101. nap: Jelek és csodák
Korszak: Messiási ellenőrző pont
Ima
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged ma és mindennap. Atyánk, nekünk adtad Fiadat és részesítettél minket természetedben. Nekünk adtad Szentlelkedet, a megígért Lelket, akit Fiad szánt azoknak, akik követik őt. Kérünk, áraszd ki ránk Lelkedet újra Jézus nevében, hogy szívünket átjárhassa szereteted tüze, és elménk megnyíljon annak igazságára, hogy ki vagy, és mire hívsz minket. Urunk és Istenünk, segíts minket, hogy soha, semmilyen körülmények között ne legyünk lelki értelemben vakok, amikor elutasítjuk vagy mellőzzük az isteni látásmódot! Amikor eljutunk oda, hogy egyre kevésbé látjuk meg az igazságot, nem veszünk tudomást róla, s így az igazság elítél minket… Urunk, mindig segíts rajtunk! Add meg a szükséges erőt! Adj erőt, hogy legyen bátorságunk nyitott szemmel járni! Adj erőt, hogy megítéljük önmagunkat azáltal, amit látunk! Hogy halogatás nélkül megtegyük, amit akarsz! Hogy tudjunk bűnbánatot tartani! Hogy szeressük azokat, akiket nem szeretnek, és hogy teljesítsük mindazt, amit megígértünk. Ezt add meg kérünk, Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Példabeszédek könyvéhez egy gyors megjegyzés: az 5. fejezet címe az, hogy Kerüld a rossz nőket! Az elmúlt három napban talán azt gondolhattátok: rendben, ez talán nem igazán alkalmazható a saját életetekre vagy azok életére, akikkel együtt hallgatjátok ezt. Pedig valójában a jellemről szól.
Alapvetően itt egy apa tanácsát látjuk a fiához: milyen nőt érdemes feleségül venni. De tanács ez mindannyiunk számára arról, hogy milyen emberekkel érdemes kapcsolatban lennünk. A lényeg az, hogy akár romantikus kapcsolatról van szó, akár nem, olyan emberekkel akarunk kapcsolatban lenni, akiknek a jelleme mélyebb a külsőségeknél.
A Példabeszédek 5. fejezetének utolsó sora így szól: „Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.”
Ez nem feltétlenül – vagy nem kizárólag – a kapcsolatokról szól. Inkább arról a felismerésről, hogy milyen sok ember életében okoz bajt a fegyelem hiánya. Amikor nincs bennünk készség arra, hogy megtegyük a nehéz dolgokat. Amikor nincs bennünk hajlandóság arra, hogy egyszerűen azt tegyük, amit Jézus mondott a tanítványainak: vegyétek fel a kereszteteket, és kövessetek!
A Példabeszédek 5,23 ezt mondja: „Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.”
Ezért kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk: soha ne tévedjünk el, és soha ne legyünk távol tőle, hanem valóban meghalljuk az ő szavát.
És ez jelenik meg a mai evangéliumban is, János evangéliumának 7., 8. és 9. fejezetében. Itt Jézus kinyilatkoztatja önmagát. Vannak emberek, akik nyitottak erre, és vannak, akik nem.
Érdemes megfigyelni, hogy János evangéliumában, amikor Jézus csodát tesz, azt jelnek nevezik. A kánai menyegző csodája, amikor a víz borrá válik; vagy itt a 9. fejezetben a vakon született ember látni kezd, pedig soha nem látott. Vaknak született. Ez egészen rendkívüli.
János azért nevezi ezeket jeleknek, mert a jel valamire utal. Arra mutat rá, hogy Jézus valóban az, akinek mondja magát.
Az imént hallottuk a 8. fejezetben, amikor a farizeusokhoz szól: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Amikor Jézus azt mondja: „én vagyok”, ezzel teljesen világossá teszi, hogy nem csupán prófétának tartja magát. Nem csupán a Messiásnak, a Felkentnek, akire vártak. Azt állítja, hogy egyenlő Istennel. Emlékeztek, hogyan mutatkozott be Isten Mózesnek az égő csipkebokorból: „Én vagyok az, aki vagyok.” (Kiv 3,14). Innentől a tanítványoknak ismerősen cseng ez az „én vagyok”. És rögtön beugrik, hogy ezt Isten mondja önmagáról. Tehát ezzel Jézus ezt a „névjegyet”, vagy „isteni bemutatkozást” magára vonatkoztatja: ő egy az Atyával.
Sokféleképpen mondja ezt:
„Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9)
„Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” (Jn 14,7)
Nem egyszerűen azt mondja, hogy hasonlóak. Nem azt mondja: ha valaki szent ember, akkor felismeri, hogy ki vagyok. Azt mondja, hogy az ő legmélyebb identitása, hogy egy az Atyával. Hogy ugyanabban a létben osztozik az Atyával.
Ez egy nagyon erős állítás. Jézus nem csupán tanító, nem csupán próféta, nem csupán a Messiás vagy Krisztus. Ő egyenlő az Atyával és öröktől fogva vele együtt létezik.
És ez hatalmas dolog. De ez azt is megköveteli, hogy Jézus csodákat tegyen. Miért? Mert bárki mondhat magáról bármit. Jézus azonban, amikor kimondja, hogy ki ő, azt meg is mutatja.
Ezért történnek a csodák – ezek a jelek és csodák –, amelyek arra mutatnak, hogy ha nem is hiszünk a szavainak, legalább a tetteinek higgyünk. Azt mondja: ha nem akartok hinni a szavaimnak, rendben van. De higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket láttok.
Ezért kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk látni. Hogy legyen szemünk, amely nem fordul el Jézustól. Hogy olyan emberek legyünk, akik a világosságban járunk, nem a sötétségben.
Ahogy tovább haladunk János evangéliumában, arra hívlak benneteket, hogy tartsátok nyitva a szemeteket! De még valami: ez munka is. Már körülbelül húsz perce hallgatjuk, vagy talán már hosszabban is és sok információ hangzott el.
Engedjétek, hogy egyszerűen átmosson benneteket! Amikor hallgatjuk a Szentírást, hagyhatjuk, hogy csak szóljon hozzánk. Még ha nem is értünk meg minden egyes szót, akkor is formál bennünket – és ez a lényeg.
Mert Isten igéje nem tér vissza hozzá dolgavégezetlenül, hanem mindig megvalósítja azt, amiért elküldte.
Szóval… imádkozzunk továbbra is egymásért! Még négy napunk van János evangéliumában és a Példabeszédek könyvében, aztán visszatérünk Sámuel első könyvéhez. De most egy ideig az Újszövetségben élhetünk, ami hatalmas ajándék.









