11 dolog, melyre Ferenc pápa tanított meg az elmúlt 11 évben

Egy Houstonban élő édesanya elmélkedése arról a 11 leckéről, melyet Ferenc pápától tanult.

Tizenegy évvel ezelőtt, március 13-án választották meg pápának Jorge Mario Bergoglio bíborost. Kilépett az erkélyre, Ferenc pápaként mutatkozott be, és arra kért minket, hogy imádkozzunk érte.

Március 19-e volt beiktatásának napja, amit a pápa „mennyei kedvességnek” tart.

Úgy hiszem, Szent József valamilyen módon azt akarta mondani nekem, hogy továbbra is segítségemre lesz, mellettem áll, valamint a jövőben is tekinthetek majd rá barátként, akihez fordulhatok, akiben megbízhatok, akinek a közbenjárását kérhetem és imádkozik értem.

Íme 11 lecke, melyet Ferenc pápától tanultam meg pápasága alatt.

1. Az irgalmasság értelme

2016-ban Ferenc pápa meghirdette az Irgalmasság Évét. Ez az év finom módon megváltoztatta a szívemet, és ma is kihívás elé állít engem. Arra hívott meg, hogy valóban átgondoljam azt, mi is az irgalom, ahogyan az Atya felkínálja, ahogy a Fiú hozzáférhetővé teszi, és ahogyan a Szentlélek segít abban, hogy felajánljam azt a mindennapi életemben. Annak az évnek a gyümölcsei még ma is arra indítanak, hogy az Úr irgalmával a szívem tovább növekedjék.

2. A meghallgatás fontossága

2021-ben a szinodalitásról szóló szinódussal megkezdődött egy három éves folyamat, mely a meghallgatásra és a párbeszédre összpontosított. Egy kis csoport vezetőjének választottak a meghallgató ülések egyikén, melyet az érsekségemen tartottak. A tapasztalat megerősített engem a meghallgatás képességében, és lehetőséget kínált másoknak is, hogy ezt tegyék. Értékelem Ferenc pápa érdeklődését az iránt, hogy ismerjük meg a mai Egyházat, mely rendetlen szürkeségben él, s melybe Isten be akar lépni, át akar alakítani és megszentel.

3. Megtalálni az erőt a gyengeségben

A járvány és az egészsége körüli aggodalom közepette Ferenc pápa bőséges példát adott nekünk arról, hogy gyengeségünk idején hogyan adjuk át magunkat az Úrnak és hagyjuk, hogy Isten kegyelme megerősítsen minket. Nekem is volt részem nehéz időszakban, és noha még nem sajátítottam el azt, hogy teljes szívből átadjam magam az Úrnak, Ferenc pápa példája állandó emlékeztetésül szolgált, hogy érdemes teljesen megbízni az Úrban.

4. Szeretni Istent a másokkal való kapcsolat révén

Türelmetlen vagyok, és néha – jól van, elég gyakran – hamar szoktam ítélkezni. Pápaságának 11 éve során Ferenc példája arra emlékeztet engem, hogy enyhítsek a bírálatomon és gyakoroljak türelmet önmagammal és a körülöttem lévőkkel szemben. A szeretet – melyet a türelemmel és a megértéssel mutatok ki – nemcsak azt jelenti, hogy Isten szeretetét megosztom a világgal, hanem egy útja annak, hogy szeressem azt az Urat, aki mindenkiben jelen van, akivel találkozom.

5. A dokumentumok elolvasásának fontossága a kattintások vadászata helyett

Nem titok, hogy néha összezavarodunk azon, amit Ferenc pápa mond. Meglep, hogy mennyire támaszkodunk a „szalagcímre” ahelyett, hogy elolvasnánk a Vatikán által kiadott tényleges dokumentumot. Némelyik igencsak hosszú tud lenni, és ez azért van, mert gazdagok és tele vannak mélységgel.

Általában nem is tudják, hogy mit szoktam mondani… az emberek azt tudják, amiről azt mondják, hogy én azt mondom, és ez a médiának köszönhető, melyről tudjuk, hogy szelektíven, sajátságosan vagy politikai érdek szerint reagál.

