról, valamint a nép hűtlenségének és Isten hűségének példáiról. Ezt követően ismétli meg a törvényeket, melyeket meg kell tartaniuk.
Engedjetek meg még néhány további megjegyzést röviden. A Számok könyvében Lévi törzsében nem csak Áron fiai vannak, hanem a merariták, a kehátiták és a gersoniták. Nekik mind különböző feladataik vannak. A 4. fejezetben arról hallunk, hogyan szállítják a szent sátor tartozékait, a szent tárgyakat. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a legszentebb tárgyak annyira szentek voltak, hogy a kehátiták, gersoniták és merariták nem érinthették őket. Rudakkal kellett szállítaniuk azokat. Csak Áron fiainak családja, a felszentelt papok közelíthettek ezekhez a szent tárgyakhoz. Más családoknak is megvolt a maga feladata. Ez azért fontos, mert itt egyértelműen elhangzik, hogy Isten minden családnak kijelölte a szolgálati területét a Mózes által adott utasításokon keresztül. Ezt fontos megértenünk. Erről beszél Szent Pál is, amikor elmondja, hogy sok tagja van a testnek, de a test egy, és hogy a szem nem mondhatja a kéznek, hogy nincs rád szükségem, vagy a fül a lábnak, hogy nincs rád szükségem. Az egész test fontos. Tehát Lévi egész törzse fontos. Ők képviselik Izrael népének elsőszülötteit. És itt van a négy család, akik közül csak Áron fiai lehettek papok, de a másik háromnak is megvan a fontos szerepe, feladata, amit ugyanúgy Isten jelölt ki számukra, mint Áron fiainak a papi szolgálatot.
Isten ismeri a te életedet is, ismer téged. Isten jelölt ki téged is a meghatározott feladatodra. Van egy csodálatos, Küldetésem van című ima Szent John Henry Newmantől, melyből néhány sor így hangzik: „Arra vagyok teremtve, hogy olyasmit tegyek és olyasvalaki legyek, amire senki más nem teremtetett. Megvan a saját helyem Isten terveiben, Isten világában: olyan hely, amelyet senki más nem foglal el. … Isten ismer engem, és nevemen szólít. Olyan feladatot bízott rám, amelyet senki másra nem bízott. Megvan a saját küldetésem. Valamiképpen szükséges vagyok a céljaihoz.”(Tőzsér Endre fordítása). Számít az életed, ezt kommunikálja felénk Isten, ezt mondja el ez a kissé unalmas és lényegtelennek tűnő 4. fejezet a Számok könyvéből.
Ha már előre lapoztatok, akkor láthattad, hogy Mózes hamarosan átadja a törvényt. A Második Törvénykönyv 5. fejezetében elmondja a népnek a tízparancsolatot, majd továbbhalad a jövőre vonatkozó nagyobb parancsolatok felé, de az első dolog, amit meg kellett tennie, az a következő figyelmeztetés volt: Az Úr Isten megtiltja nektek, hogy bármilyen faragott képet készítsetek, mert ezt tették az őseitek. Szóval Isten Mózes révén közli: „Tudom, mit akarsz tenni. Más felé, lényegében bálványok felé akarod fordítani a szívedet. És ezt nem szabad megtennetek.”
Tehát ma mindannyian jegyezzük meg ezt a tényt, hogy Isten Igéje, és az, amit oly sokféleképpen tesz, megtisztít minket, emlékeztet minket az igazságra. Emlékeztet arra az igazságra, hogy Isten hűséges, ismeri a nevünket, konkrét feladatot bízott ránk. Arra, hogy számítunk, és arra is, hogy Ő valóban Isten akar lenni az életünkben: nem fordulhatunk hamis istenekhez.
Imádkozzunk továbbra is egymásért, mert — testvérek — eljutottatok az 55. naphoz, ami tényleg fantasztikus. De továbbra is szükségünk van arra, hogy imádságban hordozzuk egymást. Tudom, hogy a Biblia egy év alatt közösségek továbbra is szépen haladnak, és az emberek nemcsak imáikkal, hanem szavaikkal is támogatják egymást. Erre szeretnélek külön is bátorítani mindnyájatokat.
Ha még nem találtál ilyen közösséget, ahol megoszthatjátok egymással a tapasztalataitokat, mindenképpen keress egyet. Mi is igyekszünk majd segíteni, hogy kapcsolódni tudj egyhez, de ha mi nem is tudunk segíteni, biztos vagyok benne, hogy Isten meg fogja tenni. Mert a Biblia — még ha esetleg egyedül is hallgatod — nem magánkönyvnek készült. Arra hivatott, hogy nyilvánosan hirdessék. Ezért van ez a podcast, és ezért hallgathatod most te is. Egy nagy közösség része vagy. A meghívásom tehát az, hogy imádkozz továbbra is a közösségért. Én is imádkozom érted. Kornél atya vagyok. Alig várom, hogy holnap újra találkozzunk Isten igéjével és veled. Legyen nagyon gyümölcsöző napod, hiszen olyan helyed és feladatod van a világban, amit senki más nem kapott, amit senki más nem tud helyetted elvégezni.
