27. nap: Mózes születése – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Egyiptom és a Kivonulás

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, dicsérjük neved! Köszönjük, hogy egy új napra virradtunk, amikor Igéd hallhatjuk, amin keresztül a szívünkhöz és értelmünkhöz szólsz. Egy összekuszált világban élve, mely a sötétség helyének tűnik, amelyben – minden ok nélkül – úgy érezhetjük, hogy eltaszítottál minket, de tudjuk, hogy soha nem hagysz magunkra, mert Igédben ezt jelented ki. Szavad kijelenti, hogy soha nem hagysz el minket, még ha sötétben járunk is, még a fájdalmaink közepette sem! Te mindig ott vagy velünk. Ezért bízunk benned és ma megvalljuk benned való hitünket Jézus nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma kezdjük a Kivonulás és a Leviták könyvének olvasását! Ez egy új fejezet Izrael népének, Isten népének történetét követve. Ők a mi őseink a hitben, s az egyik dolog, amely feltárul előttünk az Ószövetség olvasása során, hogy milyen sokat tett Isten az Ő népéért, milyen mélyen szereti őket, mindenek ellenére.

A Teremtés könyve vége és a Kivonulás könyve eleje között eltelt idő több évszázadnyi, mintegy 400 év. Valamivel több, mint 1300 évvel lehetünk Krisztus születése előtt, amikor újra felvesszük az események fonalát Mózes történetével. Az az előzmény, hogy Isten megmentette népét az éhínségtől Józsefen keresztül, testvéreinek gonosz tetteit jóra fordítva.

Ahogy a Kivonulás könyve írja, az új fáraó már nem ismerte és nem tisztelte Józsefet, de Izrael népén áldás volt, megsokasodtak. Érdekes, mert azt gondolnánk, hogy Isten magára hagyta népét Egyiptomban, hiszen rabszolgák lettek, ahogy a Biblia írja: „nehéz munkával sanyargatták őket”. De Isten Szava felfedi számunkra, hogy Isten nem hagyta el, sőt inkább megáldotta őket: erőssé és termékennyé tette őket, úgy, hogy még Egyiptom népei között is hatalmas néppé lettek. Ez a bizonyítéka, hogy Isten velük volt megpróbáltatásaikban, ahogyan Józseffel is, amikor az elítélve a börtönben volt. Izrael családjai sokasodtak, gyermekekkel áldotta meg őket Isten. Ez a tény kiemeli, hogy a gyermek: áldás. A gyermek a legnagyobb áldás, amit Isten egy házaspárnak adhat.

S most egy pillanatra megállnék, hogy imádkozzam minden édesanyáért, aki most várandós, akiknek nehézségeik voltak várandósságuk idején. Azokért is imádkozom, akik nem tudták kihordani gyermeküket vagy nem tudtak gyermeket foganni. Mert halljuk Isten szavát, és tudjuk, Uram, hogy a gyermek a te áldásod. S most kérlek téged Úristen, Fiad, Jézus Krisztus nevében azokért a házaspárokért, akik most részt vesznek közös Biblia-olvasásunkban és gyermekáldásra vágynak, akik egészséges várandósságra vágynak, kérlek, Uram, áldd meg őket! Jézus, kérünk téged, küldd el Szentlelkedet, hogy áldja meg őket és legyen velük a gyermek utáni vágyukban, várakozásukban, legyen velük, ha ez az Isten akarata számukra, a foganásukban, s mikor új életet hoznak a világra. Kérjük Atyám, Fiad, Jézus nevében az áldásodat mindazokra, akiknek át kellett élniük a gyermekük elvesztése miatti gyászt, a vetélés és halvaszülés miatti gyászt. Kérünk, Uram, enyhítsd a házaspárok fájdalmát, akik most együtt végzik ezt a bibliaolvasást velünk, velünk imádkoznak és elvesztették a gyermeküket. Kérlek, légy velük most, vigasztald meg a szívüket! Te ismered őket Uram, s igen, te folyamatosan adod nekünk az áldásaidat a sötétség idején is, mikor a dolgok összezavarodnak, amikor nem tudjuk, hogy hol vagy. Talán elrejtőztél, de nem vagy távol! Lehet, hogy nem látunk, de te akkor is cselekszel. Ezért, Uram Isten, most, itt, Fiad, Jézus nevében vigasztald meg a házaspárok, családok szívét, akik gyermekre vágynak vagy gyermeket veszítettek el és azokét is, akik nagyon vágytak volna életet adni, szülővé válni, de nem úgy alakult az életük! Ámen!