Ebből adódóan úgy gondolom, hogy a katolikusoknak – a püspököktől az egyházközségi hívekig – joguk van tudni, mit mond valójában a pápa… nem pedig azt, amit a média szerint mond. Olyan, mint a telefonos játék. Johnny elmondja nekem, hogy Janie azt mondta neki… és így tovább.

6. Törekedjünk a megértésre, nem pedig a meggyőzésre

Gyakran esem abba a hibába – az evangelizálás vágyától hajtva -, hogy másokkal vitatkozom, ami csak romba dönti evangelizációs erőfeszítéseimet. Ferenc pápa gyakran emlékeztet engem arra, hogy amikor olyasvalakivel találkozom, aki másban hisz, mint én, az lehetőséget teremt arra, hogy meghallgassak másokat, megtaláljam bennük Jézust, és meg tudjam érteni, hogy honnan jönnek. Nem azért vagyok ott, hogy meggyőzzem őket az igazamról, hanem hogy olyan edénnyé váljak, melyet Jézus úgy használ, ahogyan azt jónak látja, hogy így szeretete elérhetővé legyen mások számára is.

7. Legyünk barátságosabbak az idegenekkel

Én nagyon védelmező anya vagyok, és amikor elmegyek a gyermekeimmel, hogy elintézzem a tennivalókat, hajlamos vagyok negatív szemszögből szemlélni a világot. Miközben tudom, hogy arra vagyok hivatva, hogy megvédjem gyermekeimet a világ veszélyeitől, arra is meg vagyok hívva, hogy a Máté-evangélium 25. fejezete alapján élve megtanítsam nekik, hogyan éljenek benne. Voltak lehetőségeink barátságosan fogadni az idegent és örömet hozni ebbe a zűrös világba, miközben enni adunk az éhezőknek, ruházzuk a ruhátlant és megvigasztaljuk a szenvedőket.

8. Hogy a bánat és a szenvedés megszentel és megdicsőít

Senki sem mondta soha, hogy a szenvedés szórakoztató. És mégis, Ferenc pápa – a szentek közösségével egyetemben – megmutatta, hogyan viselhetjük el szenvedésünket, ajánlhatjuk fel azt az Úrnak és hagyhatjuk, hogy Ő abból valami csodásat alkosson.

9. Rálelni az örömre, még a nehéz időkben is

Az összes lecke közül ez volt a legnehezebb a számomra. Hajlamos vagyok töprengeni a nehézségeken és gyakran panaszkodom is erről mindvégig. Ferenc pápa arról beszélt, hogyan találjuk meg az örömöt és hogyan maradjunk is meg abban, különösen a nehéz időkben. Megtanultam, hogy az öröm (JOY) azt jelenti, hogy „Jézus igát kínál” (Jesus Offers Yoke). Amikor hagyom, hogy szenvedésem egyesüljön Krisztuséval, s amikor engedem, hogy megvigasztaljon a nehézségeim közepette, az öröm túlcsordul, hiszen a legrosszabb forgatókönyv az életben az, ha Jézus nélkül élünk.

10. A mosoly

A mosoly a vendégszeretet, az idegenek befogadásának, valamint Isten végtelen szeretetének a kezdete mindannyiunk számára. A másokra való mosolygás a méltóságuknak az elismerése.

11. Hagyjuk, hogy a kisgyerekek kisgyerekek legyenek

A pápa gyerekek felé tanúsított nyitottsága még inkább arra inspirál engem, hogy hálás legyen a plébániámon élő gyerekekért. Zajos tud lenni a mise, és a mocorgó és vihorászó gyerkőcök közel szoktak lenni hozzám – és nem tehetek róla, de én örülök ezeknek a hangoknak és látványoknak. A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak, és életkoruktól függően a zajongásuk helyénvaló. Lehet, hogy ők nem is zavaró tényezők, hanem edények, akiket szeretetből az Úr arra használ, hogy tekintetünket Felé irányítsa.

Írta: Annette M. O’Driscoll
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia