BIY HU cover 42. nap

42. nap: Erkölcsi törvények – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Egyiptom és a Kivonulás

3. A SZÖVETSÉG MEGKÖTÉSE

Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.” Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

Mózes a hegyen.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.” Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IV. A SZENTSÉG TÖRVÉNYE

Az állatok levágása és feláldozása.

Az Úr ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek: Ha egy Izrael népéből való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül, hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezőn akarnak bemutatni, és így csináljanak belőle közösségi áldozatot az Úrnak. A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak. Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára. Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égőáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül, hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből. Ha Izrael házából bármelyik ember vagy bármelyik köztetek élő idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népből. Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért. Ha valaki Izrael fiai vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel. Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani. Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz. De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bűnének súlya ránehezedik.”

A házasélet.

Az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját. Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. Senki ne közeledjék vérrokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr. Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl apád nővérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste. Ne fedd föl anyád nővérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste. Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége. Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége. Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne. Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében. Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi. Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz. Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr. Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek. Mindezeket az utálatos dolgokat annak a földnek a lakói követték el, amely előttetek van, és tisztátalanná lett a föld. Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az. Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

78 (77). ZSOLTÁR. ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI TETTEI

(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek, amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez. Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni. Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak. Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején. Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni. Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta. S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel. Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek. Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?” S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?” Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen. Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében. De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen. Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet. Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül. Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat. De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt, Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette. De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt. Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett. Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána. Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk. Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki. Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen. Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját. Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza. Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban! Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének. Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket. Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején; amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék. Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak. A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét. Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel. Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta. Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól. Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra. Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat. Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger. Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett. Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette. Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét. Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek. Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték. Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen. Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott. Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta. Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen. Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez; papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad. De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől. Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk. József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem. Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett. Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el. Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük neked szavaidat! Köszönjük ezt a nagyszerű zsoltárt, amely emlékeztet mindarra, amit az életünkben teszel. Életünk egyik nagy kísértése, hogy elfeledjük mindazt, amit teszel, hogy elfeledjük erődet, jóságodat és az irántunk való szeretetedet, és hogy küzdöttél értünk. Sokszor és sokféle módon emlékeztetsz minket arra, hogy harcolsz értünk, nekünk pedig meg kell nyugodnunk Benned!

Uram, a 78. Zsoltár felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen jó vagy, és hogy mi mennyire ingatagok vagyunk. Uram segíts, ha hűtlenek voltunk Hozzád. Ha eltévelyednénk, vonj vissza a Szívedbe minket! Ha eltávolodtunk tőled, most engedjük, hogy megragadd kezünket és szívünket és visszavigyél Önmagadhoz! Hozz haza minket! Hozz vissza Önmagadhoz, aki jó vagy, aki szeretsz minket, aki harcolsz értünk! Atyánk, Istenünk, kérünk, hallgasd meg imánkat Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nagy nap ez a mai! Nem csak azért, mert ma a hihetetlenül hosszú 78. zsoltárt olvastuk. (Lehet, hogy elvesztünk az olvasása közben, de ez a zsoltár nagyon jó arra, hogy időről időre visszatérjünk hozzá, hiszen emlékeztet minket Isten hatalmas tetteire, amelyet Izrael népével cselekedett.) Jelentős a mai nap azért is, mert a Kivonulás 24. és a Leviták 17. több okból is kiemelten fontos!

A Kivonulás könyve 24-ben Mózes áldozatot mutat be. Veszi a vér felét, és az oltárra hinti. A nép azt mondja: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk”, majd Mózes meghintette őket a vér másik felével. Ahogy tegnap is mondtuk, ez nem is áll olyan távol tőlünk. Ugyanez történik velünk is, rendszeresen. Valahányszor olyan emberek, akiket nem katolikusként neveltek, de elfogadják a katolikus hitet, hitvallást tesznek, s ezt mondják: „Hiszem és megteszem mindazt, amit a katolikus Egyház hisz, tesz és hirdet, Isten által kinyilatkoztatva”  – tulajdonképpen ugyanazt mondják, mint Izrael fiai a Kiv 24-ben. Szinte olyan ez, mint egy esküvői ígéret. Minden esküvőn két fél – először a férfi, aztán a nő – felajánlja magát, a másik pedig elfogadja őt. Hasonló történik itt a Kiv 24-ben. Izrael fiai felajánlják magukat, Mózes pedig elfogadja ezt és meghinti őket az áldozat vérével.