Tovább lépünk a Leviták könyvére, ahol az első fejezet az égőáldozatokról szól. Nincs semmi bevezető, rögtön a közepébe vágunk: amikor az Úr oltárához jössz, ezt kell tenned. Ami ebből a részből fontos, azok legfőképp az imádásról szóló részek, azért, mert ezek kapcsolatban állnak a mi istentiszteletünkkel a kereszténység korában (a kegyelem korában).

Az új szövetség Jézus Krisztus vére által jött létre, s amit itt látunk, az a régi szövetség, amit a Leviták könyve tár elénk. Először is, az apa hozza a családját – mi lennénk családjaink papjai, igaz? Hadd tegyem világossá: Eredetileg azt látjuk a Kivonulás könyvében, hogy az apa a család papja. Mi történik a Kivonulás könyvének közepén, mikor Izrael népe az aranyborjút kezdi imádni? Az, hogy létrejön a papok rendje, akik Lévi törzséből származnak, s így egy bizonyos értelemben a családfők lemondanak a papi szerepükről. Az apák papsága sohasem szűnik meg teljesen, csak csökken a szerepe, s a papság inkább Lévi törzséhez kötődik. A továbbiakban is van néhány eset, ahol látjuk, hogy az apák hozzák az egészen elégő áldozati felajánlásokat, legyenek azok bikák, kecskék, bárányok vagy madarak, és van egy mozzanat, ahol részt vesznek: odaviszik az áldozati állatot és az állatot leölik. Ekkor még nem teljes az áldozat, hiszen – ahogy a Szentírás mondja – az élet a vérben van. A levita papok fogják fel a vért, s ők viszik fel az oltárra. Ez a jel hasonló a mi mai felajánlásunkhoz: ez egy lényeges pillanat, amikor felajánljuk az áldozatot – az élet a vérben van.

Az állat feláldozása az Úrnak így történik: vére az oltárra kerül, arra ráöntik, és végül ebben az egészen elégő felajánlásban a leölt állat részei is az oltáron égő fára kerülnek és ott teljesen elégnek. Itt megláthatjuk a kapcsolatot a szentmisével, amikor a pap ezt mondja: „Íme, az Isten báránya”, s még ezt megelőzően az eucharisztikus imában: „Ez az én testem”’, „Ez az én vérem” – és a pap felemeli Jézus Szent Testét és Vérét. Tehát ez nagyon hasonló a Leviták könyvének 1. fejezetében ahhoz a részhez, ahol az állatot megölik, de az áldozati felajánlás csak vérének oltárra öntésével lesz teljes. Ez nagy hasonlóságot mutat az előbb említett miserészekkel és azzal, amikor a pap felemeli a Szent Testet és Vért, s ezt mondja: „Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké”, s erre mi mind Ámennel válaszolunk. Ez az a pillanat, amikor felajánljuk az Atyának az áldozatot, a vér ott van az oltáron Isten dicsőségére és az emberek megváltására. Ez a szentmise szíve, s ebben mindig részt veszünk, amikor szentmisére megyünk. Ez az egyik ok, amiért fontos, hogy ismerjük a Leviták könyvét. Itt vannak a kapcsolódási pontok, melyek eligazítanak, hogyan kell Istent imádni. Isten elmondta az Ószövetségben, s elmondja, hogy most hogyan akarja, hogy imádjuk a kegyelem korában, amiben élünk, az Újszövetségben. Ámen!

Számos kapcsolódási pont van aközött, ahogyan Isten az Ószövetségben kéri az imádást, és aközött, ahogyan most kéri, az új rendben, az Újszövetségben. Ahol most tartunk, ez annyira izgalmas, és alig várom, hogy együtt haladhassak veletek a Kivonulás könyvén, Izrael népének pusztai vándorlásán keresztül, ugyanúgy, ahogyan a Leviták könyvén is, és hogy továbbra is együtt imádkozzunk a Zsoltárok és a Példabeszédek segítségével a ránk váró napokban.

Ha már most szeretnél egy kicsit előretekinteni, és látni, merre haladunk a következő napok során, letöltheted az olvasási tervet a zarándok.ma/bibliaegyevalatt oldalon.

És továbbra is imádkozni fogunk egymásért. Ez óriási ajándék. Igazi ajándék, hogy együtt lehetünk, hogy együtt járhatjuk végig a Szentírás útját. Nem egyedül haladsz. Együtt haladunk, mert imádkozunk egymásért, miközben hagyjuk, hogy Isten Igéje átmosson bennünket, új látásmódot adjon a világról, új módon láttassa velünk Urunkat, és új módon láttassa velünk egymást.

Éppen ezért kell továbbra is imádkoznunk egymásért. Én imádkozom értetek. Kornél atya vagyok, és alig várom, hogy holnap újra együtt olvassuk a Szentírást. Addig is Isten áldjon!