53. nap: Izrael 12 törzse – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, köszönjük igédet. Köszönjük, hogy bízol bennünk és ránk bízod szavad. Köszönjük, hogy megosztod velünk, hogy ki vagy. Köszönjük, hogy megtartod ígéreteidet, hogy hűséges vagy népedhez. És köszönjük a lehetőséget, hogy ma is kapcsolatba léphetünk veled kinyilatkoztatott szavaid által. Hálát adunk neked a zűrzavarban és a világosságban, akkor is, ha nem vagyunk lelkesek és akkor is, ha kegyelmed és Lelked előre mozdít és lelkesít minket.
Urunk, Istenünk, ha kinyilatkoztatott szavadat bármikor halljuk vagy olvassuk, tudjuk, hogy jelen vagy, hogy itt vagy velünk. Tudjuk, hogy mondanivalód van számunkra, felfedsz valamit számunkra a szívedből és megmutatsz valamit nekünk a saját szívünkről is. Adj nekünk világosságot oda, ahol zavar uralkodik, és adj lelkesedést a fásultaknak! Ahol hiányzik a buzgóság, ott adj örömet és szeretetet irántad, ma és mindennap!
Ezt kérjük tőled Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Számok könyve első pillantásra úgy tűnhet, hogy megszervezi az izraeliták életét, hogyan vonuljanak, hogyan és hol táborozzanak. Ez igaz is. A tábor középpontja a szent sátor, ahol Isten jelen van köztük, s körülötte laknak a leviták. Ettől kifelé minden irányban táborozik Izrael 12 törzse. A táborozás rendjének fontos szimbolikája van. Lehet, hogy emlékeztek is rá – még a Teremtés könyvében volt szó róla –, hogy a legtekintélyesebb törzs Júda törzse volt. Vezetője neve is ismerősen csenghet: Nachson, Amminadab fia. Máté evangéliumának elején találkozunk ezekkel a nevekkel, amikor Jézus családfáját olvassuk Ábrahámtól Józsefig, és Jézusig. Ezen a nemzetségtáblán a Júda törzséből származó nevek listáján haladunk végig, hiszen Jézus Júda törzséből származik. Júda lett a legelső törzs, aki az egész világnak szóló elsőszülöttségi áldást kapja, habár ő a negyedik volt Jákob fiai sorában. Júda törzse a táborozáskor az első sorban helyezkedett el, keletre a szent sátortól. A kivonulási sorrendben is ő ment elől, amikor a pusztában vándoroltak, és a csatákban is. Júda neve azt jelenti: dicsőít. Ez illik ahhoz, aki elől megy – és hozzánk is.
A 2. fejezetben itt egy csomó név, számok, irányok – gondolhatod, hogy mindez nem sokat mond neked. Valójában pedig nagyon sok mindent elmond. Először is azt, hogy Isten a rend Istene, és még ennél is többet. Gondoljunk csak bele: korábban ez a nép rabszolga volt, nem volt társadalmi rendszerük. Mostanra már megkapták a törvényeket, a Második Törvénykönyvben pedig Mózes újra kihirdeti azokat szép sorjában, ahogyan haladunk előre a következő napokban. Ne felejtsük el: Isten teszi őket néppé, egy néppé, akiknek megvan az erejük ahhoz, hogy szabadok legyenek. Csak gondoljunk bele, milyen nehéz lehetett úgy megkapni a szabadságot, hogy előtte nemzedékeken keresztül egész életüket rabszolgaként élték le. Hirtelen ott a szabadság, hirtelen ott vannak a pusztában, de Isten törvényei emlékeztetik őket arra, kik is ők, mint nép. Ezért nagyon fontos, hogy Izrael törzsei fel vannak osztva családokra, Izrael családjaira. Ez segít nekik, hogy megtalálják az identitásukat. „Nem csak Izrael egyik törzséhez tartozom, hanem ehhez a konkrét törzshöz.” S ez nemcsak úgy általában egy törzs vagy család, hanem egy konkrét család egy konkrét családfő vezetése alatt. Ez nagy erővel alapozza meg egy ember identitását.
Tehát Isten egyfajta tábori rendet és identitást ad nekik. Megkapják a táborállítási rendjüket úgy, hogy minden a szent sátor köré legyen rendezve. Isten jelenléte van mindennek a központjában: az identitásuk centrumában, ami meghatározza, hogy kik is ők, és annak a középpontjában, amit tesznek. Miért? Mert előzőleg szolgák voltak és most Isten tanítja őket, hogyan váljanak olyan néppé, aki tud szabadon élni, aki tud jól, helyesen élni. Hogy ne visszaéljenek a szabadsággal, hanem szabadságban éljenek. Nyilvánvalóan a történet azért ennél bonyolultabb, nem megy minden zökkenőmentesen, mert, hogy ők nem feltétlenül élnek még ennek megfelelően. De Isten lassanként alakítja, formálja őket, ahogy minket is.