Ugyanez történik, amikor valaki leteszi a katolikus hitvallást és csatlakozik az Egyházhoz. A beavatásra készülők odalépnek a püspökhöz, vagy a megbízott paphoz, és felajánlják önmagukat. Ami hihetetlen, hogy mindkét esetben az áldozat vére pecsételi meg ezt a felajánlást. Mózes azt mondja, „ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek”. Mi pedig minden szentmisén ezt mondjuk, „ez a vér az új és örök szövetségé”. A vér ott van az oltáron, mi pedig magunkhoz vehetjük. Ez erősít meg minket ebben a szövetségben minden alkalommal, amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük. De nem csak megerősít, hanem az áldozat teljességében veszünk részt.

Mózes, Áron, Nadab és Abihu ehetnek és ihatnak az Úr jelenlétében. A szentmisében pedig mi vagyunk, akik ehetünk és ihatunk az ő igaz, eucharisztikus jelenlétében. Ezért is kiemelten fontos, hogy mi katolikusok megértsük, hogy az Ószövetség nem halott, hanem élő. Ismernünk kell az Ószövetséget, hogy igazán értsük az Újszövetséget, hiszen ebben veszünk részt minden alkalommal, amikor szentmisére megyünk.

Bár ez így egy hosszabb elmélkedés tárgya, de mindenképpen beszélnünk kell a Leviták 17-18-ról is. A Lev 18-ban a szexuális erkölcsről szóló szabályokat találunk. Nem csak határokat helyez a nép elé, hanem egy hosszabb listát azokról a szexuális kapcsolatokról, amelyekben tilos részt vennie Izrael népének.

A Bibliában vannak átmeneti szabályok – a Leviták könyvében is – amelyeken túlhaladtunk. Ezek mindössze az adott korra adtak törvényt az izraeli társadalomnak (pl. arról, hogyan különítse el magát a zsidóság a környező népektől). Olvashatjuk az istentiszteletről és imádásról szóló templomi szabályokat is. Van viszont egy harmadik csoport. Olyan törvények, amelyek megszegése mindig és mindenhol bűn. Ezt fontos tudnunk, ha valaki azt kérdezné, miért követünk bizonyos szabályokat a Bibliából, miközben másokat nem?

Az első két csoport törvényeit nem tartjuk be, hiszen nem az ókori Izraelben élünk, és a zsidók temploma sem létezik már.

A harmadik csoport törvényei még mindig érvényben vannak, hiszen ezek nem feltételes törvények. Nem is csak Izraelre, hanem mindenkire vonatkoznak. Honnan tudjuk viszont, hogy a szexuális erkölcsi szabályok nem szűntek meg az ókori Izraellel vagy a templommal együtt? A válasz egyértelműen olvasható a Lev 18-ban. Isten ezt mondja a Lev 18,24-ben: „Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek”. Ebben nyilvánvalóan látszik, hogy e törvények nem csak Izraelre vonatkoznak. Más népek így éltek, és ez tisztátalan, perverz gyakorlat volt. Helytelen és gonosz tettek voltak.

Ebből teljesen világosan láthatjuk, hogy ezek egyáltalán nem választható tanítások voltak, hanem abszolút, mindenhol és mindenkire vonatkozó parancsok.

Rengeteg eset van, amit a Biblia elénk tár, amelyek a mi életünkre is vonatkoznak. Ezekkel szembesülhetünk akár a szexuális erkölcs szabályai kapcsán is. Lehet, hogy azt érezzük, hogy áldozatok vagyunk, mert valaki zaklatott minket, vagy más módon megszegte ezeket a törvényeket. Esetleg mi magunk vonzódunk az ilyen dolgokhoz. Mit jelent ez számunkra? Először is tudatosítanunk kell, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk.

Te Isten szeretett gyermeke vagy. És akár valaki erőszakot tett ellened, akár meglopott téged, akár most éppen „csak” azt érzed, azt tapasztalod, hogy összetört vagy, sebezett vagy – tudd ezt: Isten szeretett gyermeke vagy. És mindannyian, akik ezt a podcastet hallgatjuk, mindannyian megtapasztaljuk a törékenységet, egyikünk így, a másikunk úgy.

Ez az egyik oka annak, hogy Isten nekünk adta a törvényeit. Ez az oka annak is, hogy Isten nekünk adja a kegyelmét. Mert te Isten szeretett gyermeke vagy. És mindannyian – te is, én is – rászorulunk Isten kegyelmére. Mindannyiunknak szükségünk van Isten kegyelmére.

Ezért legyen ez a mai nap üzenete, az, amit magaddal viszel: ne az elítéltség élményével távozz, hanem a reménnyel. Isten szeretett gyermeke vagy. Ezért adta a parancsolatokat. Ezért adja nekünk a kegyelmét. Mert a te történeted még nem ért véget. Valójában még csak most kezdődik.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

6 hozzászólás

  1. Kedves Püspök Atya!
    Kérdésem:
    A bibliai Jób kedves volt az Úr előtt hiszen a hitét megtartotta, a rágalmakat eltürte. Ez egy próbatétel volt? Isten megkeményítette a szívét?!
    (Mint az egyiptomi fáraónak, vagy ez más kategória?, Hiszen Jób igaz ember volt, félte az Istent)
    A szabad akaratában mikor cselekedett volna helyesen?
    Ha nem forog maga körül, nem bizonygatja saját igazát, hanem csendben alázatosan felajánlja szenvedését, és kéri Istent, hogy dicsőüljön meg ebben a helyzetben.

    Mondanák sokan kibeszélte a fájdalmát.
    Ma egy pap azt mondaná: ajánlja fel a szenvedédét, mindenkinek van keresztje, viseljük el egymást szeretetben, a szent béketürés üdvösségszerző…stb.
    Úgy gondolom, hogy az ilyen helyzet talán azt kívánná, hogy közös imára és Isten dicsőítésére szólítsa fel az egybegyűlteket. 💒🕊🕊🕊💒
    Szeretettel
    Dr.Paàlné S.Katalin

    Válasz

  2. Kedves Kornél Atya!Köszönöm szépen hogy ma is visszakaptam a reményt ahogy hallgattam a Bibliát.Ahogy mondtad Isten szeretett gyermeke vagy ez olyan szép Köszönöm hogy mindennap veled lehetek ezen az úton A JÓ ISTEN segítsen és áldjon meg!Imádkozom érted és mindenkiért aki hallgatja a Bibliát!

    Válasz

  3. Sok keresztünk van, amiket vinnünk kell. Ehhez szükségünk van Isten kegyelmére. Nap mint nap, sokat tanulunk és kitartóan haladunk a megismerés útján, melyhez a zsoltár, az ima és az elmélkedés sok segítséget nyújt. Kérjük Atyánkat hallgassa meg imáinkat.

    Válasz

  4. Isten àldjon Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést szép napot Ámen 🙏🙏🙏

    Válasz

  5. Minden részben az elmélkedés a legfantasztikusabb. Könnyebben érthetővé teszi az Ószövetség történéseit. Köszönöm a tanítást. A Szentlélek Isten vezesen minket ezen az úton. Köszönöm

    Válasz

  6. INRI,
    igen a bibliai elöiràsok. AZ elsö szövetségben/ a zsidò vallàsban a 613 parancsolat lett meghirdetve de mind-mind csakis a zsidoknak. Ezekböl tizet köbevéstek. A Noah 7 parancsa lett Ott és akkor Ott a nemzsidora kiterjesztve. Akkor AZ a goj IS üdvözülhet tehàt mindenki IS üdvözülhet. Jézus tudta, hogy a zsidò vallas nemzeti-csalàdi-törzsi…Ennek szent könyveit és szövetségét nem szüntette Meg. AZ utolso vacsoràn egy uj misét/vallàst alapitott, AZ eucharisztiàt amugy halkan amit akkor a 12 analfabéta zsidò halàsz tanitvànya nem IS értett, hogy Mi EZ?…Amikor kivégzése utàn màr harmadnapos budös hullaszagu halott Volt akkor Minden ember közremüködés nélkül a Joteremtö fiàt a Jezust feltàmasztotta. A tanitvànyainak eszùkbe jutott mennybemenetele utàn AZ eucharisztia ünnepe…EZ a nemzsidokra IS érvényes lett. Söt a tizparancsolat IS KI lett terjesztve a nemzsidokra IS a zsidoknak valò 613- bol…Ehez jött a katolikus szent hagyomàny a hétszentség. Ennyi és semmi több nem kell a földi majdan pedig a mennyei boldogsaghoz IS. AZ azt önkéntes követõknek IS. Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.

    Válasz