Szóval, ez a tábor rendje. Júda megy elől. A dicsőítő megy elől. És ez tanulság mindannyiunknak: ha arról van szó, hogy hogyan kezdjük a napunkat, fontos, hogy legalább egy percet szánjunk Isten dicsőítésére, engedjük a dicsőítést előre, dicsőítsük Istent hűségéért, mindennap megújuló jóságáért, kegyelméért!
Ennyit a Számok könyvéről. A Második Törvénykönyv 2. fejezetében Mózes összefoglalja a vándorlás történetét. Itt most az edomiták földjén mennek át, és Isten azt mondja, ne támadjátok meg őket, mert ők Ézsau leszármazottai. Ézsau Jákob, más néven Izrael ikertestvére, tehát rokon nép, ezért ne támadjátok meg őket! Békében haladjatok át köztük, élelmet és vizet vegyetek tőlük pénzért. Majd az ammoniták földjére mennek, ami Lótnak, Ábrahám unokaöcsének földje. Őket se támadjátok meg, mert a családhoz tartoznak, távoli rokonok! Nekik adtam ezt a földet és én hűséges vagyok. Nektek is megadom a földeteket, de nem ezeket.
Nagyon fontos ennek mélységét is megértenünk, hogy dicsőíteni tudjuk Istent az ő hűségéért.
Később Mózes beszámol a csatáról Szichonnal, az amoriták királyával, amelynek leírását majd a Számok könyve 21. fejezetében találjuk. És újra egy számunkra zavaró részhez értünk. Nagyszerű, hogy Izrael népét az Úr háború nélkül vezeti át az edomiták és az ammoniták földjén, de ezek után csatákkal, erőszakkal találkozunk, és nem vagyunk hozzászokva, hogy Istent az erőszakkal hozzuk kapcsolatba. Ugyanakkor el kell fogadnunk ezt a kényelmetlen érzést. Nagyon is érthető ez az érzés, de először is ki kell mondanunk: rendben, elfogadom, hogy számomra ez kellemetlen érzés. Ha nem tudom elfogadni a realitást, hogy Izrael népének meg kellett harcolnia az ígéret földjéért, akkor is meg kell nyugodnunk ennél a résznél, mert van magyarázat, és ez nem kimagyarázás, hanem egy mélyebb megértése annak, hogy Isten hogyan cselekszik egy erőszakos világban. Nem kívánja az erőszakot az erőszak kedvéért, nem kívánja a halált. A Bölcsesség könyvében éppen azt olvassuk, hogy „a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét a pusztulásban” (Bölcs 1,13). Tudjuk, hogy Isten nem leli örömét az erőszakban és a halálban. Egyáltalán nem. De egy megtört és erőszakos világban élünk. Sajnos így bánunk egymással. Van mélyebb magyarázat, ezért arra kérek mindenkit, hogy tartson ki, mert jön még mélyebb magyarázat, de még több erőszak is. Ez, hogy úgy mondjam, a történet része. Ez olyan, mint amikor a családban megélünk csodálatos időszakokat, de vannak nagy veszekedések is, vannak hősök a családban, és vannak gazemberek. Vannak dicsőséges pillanatai a családunk történetének és vannak szégyenfoltjai. És ez így van Isten családjában is. Isten családja nagyon hasonló. Tehát, várakozzunk türelemmel, és ez az egész értelmet fog nyerni. Mindeközben hagyjuk, hogy Júda menjen elöl. Legyen a dicsőítésé az első szó. Alakítsuk úgy az életünket, ahogyan az izraeliták sátrai álltak a szent sátor körül.
Isten legyen életünk középpontjában! Mert amikor Ő van az életünk középpontjában, és a dicséret száll fel elsőként, akkor semmi sem állíthat meg bennünket, hiszen Ő van a középpontban, és mi az Ő oldalán állunk.
Imádkozzunk és imádkozzatok egymásért! Ez az 53. nap, és szépen haladunk előre. De könnyű elakadni, könnyű elterelődni, könnyű letérni az útról. Ezért maradjunk az úton, és adjuk meg ma Istennek azt a dicséretet, amely Őt megilleti!










Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést szép napot mindenkinek aki részt vesz az egy év biblia imában Ámen 🙏🙏🙏